Kérdés
Mit ért a Biblia a pogányok ideje kifejezés alatt?
Válasz
Lukács evangéliumának 21:24 igehelyének tanúsága szerint Jézus olyan (akkor még) jövőbeli eseményekről beszél, mint Jeruzsálem elpusztítása, és az Ő (még mindig) jövőbeli visszajövetele. Igaz szavai szerint “...Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.” A Rómabeliekhez írt levél 11:25 igeverse azt mondja, “...hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.” Felmerül tehát a kérdés, hogy a Biblia pontosan mit ért “a pogányok ideje” alatt?
Bár e szókapcsolatot ebben a formában az Ószövetségben nem találjuk, az Írás mégis tartalmaz olyan utalásokat, melyek látszólag ugyanerre az időre vonatkoznak. Az Ezékiel 30:3 igeverse összefüggésbe hozza a “pogányok idejét” “az Úrnak napjával”. Dániel látomássorozata a pogány világhatalmakkal, valamint Isten a föld sorsára vonatkozó tervében betöltött szerepükkel foglalkozik. Nabukodonozor aranyból, ezüstből, bronzból, vasból és agyagból készült szobra (Dániel 2:31-45) az egymást követő pogány királyságokat jelképezi, amelyek mindaddig uralkodnak, míg Krisztus vissza nem tér és meg nem alapítja földi királyságát. Dániel négy vadállatot felvonultató látomása (Dániel 7:21-27) szintén négy királyról vagy uralkodó nemzetről számol be, melyek addig országolnak, míg Jézus örökre elfoglalja az Őt megillető trónt. A kosról és kecskebakról szóló látomás (Dániel 8:1-26) mélyebb betekintést enged a pogány vezetők által meghatározott történelmi felvonásokba. Ezen igerészek mindegyike arról tanúskodik, hogy bár a pogányok uralják a világot, így a zsidó népet és földjüket is, de ez csupán átmeneti állapot. Végtére ugyanis Isten elveszi majd a vezéri pálcát tőlük és felállítja saját királyságát, melynek vége nem lesz. Az összes idevonatkozó prófécia a Krisztus királyságára való félreérthetetlen hivatkozásban csúcsosodik ki, így tehát “a pogányok ideje”, vagyis a pogány uralkodók hatalma, a babiloni uralkodó fellépésének, Nabukodonozornak az idejétől egészen Krisztus Urunk dicsőséges visszajöveteléig tart, mikor egyben királyságát is megalapítja majd. Jelenleg tehát mi is a “pogányok idejében” élünk, vagyis a pogányok uralta történelmi korban.
Mikor jobban megvizsgáljuk a Jelenések könyvének jövendöléseit, akkor könnyen rábukkanhatunk, hogy azok is hivatkoznak erre az eseményre, vagyis pontosan arra, mikor Jézus Krisztus visszajövetele végleg lezárja a pogányok uralmát. A Jelenések 11:2 igehelyén János apostol utal arra, hogy bár a templomot helyreállítják, Jeruzsálem pogány befolyás alatt lesz. Az Úr azonban megsemmisíti a fenevad seregeit (Jelenések 19:17-19) közvetlenül mielőtt Krisztus ezeréves uralkodása kezdetét venné.
Lukács evangéliumának 21:24 igehelyét jobban szemügyre véve fel fogjuk ismerni, hogy Jézus egy olyan időszakról beszél, melyben Jeruzsálem pogány uralkodók hatalma alatt áll. Jeruzsálem Nabukodonozor általi, Kr.e. 588. évi leigázása csupán e periódus kezdetét jelöli (az ezt megelőző időkben, az Ígéret földjének elfoglalásától kezdve, Jeruzsálem ugyanis zsidó kézen volt – a fordító megjegyzése), mely egészen a huszadik századik folytatódott, és az Antikrisztus fellépésével folytatódni is fog. A Rómabeliekhez írt levél 11:25 igerésze, burkoltan bár, de utal arra, hogy Istennek vajon mi a szándéka azzal, hogy ilyen nagy teret enged a pogány uralomnak. Az igehely kijelentése szerint ez nem más, mint az evangélium öröhírének minél hatékonyabb terjedése a pogányok között (hiszen csak az evangélium hallása és befogadása által mehet be bárki is Isten nyugodalmába – a fordító megjegyzése). A pogány világi hatalmak szervezetei, infrastrukturális és technikai vívmányai (a kontinenseket behálózó kereskedelmi utaktól egészen az internetig – a fordító megjegyzése) ugyanis valójában a világ evangelizálásnak javára váltak. Az első században például “éppen úgy alakult” (vagy helyesebben Isten forgatta így a történelem kerekét), hogy kiterjedt területek általános közvetítőnyelve a görög volt (lásd a Szeptuaginta Biblia-fordítással foglalkozó cikkeinket az oldalon – a fordító megjegyzése), valamint hogy a rómaiak által épített jó minőségű utakon az ismert és lakott világ nagy részét be lehetett járni.
A Rómabeliekhez írt levél 11. fejezetének egyik főbb mondanivalója az, hogy mikor a zsidók elutasították Krisztust, akkor egy időre (mely még mindig tart – a fordító megjegyzése) el lettek vágva az Istennel való kapcsolat áldásaitól. Mivel az ő helyük így “megüresedett”, ezért Isten a pogányokat (azaz összes többi népet) beolthatta abba a szent gyökérbe, ami addig a zsidók lombozó olajfáját táplálta. Így a pogányoknak jutott az evangélium terjesztésének feladata is, ők pedig örömmel fogadták azt. Viszont vigyázzunk, mert a zsidók elvettetése csak időleges, tehát amint a legutolsó - Isten által előre ismert - pogány személy megragadja Krisztus megváltó jobbját, úgy a zsidó nép “lestoppolt órája” újraindul. Fontos azt is megjegyeznünk, hogy a zsidók szellemi értelemben vett “kispadra ültetése” a nemzet egészére vonatkozik, ami messze nem jelenti azt, hogy egyéni szinten ne térhetnének meg, mint ahogy rengeteg ún. messianisztikus Krisztus-hívő zsidó ember él világunkban. A zsidók, annak előre elrendelt idejében, nemzeti szinten is el fogják ismerni az Úr Jézust Megváltójuknak, vagyis újra be lesznek oltva Isai törzsökébe, melyből egy szellemi szempillantásra (lásd Ézsaiás 54:6-8) kitörettek. Mikor tehát eljön az ideje, Isten a zsidó nép teljes maradékát helyre fogja állítani, ők pedig Istenükként fogják tisztelni Őt, ezzel pedig végképp lezárul a “pogányok ideje”, melynek tetemes része – kicsit sem véletlenül – az egyház üdvtörténeti korszakával esik egybe (Ézsaiás 17:7; 62:11–12; Rómabeliekhez 11:26).
English
Mit ért a Biblia a pogányok ideje kifejezés alatt?
