A római levél
Szerző: A rómaiakhoz írt levél 1. részének 1. verse Pál apostolt nevezi meg a levél szerzőjeként. A 16:22 versből kiderül, hogy Pál egy Terciusz nevű férfinak mondta tollba a levelet.Keletkezés ideje: A rómaiakhoz írt levél valószínűleg Kr. u. 56-58 körül íródott.
A könyv célja: Mint bármelyik gyülekezethez címzett levelét, Pál a római levelet is azzal a céllal írta, hogy az Úr Jézus Krisztus dicsőségét hirdesse, valamint tanítsa és bátorítsa a levél olvasóit. E levelének a címzettei – ti. a Rómában élő keresztények – azonban különösen fontosak voltak a számára, s azt mondja róluk, hogy ők „az Isten szerettei, akiket ő elhívott és megszentelt” (Róm 1:7). Maga is római polgár lévén, sajátos szenvedéllyel égett a római gyülekezet tagjai iránt. Mivel ekkor személyesen még nem járt náluk, levelét egyben bemutatkozásnak is szánhatta.
Kulcsigék: Róma 1:16: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is.”
Róma 3:9-11: „Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.”
Róma 3:21: „Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták."
Róma 3:23: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.”
Róma 5:8: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.”
Róma 6:23: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Róma 8:9: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.”
Róma 8:28: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”
Róma 8:37-39: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”
Róma 10:9-10: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”
Róma 12:1: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.”
Róma 12:19: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr.”
Róma 16:17: „Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük!”
Rövid összefoglalás: Pál mindenki számára nyilvánvaló izgalommal tekintett majdani római szolgálata elébe. Levelét Korinthusból írta közvetlenül azelőtt, hogy Jeruzsálembe indult volna az ottani szegényeknek összegyűjtött adományokkal. Szeretett volna Rómába is eljutni, majd Spanyolországba is (Róma 15:24), de terve véghezvitelében megakadályozta az a tény, hogy Jeruzsálemben letartóztatták. Végül mégis eljutott Rómába – jóllehet fogolyként. A rómaiakhoz írt levelet valószínűleg Fébé kézbesítette, aki a Korinthushoz közel eső kenkhreai gyülekezet tagja volt (Róma 16:1).
A római levél elsősorban tanító jellegű könyv, amely négy fő részre osztható: a megigazulás szükségessége (1:18-3:20); a megigazulás biztosítása (3:21-8:39); a megigazulás magyarázata (9:1-11:36); a megigazulás gyakorlása (12:1-15:13). Mindezekből nyilvánvaló, hogy a levél központi témája a megigazulás. Pál – a Szentlélek vezetésének engedelmeskedve – először minden embert kárhoztat a bűneik miatt, majd kifejezi az iránti vágyát, hogy a Rómában élőknek is hirdethesse Isten Igéjének igazságát. Reméli, megbizonyosodhat afelől, hogy megmaradtak a helyes ösvényen. Határozottan kijelenti, hogy nem szégyelli az evangéliumot (Róma 1:16), mert benne rejlik az az erő, amely minden embert üdvözíthet.
A római levél Istenről szól – arról, hogy kicsoda Isten és mit tett értünk. Jézus Krisztusról és arról beszél, hogy mit ért el Krisztus a halálával. Rólunk szól, vagyis arról, hogy milyenek voltunk Krisztus nélkül, és kik vagyunk most, miután Krisztusba vetettük a bizalmunkat. Pál rámutat, hogy Isten nem várja el az emberektől életük rendbetételét mielőtt Krisztushoz jönnének. Krisztus akkor halt meg a kereszten a bűneinkért, amikor még bűnösök voltunk.
Kapcsolat az Ószövetséggel: Pál több ószövetségi személyen és eseményen keresztül szemlélteti a római levélben közölt dicsőséges igazságokat. Ábrahám hitt Istennek, és Isten a hite által tulajdonított neki igazságot, nem pedig a cselekedetei révén (Róma 4:1-5). A Róma 4,6-9-ben Pál Dávidot említi, aki ugyanezt az igazságot fogalmazta meg: „Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.” Pál Ádám példáján keresztül magyarázta el a rómaiaknak az eredendő bűn tanát, majd Sára és Izsák, az ígéret gyermeke történetével szemléltette azt az alapelvet, hogy a keresztények a Krisztuson keresztül elnyerhető isteni kegyelem ígéretének gyermekei. A 9-11. részekben Izráel népének történetét eleveníti fel, és kijelenti, hogy Isten nem vetetette el Izráelt végleg és teljes mértékben (Róma 11:11-12), csupán addig engedi őket „megbotlani”, amíg a pogányok teljes számmal üdvösségre nem jutnak.
Gyakorlati alkalmazás: A római levél világossá teszi, hogy semmit sem tehetünk a megváltásunk érdekében. Minden valaha véghezvitt „jó” cselekedetünk olyan Isten szemében, mint a szennyes ruha. Halottak vagyunk bűneink és vétkeink miatt, s ebből az állapotunkból egyedül Isten irgalma és kegyelme válthat meg bennünket. Isten azzal mutatta meg irántunk irgalmát és kegyelmét, hogy elküldte a Fiát, Jézus Krisztust, hogy helyettünk haljon meg a kereszten. Miután átadtuk az életünket Krisztusnak, többé nem a bűnös természetünk irányít, hanem a Szentlélek vezérel bennünket. Ha megvalljuk, hogy Jézus az Úr, és elhisszük, hogy feltámadt a halálból, megváltást nyerünk és újjászületünk. Ha egyszer felajánlottuk Istennek életünket, élő áldozatként kell élnünk nap mint nap. Mindenekfelett arra kell vágynunk, hogy imádjuk Istent, aki megmentett bennünket. Ami a római levél alkalmazását illeti, talán a Róma 1:16-ot a legfontosabb megvalósítanunk az életünkben, vagyis ne szégyelljük az evangéliumot, hanem hirdessük hűségesen!
English
A római levél
