Kérdés
Bűn a melegség? Tényleg bűn melegnek lenni?
Válasz
Ahhoz, hogy a "Tényleg bűn melegnek lenni?" kérdést helyesen válaszolhassuk meg, meg kell kérdőjelezzünk néhány feltételezést és alapfeltevést, melyek a kérdés hátterében húzódnak meg. Az elmúlt ötven évben a homoszexualitásra alkalmazott szó, vagyis a meleg, valósággal berobbant a mainstream kultúrába. Rendre azt hirdetik nekünk, hogy "melegnek lenni" épp olyan kevéssé múlik az ember személyes döntésén, mint az, hogy valaki "alacsony", vagy hogy épp szőkének születik. Tehát már maga a kérdés megfogalmazása is hordoz egy bizonyos érzelmi töltetet magában, ami nem éppen segíti a racionális disztingválást, így ebben a formában lehetetlen azt helyesen megválaszolni. Szükséges tehát két részre bontanunk a kérdést, hogy annak minden egyes részével külön-külön foglalkozhassunk. Ahelyett tehát, hogy azt kérdeznénk: "Tényleg bűn melegnek lenni?", inkább a következő kérdéseket kell feltegyük: "Bűnös dolog az azonos neműekhez való nemi vonzalom?", valamint "Bűnös dolog homoszexuális aktusban részt venni az azonos neműekhez való vonzódás miatt?".
Ami az első kérdést illeti, vagyis hogy a "Bűnös dolog-e az azonos neműekhez való nemi vonzalom?", a válasz némileg komplikált. Először is, valószínűleg különbséget kéne tegyünk az (aktívan megcselekedett) bűn és a (passzívan elszenvedett) kísértés között:
Megkísértve lenni nem bűn. Jézus is megkísértetett, Ő viszont soha nem vétkezett (Máté 4:1; Zsidókhoz 4:15). Éva szintén meg lett kísértve az Édenben, a tiltott gyümölcs pedig kifejezetten vonzóan hatott rá, de úgy tűnik, hogy valójában mindaddig nem követett el bűnt, amíg le nem szakította azt, és nem evett belőle (1Mózes 3:6-7). Kísértésnek kitéve lenni bűnhöz vezethet, kísértést megélni viszont nem bűn.
Az azonos neműek iránt érzett nemi vonzalommal, vagyis azzal, hogy valaki melegnek érzi magát, az a probléma, hogy abban egy olyan dolog iránti vonzalom nyilvánul meg, amit Isten megtiltott. Általánosságban elmondható, hogy minden bűnös dolog iránti vágy végtére magában a bűnben gyökerezik. Emberi természetünket már annyira megfertőzte a bűn, hogy gonosz dolgok gyakran jónak tűnnek számunkra. A bűn miatt a világot, de a saját cselekedeteinket egy torz lencsén keresztül látjuk. Ez a gondolatainkra, vágyainkra, hajlamainkra egyaránt kihat. A Szentírás világosan kimondja, hogy csupán már veleszületett természetünknél fogva is mindannyian bűnösök vagyunk (Róma 5:12). Az azonos neműek egymáshoz való vonzódása önmagában véve tehát még nem mindig számít aktív, akaratlagos bűnnek, az viszont biztos, hogy az ilyen jellegű vágyak az emberi bűnös természetből fakadnak. Az azonos neműek egymáshoz való vonzódása bizonyos fokig mindig a test, vagyis bukott természetünk kifejeződése.
Bűnös, bukott világban élő bűnös emberként (Róma 3:23) csak úgy zuhognak ránk mindazon lehetőségek melyek mind távolabb vinnének minket Istentől, az ilyen dolgok valósággal versengenek az érdeklődésünkért. Világunk tele van tiltott gyümölcsökkel, köztük a "melegség" csáberejével is. Egy boldog házasságban élő férfit hirtelen valósággal letaglózhatja az új kolléganője iránt érzett vonzalom, úgy, hogy aztán minden nap meg kell küzdenie ezzel az érzéssel. Egy ún. száraz alkoholista még évekkel azután is küzdhet a folyamatos ivási késztetéssel, hogy tiszta lett. Még ha ezek a vágyak nem is azonosak a bűn mellett aktívan meghozott döntéssel, mégis az emberi bűnös természetből fakadnak. Részét képezik annak a csomagnak, hogy bukott teremtményként egy bukott világban élünk.
Egyesek, akik felvállalják, hogy gondoltak már arra, hogy "melegek", (a legkülönbözőbb okokból kifolyólag) nem táplálnak romantikus érzéseket a másik nem képviselői iránt, hanem inkább a saját nemükhöz tartozókkal való intim viszonyra vágynak. Az azonos neműekhez való vonzalomnak – emberileg szólva – számos oka lehet. Ezen okok pontos mibenléte további viták tárgyát képezi, az azonban mégis tény, hogy az ilyen jellegű a kísértés egy nagyon is valós emberi élmény. Sokan viszont, akik az azonos neműekhez való vonzódással küzdenek, arról számolnak be, hogy évekig szenvednek ettől, és azt kívánják, hogy ez bárcsak ne volna ilyen hajlamuk. Az meglehet, hogy az ember nem mindig tudja irányítani, hogy épp mit érez, azt viszont igen, hogy mihez kezd ezekkel az érzésekkel (1Péter 1:5-8). Mindannyiunk felelőssége, hogy ellenálljunk a kísértésnek (Efézus 6:13). Mindannyiunknak át kell változnunk elménk megújulása által (Róma 12:2), és foglyul kell ejtenünk “minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" (2Korinthus 10:5).
A második kérdésre, vagyis arra, hogy "Bűnös dolog homoszexuális aktusban részt venni az azonos neműekhez való vonzódás miatt?", már konkrétabb, explicitebb választ lehet adni. Az erkölcsileg tiltott kapcsolat iránti vonzalom még nem aktív bűn, hanem kísértés. Bűnről csak akkor beszélhetünk, amikor az ilyen rossz gondolatokon rágódva a kísértés egyre inkább elhatalmasodik, és egyszer csak engedünk neki. Az azonos neműek iránti vonzalom érzése nem aktív, szándékos bűn, de ha már engedünk ennek a rossz hajlamnak, és homoszexuális kapcsolatot létesítünk, az viszont az.
Kultúránk megerősíti a homoszexuálisokat annak tekintetében, hogy ők márpedig melegnek születtek, valamint hogy a zavarodott szexualitást ünnepelni kell, nem pedig megküzdeni azzal. Így lehetséges az, hogy létezik már egy egész gyermek- és tinédzsergeneráció, akik soha nem éltek olyan időkben, amikor a homoszexualitást joggal tartották abnormálisnak. Az általános és középiskolákban ma már divatosnak számít, ha valaki "melegnek" vagy "biszexuálisnak" mondja magát. A gyerekek sokszor anélkül aggatják magukra (és egymásra) az éppen aktuális hóbortnak megfelelő szexuális címkéket, hogy valós jelentésüknek egyáltalán tudatában volnának– azok erkölcsi-, valamint örökkévaló következményeiről nem is beszélve.
Mindannyian bűnösök vagyunk, így már eleve olyan emberi természettel születünk, ami csak önmagának akar megfelelni, mely minduntalan csak a saját tetszését keresi. Még ha a bennünk lévő bűnös vágyak egyénenként változnak is, azok gyökere egy és ugyanaz (Róma 3:11). Amikor aztán felismerjük, hogy valójában mennyire romlottak vagyunk, valamint hogy ilyen nyomorúságos (szellemi) állapotban nem lehet élő közösségünk a szent Istennel, hálásan fogadjuk el Jézus a kereszten értünk meghozott áldozatát (2Korinthus 5:21). Ő fizette meg azt az árat, amivel a Teremtőnk elleni árulásunkért (értsd: minden lehetséges bűn) Istennek tartozunk. A homoszexualitás bűnéért éppúgy megfizette a büntetést, mint a gőgért, a nemi erőszakért, a házasságtörésért, vagy a lopásért. Voltaképp ezek, és még ezernyi más bűn az, ami távol tart minket Istentől, és amelyek az Ő személyes jelenlétén kívüli örökkévalóságra ítélnek minket. Nem hagyhatjuk, hogy továbbra is azok a bűnök határozzák meg az életünket, melyekért Jézus vállalta a keresztet, megmaradva azokban nem tehetünk úgy, mintha Istennel teljesen rendben lennénk. Az 1Korinthus 6:9-10 számos olyan bűnt sorol, melyekben a korinthusiak egykor igencsak járatosak voltak (a homoszexualitás szintén szerepel ezen a listán). A 11. igevers azonban így emlékezteti őket: "Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által." Más szóval, a korintusiak közül néhányan, mielőtt üdvözültek volna, homoszexuális életmódot folytattak; Jézus életeket megtisztító ereje számára azonban egyetlen bűn sem túl nagy. Ha egyszer megtisztultunk, akkor többé már nem a bűn határoz meg minket.
A kiélt homoszexualitás senkit sem visz sebesebben a kárhozatba, mint a büszkeség, a kapzsiság, vagy a házasságtörés bűne. Krisztus nélkül mindannyian elveszettek vagyunk, legyünk akár melegek, akár heterók, akár aszexuálisok. Amikor viszont Jézus uralma alá adjuk át az életünk, Ő új természetet ajándékoz nekünk (2Korinthus 5:17), és semmissé teszi azt a hatalmat, amellyel a bűn egykor uralkodott rajtunk (Róma 6:1-7). Isten újjászületett gyermekében az óemberi természet, mely egykor cselekedeteit diktálta, már legyőzetett (János 3:3). A kísértés olykor azonban még mindig tombol, gyengeségeink pedig továbbra is gyötörnek. A Szent Lélek ereje azonban már segítségünkre van abban, hogy ellenálljunk a Sátánnak, és legyőzzük a bűnöket, amelyek egykor fogva tartottak minket (Kolossé 2:14; Jakab 4:7). Választhatjuk a Jézusban való új életet, vagy megmaradhatunk a régi, bűnös létünknél. Mindkettő viszont nem lehet miénk (Máté 6:24).
English
Bűn a melegség? Tényleg bűn melegnek lenni?