Kérdés
Mit értünk pontosan a Plantinga nevéhez fűződő, szabad akarat védelmében felhozott érvelés alatt, és hogyan magyarázza az a gonosz létezésének problémáját?
Válasz
Alvin Plantinga, az 1932-ben született US.- amerikai filozófus, a Calvin Egyetem és a Notre Dame-i Egyetem professzora is volt. Neki tulajdonítják a “gonosz logikai problémájára” adott legmegbízhatóbb és legelismertebb válasz megfogalmazását. A szóban forgó okfejtése “a szabad akarat védelmeként” is ismert. A gonosz logikai problémája lényegében abban áll, hogy létezése teljességgel összeegyeztethetetlen Isten létezésével. Ezen állítás cáfolatához azonban csupán azt kell bebizonyítani, hogy a rossz létezése logikailag akkor is lehetséges, ha Isten létezik. Amint azt a tudósok túlnyomó többsége – legyen szó esetükben akár ateista, akár hívő embererről – elismeri, Plantinga szabad akarat védelmeként ismert érvelése eléri ezt a célt. Bár nem szünteti meg a gonosz létezéséhez kapcsolódó összes logikai problémát, Plantinga védőbeszéde igen csak kifogja a szelet az ellen vitorláiból.
A gonosz létének logikai problémája lényegében abban áll, hogy egy mindenható, csupa-szeretet Isten létezése mellett a gonosz létezése nem volna lehetséges. Bár az előbbi állítást sokan és sokféleképpen megfogalmazták már, Isten nem létezésének “bizonyításának” kísérletében talán mindmáig ez a leggyakrabban alkalmazott érvelés.
A szabad akarat védelme során Plantinga azt állítja, hogy a fenti támadás logikailag hiányos, és ezért kudarcra van ítélve. Nem létezik olyan logikai érv – nincs a jóságnak, a szeretetnek, de még az omnipotenciának sem olyan, inherensen abszolút érvényű definíciója – amely kikötné, hogy Isten nem “engedhetni” meg a gonosz létezését. Ahhoz, hogy kritikája megállja a helyét, az Isten mindenhatóságát és jóságát tagadni igyekevő vitapartner arra szorul, hogy az alaptézisén túl (ha Isten mindenható, akkor nem lehet teljességgel jó, és ha teljességgel jó, akkor nem lehet mindenható – a fordító megjegyzése) is feltételeznie kell egyet s mást Istenről. Érvelésében legalább egy rejtett előfeltevés – egy puszta feltételezés is – kimutatható, ami kimondatlan marad: mégpedig annak feltételezése, hogy egy mindenható és teljességgel jó Istennek nem lehet oka arra, hogy teret engedjen a gonosznak. Ez a feltevés azonban éppannyira tekinthető ésszerűnek és igaznak, mint amennyire nem. Ez az ember alkotta elképzelés valójában nem is felel meg Isten jellemének, amilyennek azt az Igéje alapján Őbenne hívők leírnák.
Plantinga konkrétan azzal érvel, hogy a szabad akarat logikailag valid okot szolgáltat arra, hogy egy mindenható, mindentudó, és teljességgel jó Isten megengedje az erkölcsi rossz létezését. A kör négyszögletűsítésének problémájával ellentétben, Isten mindenhatósága nem áll logikai ellentétben a gonosz létezésével. Plantinga meglátása szerint az ember, aki bár gyarló (azaz hajlana a bűnre), de erkölcsileg mégis képtelen a bűn kiviteléhez, valójában nem rendelkezik szabad akarattal. Ez alapján ki lehet jelenteni, hogy Isten vagy már a bűn elkövetésének lehetőségétől is megóvja az embert, vagy pedig (a bűn elkövetésére is) szabad akaratot ad neki. A kettő szempont egyidejűleg nem érvényesülhet. A szabad akarat védelmében felhozott érvek azt sugallják, hogy nagyon is elképzelhető, hogy Isten szemében magasabb prioritást élvez (és ezzel fontosabb erkölcsi kötelességünknek minősül), hogy az ember erkölcsi döntések meghozatalára is képes legyen, mint egy gonoszságtól teljesen mentes világegyetem teremtése és szakadatlan fenntartása.
Más szóval, a Teremtő arra néző vágya, hogy az emberiségnek szabad akaratot adjon, már önmagában is azt sugallja, hogy logikailag megfér egymás mellett az, hogy Isten teljességgel jó és mindenható, valamint az, hogy az Általa teremtett világban a gonosz létezése is lehetséges.
Az, hogy a Plantinga által felvázolt lehetőség (vagyis, hogy Isten létezik és konkrét karakterrel rendelkezik – a fordító pontosítása) valóban helytálló vagy sem, semmit nem tesz hozzá-, és nem is vesz el a tisztán logikai alapon végbement bizonyítás helyességéből. A gonosz logikai problémájának felvetése szigorúan a logika talaján tesz állítást; a szabad akarat védelmének nevezett érveléssorozat pedig pontosan arra mutat rá, hogy ez az állítás (Isten nem lehet egyszerre jó és mindenható) logikai alapon nem áll meg. Az embernek nem kötelező elfogadnia Plantinga nézetét és világképet (teizmus) ahhoz, hogy felismerje, a védekezése logikai alapon dönti meg a gonosz léte problémájának ezen bizonyos változatát.
Fontos megjegyezni, hogy Plantinga szabad akarattal kapcsolatos védekezése pontos az, aminek a neve is mondja, és nem több: egy “védőbeszéd”, vagyis egy reakció egy konkrétan elhangzott kritikára/felvetésre. Mint ilyennek, sosem volt célja, hogy Isten létezését-, vagy egyes tettei igazságos mivoltát igazolja. Egy védőbeszéd egyszerűen csak visszaver egy adott támadást, annak erejét véve. A szabad akarat védelme nem bizonyítja, hogy Isten létezik, azt viszont a Napnál is világosabbá teszi, hogy nincs logikai ellentmondás a teljességgel jó, mindenható Isten képzete, és a világban való erkölcsi gonoszság párhuzamos jelenléte között. Ennyit még az ateista filozófusok is nyíltan elismernek.
Plantinga a szabad akarat védelmében felhozott érvelését, annak első, 1977-es, publikációja óta ismerjük. A logikailag helytálló levezetés hozzáférhetősége persze sajnos nem tudta megakadályozni emberek egész tömegeit abban, hogy a gonosz létezésének – immár cáfolatot nyert – logikai problémáját továbbra is Isten elleni támadásként foganatosítsák. Akár még azt is mondhatnánk, hogy a gonosz létezésének logikai problémájával való érvelés éppen úgy és éppen azért forog még mindig közszájon, amiért egyesek amellett próbálnak komolyan érvelni, hogy a Föld lapos. Csak azok próbálják azt állítani, hogy a mindenható Jóisten és a gonosz léte logikailag összeegyeztethetetlen, akik ismeret híján vannak, vagy akiket tudatosan félretájékoztatnak.
A gonosz létezésének problémája ettől függetlenül messze többről szól, mint abszolút (azaz az ellentétes tartalmakat kizáró) eshetőségekről. Isten egyes kritikusai manapság már azzal a jóval árnyaltabb állítással szállnak újra ringbe, hogy a gonosz létezésére való tekintettel Isten párhuzamos létezése – még ha valószínűtlen is – de mégsem teljesen kizárható. Ez persze már egy drasztikusan kisebb kijelentő erővel bíró ellenvetés. Olyan ellenvetés, amit Plantinga szabad akarat védelmében kifejetett érvelésének nem is feladata cáfolni. Annak további megértéséhez, hogy a Szentírás hogyan válaszol a gonosz létezésének problémájára, a témát ebből a szempontból kell megközelíteni; ugyanakkor a gonosz és Isten létének összeegyeztethetetlenségére vonatkozó tézisek lényegesen többre szorulnak annál, mintsem hogy azokat igazként kiáltsuk ki, majd a világot telekürtöljük velük.
English
Mit értünk pontosan a Plantinga nevéhez fűződő, szabad akarat védelmében felhozott érvelés alatt, és hogyan magyarázza az a gonosz létezésének problémáját?
