Kérdés
Mit értünk a priori, a posteriori, és a fortiori érvek alatt?
Válasz
A filozófiában a tudást aszerint is lehet osztályozni, hogy az levezethető-e egyetemes, logikai elvekből, vagy hogy konkrét tapasztalatoktól és bizonyítékoktól függ. Durván e két kategória közötti különbség mentén húzható meg az a priori és az a posteriori tudás közötti határ is. Ha egy adott állítás a logika-, vagy egyetemes igazságok segítségével teljes egészében kiértékelhető (azaz eldönthető, hogy igaz vagy hamis), akkor egy a priori fogalomról van szó. Ha egy adott állítás kiértékeléséhez konkrét megfigyelésre és/vagy specifikus ismeretekre van szükség, akkor egy a posteriori fogalommal állunk szembe. A filozófiai “érvekre” ugyanez vonatkozik. Vannak tehát olyan filozófiai elképzelések, melyeket teljes egészében észérvek támasztanak alá, és vannak olyanok, amelyekhez empirikus (vagyis tapasztalati úton szerzett) adatokra van szükség.
Az a priori latin kifejezés magyar jelentése, “a korábbiakból”, “az előbbiből”. A tudást akkor nevezzük a priori tudásnak, ha az empirikus bizonyítéktól, tapasztalattól vagy megfigyeléstől függetlenül érvényes. Egyszerűbben fogalmazva, az a priori tudás az a tudás, amelyet teljes egészében logikai úton fejthetünk fel, nyerhetünk ki. Például a “kör nem négyzet” és az “agglegény nem házasember” tautologikus állításokról (körbemenő érvelés) tudhatjuk, hogy igazak, hiszen ezt már a tételt alkotó szavak értelme is felfedi előttünk. Ezeket tehát a priori állításoknak tekinthetjük. Ugyanez vonatkozik az olyan matematikai állításokra is, mint például a “2+2=4” tétele.
Az a posteriori azt jelenti, “az utóbbiból”. A tudást akkor nevezzük a posteriorinak, ha az csak tapasztalat vagy más empirikus módszerek által szerezhető meg. Egyszerűen fogalmazva, a posteriori tudásnak nevezzük azt, ami a logikai levezetés eredménye szerint egyaránt lehet igaz és hamis, így tehát igazságtartalmát (vagy éppen hamis voltát) tényleges megfigyelések alapján kell megállapítani. A “John egy agglegény” állítás igazságtartalma nem ellenőrizhető a puszta logika segítségével; a John személyére vonatkozó empirikus tények birtokában kell legyünk (melyekhez megfigyelés által jutunk hozzá) ahhoz, hogy megtudjuk, ez az állítás igaz-e, vagy sem. Hasonlóképpen, az “öt dollár van a zsebemben” állítás lehet igaz, de lehet hamis is: azt csak empirikus eszközökkel lehet bizonyítani vagy cáfolni.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az a priori tudásnak nem kell teljes egészében logikai úton levezethetőnek lennie (legalábbis egy adott vita esetében). Egy-egy kérdéses vitapontot néha már józan, paraszti ésszel is igazolni lehet, vagy éppen el lehet vetni. Ha egy elképzelést vagy gondolatot egyszer már “igaznak” tekintünk, csak hogy egy érvelést egyáltalán ki tudjunk bontani (és ne ragadjunk le annak alapelemeinél, az egyes állításoknál), akkor az abból levezetett későbbi megállapításainkat is teljes mértékben az adott gondolatmenet logikai eredményei alapján lehet értékelni. Például, ha a diskurzusban érintett mindkét oldal igaznak fogadja el azt az állítást, mely szerint “John március 1-től március 3-ig Kansas államban tartózkodott”, akkor – a gondolatmenet előbbvitele érdekében – a “John március 2-án nem volt a Holdon” állítás a priori igazságnak tekinthető.
Vegyük észre, hogy a második állítás az első állításból gyakorlatilag logikai szükségszerűségként ered. Ezért nevezhető “a priori igazságnak”. Amennyiben az első állítás igaz, akkor a második állítás abból tisztán, logikai úton is levezethető, vagyis nincs szükség semmilyen konkrét hozzáadott ismeretre, hogy annak igazságtartalmát megállapíthassuk. Pontosan erre utal a priori szó szerinti jelentése, vagyis “az előbbiből”. Mivel az előbbi állítást igaznak fogadtuk el, ezért logikus, hogy az utóbbit is annak fogadjuk el.
Az a priori és az a posteriori közötti különbségtétel akkor válik igazán fontossá, amikor bizonyos elképzeléseket alátámasztani-, vagy éppen cáfolni akarunk. Az első lépés rendszerint abban áll, hogy megvizsgáljuk egy állítás a priori igazolását – megnézzük, hogy az egyáltalán következetes-e, vagy hogy logikailag bír-e bármi kényszerítő erővel? Ha igen, akkor a priori “bebizonyosodik”, hogy az adott állítás igaz. Az e módon szerzett ismeret ettől persze még nem feltétlenül válik hasznos tudássá, azt viszont mindenképp leszögezhetjük, hogy az adott állítás igazságértéke nem képezi további vita tárgyát. Ha az adott állítás a priori nem igaz, akkor következő lépésként azt a kérdést kell felvetnünk, hogy az állítás tartalmaz-e önellentmondást vagy logikailag lehetetlen-e. Ha igen, akkor a priori hamis állításként vethetjük el.
Ha egy állítás a priori alapon nem értékelhető ki, akkor azt további bizonyítékok és megfigyelések bevonásával kell megvizsgálni: ez nevezzük a posteriori ismeretnek. A legtöbb állítás esetében igaz, hogy az állítás igaz vagy hamis voltának megállapításához valamilyen szintű empirikus információra van szükség. Ha egy állítást nem ismertek el kifejezetten a priori állításnak, akkor az a posteriori. Az emberi tudás tetemes része a posteriori.
Az a priori a gyakrabban használt kifejezés (e kettő közül). Egy logikai levezetésben vagy egy diskurzusban jelentősége van annak, hogy egy adott (meg)állapítást a priori tudásként lehet megkülönböztetni, vagy sem. Az viszont már nem annyira gyakori, hogy egy gondolatot kifejezetten a posteriori tudásnak nevezzenek. Mikor erre mégis sor kerül, akkor általában egy olyan állítás cáfolására használják, amely szerint a szóban forgó állítás a priori megismerhető.
Egy az előbbieknél sokkal ritkábban használt kifejezés, az a fortiori, voltaképp az a priori tudással rokon-, de mégsem teljesen azonos dolgot ír le. Az a fortiori kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy “az erősebből”, és olyan érvekre utal, amelyek egy adott érvelés “alpontját” egy már bizonyított “főbb pontra” hivatkozva igyekeznek bizonyítani. Például, ha valaki azt mondja, hogy megengedheti magának, hogy 100 dollárt költsön, akkor feltételezzük, hogy azt is megengedheti magának, hogy 10 dollárt adjon ki. Ha egy adott folyadékból már egy korty elfogyasztása is végzetes, akkor okkal feltételezzük, hogy egy egész pohárnyi kiivása szintén az. Ha egy ember három percig képes visszatartani a lélegzetét a víz alatt, akkor okunk van feltételezni, hogy egy percig is képes erre. Ha már az is bűnnek számít, hogy valakit arcon ütnek, mennyivel inkább, ha valakit leszúrnak.
Amikor egy nagyobb vagy szélesebb körű, bevett gondolatra apellálva igyekszünk egy konkrét vitapont igazolni, akkor valójában többnyire a fortiori érveket foganatosítunk. A köznapi beszédben gyakran használunk olyan kifejezéseket, mint “minél inkább” vagy “annál is inkább”. Ez, általánosságban véve, maga az a fortiori logika megnyilvánulása. A fenti példáink mindegyikét át lehetne ilyetén formán fogalmazni, esetleg “alapból is” így lehetne őket megfogalmazni (lásd az utolsó példát – a fordító megjegyzése).
Az a fortiori érvek, a szó tágabb értelmében, nem bírnak olyan kényszerítő erővel, mint a valódi a priori állítások. Az előző példánknál maradva, tegyük fel, hogy a szóban forgó férfi egy 100 dollárról szóló ajándékutalványt kapott egyik barátjától. Ez esetben már elképzelhető, hogy nem tud 10 dollárt kiadni, hiszen az utalvány teljes értékét, azaz pontosan 100 dollárt le kell vásárolnia, feltéve ha nem akarja, hogy az kárba vesszen. Logikailag tehát lehetséges volna, hogy “megengedje” magának, hogy 100 dollárt költsön, de 10 dollárt mégsem tud kiadni, mert más pénze - az ajándékutalványon kívül - nincs. Máris láthatjuk tehát, hogy bár az a fortiori érvek ésszerűek, logikailag nem abszolút érvényűek, vagyis nem igazán a prioriak.
Mint minden filozófiai rendszer, a Szentírás (és a hitbéli megtapasztalás) szintén tükrözi az a posteriori és az a fortiori tudás gondolatait. A Zsidókhoz írt levél így teszi fel a költői kérdést: ha az állati áldozatnak van bizonyos (testet) megtisztító hatása, akkor “mennyivel inkább” igaz ez a megállapítás Krisztus áldozatára (lásd Zsidókhoz írt levél 9:13-14). Itt tehát egy a fortiori érvvel állunk szemben. Jézus is a fortiori érvelést használt, amikor így tanított: “Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!” (Máté 7:11) – Jézus érvelése a mennyivel inkább kifejezésen függ. Pál apostol rámutat, hogy a kereszténység elválaszthatatlanul kötődik a feltámadás gondolatához - ha nincs feltámadás, akkor az egész hitünk hiábavaló (1.Korinthusbeliekhez 15:12-19). Ez egy a priori kijelentés. Ezzel szemben Pál közvetlenül ezt követő megjegyzése – vagyis hogy Krisztus valóban feltámadt a halálból (1.Korinthusbeliekhez 15:20) – egy a posteriori igazság. A Szentírás kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a tények ellenőrzésének és a helyes bizonyítási eljárásnak (Lukács 1:1-4; 2.Péter 1:16; Apostolok Cselekedetei 17:11).
A keresztény evangelizáció és az apologetika (a keresztény hit védelme az írott Ige alapján – a fordító megjegyzése) kezében szintén hathatós eszköz a jelen cikkünkben taglalt három érvelési/bizonyítási mód. Az Isten létezésére vonatkozó egyes érvek a prioriak, azaz tisztán logikán alapulnak, úgy mint az ún. ontológiai (lételméleti) érv. Amennyiben abból indulunk ki, hogy a világegyetemnek valóban van kezdete (azaz nem öröktől fogva létezik), az ún. kozmológiai istenérv máris a priori állítássá válik. Az apologetikát és evangelizálást tartalmazó legtöbb diskurzus elsősorban a posteriori ismeretekre támaszkodik, különösen azok, amelyek a Szentírás megbízhatóságát tárgyalják, vagy teleológiai jellegű érvelést használnak. Az arról való eszmecserék, hogy az ember igazságossága és erkölcsös lét iránti igénye hogyan tükrözi vissza Isten szerető és szent jellemét, a fortiori érvek nélkül nem jönnek ki. Ugyanez igaz azon összehasonlításokra is, amelyek a Bibliát történelmileg és tudományosan megbízható, tényszerű forrásként ábrázolják: ezen bizonyítékok birtokában mintegy “magától értetődővé” válik, hogy a Bibliának ellentmondó állítások hamisak. Ezt pedig az a fortiori megközelítés alapján jelenthetjük ki.
E gondolatok közötti különbség ismerete mind a filozófia jellegű kérdések tisztázásánál-, mind pedig a Szentírás értelmezésénél hasznos lehet.
English
Mit értünk a priori, a posteriori, és a fortiori érvek alatt?
