Kérdés
Mit jelent az, hogy a szeretet nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele (1Korinthus 13:5)?
Válasz
A Korinthusbeliekhez írt első levél 13. fejezetében, a "szeretet himnuszában" az igaz szeretet jellemzőiről találunk felsorolást. A szeretet ezen jellemzésében néhány olyan dolog is felsorolásra kerül, ami nem a szeretet sajátja (hogy a nyílt szívű olvasó ezáltal is jobban megérthesse, mi az igaz szeretet). Az 5. igevers kimondja, hogy a szeretet "nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele" (EFO), vagy ahogy lényegében az összes többi releváns magyar fordításban áll: "nem rója fel a gonoszt".
Annak elve, hogy ne vezessünk képzeletbeli listát az ellenünk elkövetett rossz dolgokról, közvetlenül kapcsolódik Pál apostol a korinthusi hívőkhöz intézett azon szavaihoz, melyek az ihletett levél előzetes passzusaiban szerepelnek. Megesett ugyanis, hogy a korinthusi gyülekezet tagjai közül egyesek különféle pereket indítottak hitbéli testvéreik ellen. Ahelyett tehát, hogy az alázat és a szeretet szellemében egymás között rendezték volna az egyházi ügyeket, világi bíróság elé citálták egymást. Pál határozott állást foglalt az ügyben: "Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt?" (1Korinthus 6:7). Azzal a hozzáállással szemben, hogy egyesek egyenesen követelik a "húsos fazékból" nekik járó részt, Pál arról ír, hogy a szeretet "nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele". Becsapva, átverve lenni tehát még mindig jobb, mint nem szeretni, mint szeretetlennek lenni.
A megbocsátó szeretet e típusának legmagasztosabb példáját maga Jézus Krisztus adta elébünk. Ő ugyanis a kereszten az egész világ bűneinek az árát fizette meg. Mi még a bűneinkben voltunk, amikor Krisztus már rég az életét adta értünk (Róma 5:8). Ahelyett, hogy listát vezetett volna bűneinkről, Jézus így imádkozott halála előtt a kereszten: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek" (Lukács 23:34).
A Kolossébeliekhez írt levél 3:13-14 igerésze a megbocsátást szintén a szeretethez kapcsolja: "Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele". A sérelmek számontartásának tudatos és tevőleges elutasítása Isten szeretetének és megbocsátásának világos kifejezése.
Olyan gyakran mondják az emberek, hogy szeretik egymást, amint azonban haragra gerjednek, valahogy máris előkerül az ellenük elkövetett múltbéli bűnök képzeletbeli listája! Vádaskodnak, fájdalmas emlékeket hoznak újra fel, a múlt pedig újra betolakszik az emlékezetbe. Ez azonban nem szeretet. Az igazi, isteni szeretet megbocsát, és nem hajlandó számon tartani az elszenvedett személyes sérelmeket. A szeretet középpontjában nem önnön fájdalmaink, hanem a szeretett személy szükségletei kell álljanak.
Az persze nyilvánvaló, hogy nem szabad megengedjük, hogy mások továbbra is sértsenek vagy bántalmazzanak minket és embertársainkat. Az 1Korinthus 13:6 igeverse közel sem ezt tanítja. A cél a megbékélés szellemének kiteljesedése, hogy megbocsássunk azoknak, akik bocsánatot kérnek, és engedjük, hogy a múlt végleg a múlté legyen.
Persze mindig lesznek olyanok, akik gyorsak arra, hogy már a kést fenjék, a hívői szeretet azonban épp a csatabárd elásására törekszik. A szeretet nem tartja számon a sérelmeket, így keresztényként azzal a megbocsátással kell megbocsátanunk, amelyben Krisztus által mi is részesültünk. Péter apostol egy ízben így kérdezte Jézust, majd a következő feleletet kapta: "...Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is" (Máté 18:21-22). Az igaz szeretet ilyen.
English
Mit jelent az, hogy a szeretet nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele (1Korinthus 13:5)?
