A krónikák 1. könyve
Szerző: A krónikák 1. könyve nem nevezi meg a szerzőjét, ám a hagyomány szerint A krónikák 1. és 2. könyvét egyaránt Ezsdrás írta.Keletkezés ideje: A krónikák 1. könyve vélhetően Kr. e. 450 és 425 között íródott.
A könyv célja: A krónikák 1. és 2. könyvében javarészt ugyanazokat az információkat találjuk, mint Sámuel 1. és 2. könyvében, valamint A királyok 1. és 2. könyvében, azzal a különbséggel, hogy A krónikák könyvei a kor eseményeit inkább a papság szemszögéből közelítik meg és vizsgálják. A krónikák 1. könyve a fogság után íródott, éspedig azzal a céllal, hogy segítsen az Izráelbe visszatérőknek az igaz istentisztelet megismerésében. Az elbeszélés a déli királyságra, azaz Júda, Benjámin és Lévi törzsére fókuszál, akik a többieknél inkább hűek maradtak Istenhez.
Kulcsigék:
1Krón 11:1-2: „Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk! Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és te hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az ÚR: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme.”
1Krón 21:13: „Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!”
1Krón 29:11: „Tied, URam, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, URam, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje!”
Rövid összefoglalás: A krónikák 1. könyvének első 9 része felsorolásokból / névsorokból és nemzetségtáblákból áll, de a könyv hátralévő részében további felsorolások és nemzetségtáblák is előfordulnak. A 10. résztől kezdve Dávid trónra kerüléséről és azt követő cselekedeteiről olvashatunk. Az elbeszélés azzal zárul, hogy Dávid fia, Salamon lesz Izráel új királya. A krónikák 1. könyvének rövid váza tehát a következő: 1:1-9:23 — Nemzetségtáblázatok; 9:24-12:40 — Dávid trónra kerülése; 13:1-20:30 — Dávid uralkodása.
Mit vetít előre a könyv: Dávid az 1Krón 16. részében olvasható hálaénekében egy olyan időről beszél, amikor az Úr „eljön, hogy ítélkezzék a földön” (33. vers). Ez Máté evangéliuma 25. részét vetíti előre, ahol Jézus magáról mondja, hogy egy napon visszatér majd, hogy ítéletet tartson a föld felett. A tíz szűz és a tíz talentum példázatával arra figyelmeztet, hogy akiknek a bűneit nem fedezi majd el Krisztus vére, azok kivettetnek a „külső sötétségre”. Inti az övéit, hogy legyenek készen, mire visszajön, mert ítéletet fog tartani, és elválasztja egymástól a kecskéket és a juhokat.
A 17. részben arról olvasunk, hogy Isten szövetséget köt Dáviddal, s a szövetségben foglalt ígéretek egyike, hogy az eljövendő Messiás Dávid vérvonalából származik majd. A 13-14. vers azt mondja erről a Fiúról, hogy Isten házában fog lakni, és trónja örökké megáll. Ez az ígéret egyedül csak Jézus Krisztusra vonatkozhat.
Gyakorlati alkalmazás: A nemzetségtáblák — így A krónikák 1. könyvében olvasottak is – száraznak és unalmasnak tűnhetnek, pedig arra emlékeztetnek, hogy Isten minden gyermekét személy szerint ismeri, s még a hajunk szálát is számon tartja (Mt 10:30). Megnyugvással tölthet el bennünket az a tudat, hogy Isten örökre megjegyzi, kik vagyunk, és mit cselekszünk. Ha Krisztushoz tartozunk, a Bárány örökre beírta a nevünket az Élet Könyvébe (Jel 13:8).
Isten hű az övéihez, és megtartja ígéreteit. A krónikák 1. könyvében Dávidnak tett ígéretét látjuk beteljesedni akkor, amikor Dávidot egész Izráel felett királlyá koronázzák (1Krón 11:1-3). Biztosak lehetünk afelől, hogy a nekünk tett ígéretei is sorra valóra fognak válni. Isten áldást ígért azoknak, akik követik Őt, megtérnek Krisztushoz és engedelmeskednek Igéjének.
Az engedelmesség áldást von maga után — az engedetlenség ezzel szemben ítéletet. A krónikák 1. könyve — Sámuel 1. és 2. könyvéhez, valamint A királyok 1. és 2. könyvéhez hasonlóan — azt tárja elénk, hogy Izráel hogyan vétkezett, tért meg bűneiből és nyert bűnbocsánatot, majd állította helyre Isten. Az Úr hozzánk is türelmes, és a mi vétkeinket is kész megbocsátani, ha őszinte megtéréssel fordulunk hozzá (1Jn 1:9). Megnyugtató a tudat, hogy Ő meghallgatja bocsánatkérő imánkat, megbocsátja a bűneinket, helyreállítja vele a kapcsolatunkat, és visszavezet bennünket az örömteli élethez vezető útra.
English
A krónikák 1. könyve
