Kérdés
Mit jelent az, hogy a szeretet nem kérkedik (1Korinthus 13:4)?
Válasz
Pál apostol az 1Korinthus 13-ban, a szeretetről szóló méltán híres bibliai passzusban, Isten legnagyobb ajándékának, a szeretetnek pontos mibenlétét fejti ki. A szeretet jellemzésében a negációként megfogalmazott elvek is helyet kapnak - vagyis azon elvek, melyek azt mondják ki, hogy a szeretet mi nem. Az egyik ilyen tagadásként formába öntött igazság, mely a 4. igeversben található, az, hogy a szeretet "nem kérkedik", azaz nem dicsekszik.
Az itt szereplő, "kérkedés"-nek fordított görög szó pontosan a következőt jelenti: "dicsekedni, a figyelmet személyünkre, vélt érdemeinkre terelni". Az igevers bevezetésében említett kedvességgel és türelemmel (lásd hosszútűrés) ellentétben a kérkedés semmilyen körülmények között sem tekinthető a szeretet jelének. Ugyanakkor már önmagában az is jelentőséggel bír, hogy Pál itt a kérkedésről beszél, tekintettel arra, hogy az ihletett levél egyéb szakaszaiban épp a gőg ellen emeli fel szavát.
A levél jelen részét megelőző passzusokból fény derül rá, hogy a korinthusi keresztények sok mindennel kérkedtek. Hencegtek például azzal, hogy ki melyik apostolhoz tartozik, ez pedig megosztottsághoz, szakadáshoz vezetett a gyülekezeten belül (1-3. fejezet). Kritizálták Pál személyét (4. fejezet). Mindemellett megtűrték a gyülekezeten belüli erkölcstelenség különböző megnyilvánulásait (5. fejezet), és az is megesett, hogy egymást világi bíróságok elé citálták (6. fejezet). Ezen és egyéb arrogáns tetteikre épp az a szeretet a helyes korrekciós eszköz, melynek részletes leírását a 13. fejezetben találjuk. A 4. igevers szerint az igaz szeretet nem kérkedik. A szeretetben nincs büszkeség, felfuvalkodás, gőg.
A korinthusiak egykori tettei időnként azonban korunk hívei között is fel-felütik fejük. Ahelyett, hogy a kedvesség és a türelem eszközeivel élnének (4. igevers), sokan inkább a gyülekezeten belüli megosztottság terjedését mozdítják elő, kritizálják az egyházi vezetőket, hencegnek az egyes bűnöket illető "felvilágosult" nézeteikkel, és pert indítanak hitbéli testvéreik ellen. Az ilyen hibák orvoslására alkalmas legjobb gyógyírt az 1Korinthus 13-ban találjuk. Az istenszeretetéről bizonyságot tevő keresztény ugyanis nem fog kérkedni.
Annak, hogy a szeretet miért nem kérkedik, egy egyszerű oka van: a szeretet mindig a szeretett személyre, nem pedig önmagára összpontosít. A kérkedő ember csordultig van telve önmagával, a saját eredményeit felnagyítja, továbbá túlságosan el van foglalva önmaga tömjénezésével ahhoz, hogy embertársait egyáltalán érdemben észrevegye. A szeretet perspektívája mindig egy kifelé irányuló nézőpont. Az Istenhez hasonló szeretettel rendelkező ember maga helyett másokat nagyít fel, az ő szükségleteikre összpontosít, és anélkül nyújt másoknak segítséget, hogy jó tette mielőbbi viszonzása vagy mások általi elismerése lebegne szemei előtt. Amikor valaki szavaival vagy tetteivel gyakorlatilag ezt hirdeti: "Nézzétek, milyen nagyszerű vagyok!", az kérkedés, nem pedig szeretet.
Ha valakinek, akkor Pálnak lett volna oka kérkedni, ő azonban mégis úgy döntött, hogy nem fog így tenni. Minden fizetség nélkül, teljesen ingyen szolgálta a korinthusiakat, ezen áldozatával pedig nem kérkedett lépten-nyomon. Ehelyett ezt írta: "Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem..." (1Korinthus 9:16). Máshol arról ír, hogy egyetlen kereszténynek sincs joga dicsekedni lelki üdvösségével: kegyelemből, hit által üdvözültünk, "hogy senki ne kérkedjék" - fejti ki (Efézus 2:9; lásd még Róma 3:27-28).
A kérkedés szeretetlen és bűnös dolog. A Krisztus személyének visszatükrözésére elhívottak ugyanarra a magatartásra kell törekedjenek, amit Krisztus Jézus állított például elébünk(Filippi 2:5), olyan szeretetet mutatva, ami az Úrhoz vonzza az embereket, és amely a mennyei Atyát dicsőíti (Máté 5:16).
English
Mit jelent az, hogy a szeretet nem kérkedik (1Korinthus 13:4)?
