A Tituszhoz írt levél
Szerző: A Titusz 1:1 Pál apostolt nevezi meg a Tituszhoz írt levél szerzőjeként.Keletkezés ideje: A Tituszhoz írt levél körülbelül Kr. u. 66 körül íródott. Pál számos útja jól dokumentált, ezért tudjuk, hogy Titusznak az epiruszi Nikopolisz városából írt. Egyes bibliakiadásokban a lábjegyzetben az áll, hogy Pál a macedóniai Nikopoliszból írt, ott azonban ilyen városról nem tudunk, és a lábjegyzeteket egyébként sem fogadhatjuk el hiteles információként.
A könyv célja: A Tituszhoz írt levél a Timóteushoz írt két levél mellett az úgynevezett pásztori levelek egyike. Azzal a céllal írta az apostol, hogy bátorítsa hittestvérét, Tituszt, akit Krétában hagyott hátra, hogy vezesse az ottani gyülekezetet, amelyet Pál alapított egyik missziós útja során (Titusz 1:5). Tanácsot ad benne Titusznak azzal kapcsolatban, hogy milyen jellemvonások után kutasson a gyülekezeti vénekben, és figyelmezteti arra, hogy a Kréta szigetén élőknek meglehetősen rossz hírük van. Ezenkívül Pál arra is biztatja Tituszt, hogy térjen vissza Nikopoliszba és látogassa meg, más szóval, tovább folytatja Titusz tanítvánnyá nevelését.
Kulcsigék: Titusz 1:5: „Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked.”
Titusz 1:16: „Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.”
Titusz 2:15: „Ezt hirdesd. Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged.”
Titusz 3:3-6: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által.”
Rövid összefoglalás: Nagy öröm lehetett Titusz számára, amikor levelet kapott mentorától, Pál apostoltól. Pál nagy tiszteletnek örvendett, éspedig joggal, miután számos gyülekezetet alapított a keleti világban. Mára híressé vált köszöntését eredetileg Titusz olvashatta: „Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.” (Titusz 1:4)
Kréta szigetén, ahol Pál Tituszt hátrahagyta, hogy vezesse a gyülekezetet, a helyi őslakosok és zsidók éltek, akik nem ismerték a Jézus Krisztusról szóló igazságot (Titusz 1:12-14). Pál kötelességének érezte, hogy Titusz mellett álljon és megtanítsa, miként állíthat alkalmas vezetőket a krétai gyülekezet élére. Nemcsak arra utasította, hogy kutasson alkalmas emberek után, hanem azzal kapcsolatban is tanácsolta, hogy miként tanítsa és vezesse őket, hogy tovább növekedhessenek Krisztusba vetett hitükben. Utasításaiban a férfiak és nők minden korcsoportjára kitért (Titusz 2:1-8).
Pál azt javasolta Titusznak, hogy látogassa meg őt Nikopoliszban, hogy ő maga is tovább növekedhessen a hitben, sőt a gyülekezet két másik tagját is vigye magával (Titusz 3:12-13).
Kapcsolat az Ószövetséggel: Pál ismét szükségesnek látja arra inteni a gyülekezeti vezetőket, hogy óvakodjanak a júdaizálóktól, akik cselekedeteikkel akarja kiegészíteni a kegyelem ajándékát, amelyből a megváltás származik. Óva int a lázadó hitetőktől, különösen azoktól, akik váltig állítják, hogy továbbra is szükség van a körülmetélkedésre, valamint a Mózesi törvény szerinti szertartások és ceremóniák betartására (Titusz 1:10-11). Ez a téma vissza-visszatér Pál leveleiben, a Tituszhoz írt levélben pedig egészen odáig elmegy az apostol, hogy azt mondja: az ilyen embereknek be kell fogni a száját.
Gyakorlati alkalmazás: Ha szeretnénk megtudni a Bibliából, hogy miként élhetünk az Úrnak tetsző életet, Pál apostol tanítására igazán érdemes odafigyelnünk. Megtanulhatjuk tőle, hogy mit kell kerülnünk, illetve milyen mintát igyekezzünk követni. Pál azt javasolja, hogy törekedjünk a tisztaságra, miközben kerüljük mindazt, ami megfertőzheti a gondolkodásunkat és a lelkiismeretünket. Ezután olyan kijelentést tesz az apostol, amelyet sosem szabadna elfelejtenünk: „Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre teljesen alkalmatlanok.” (Titusz 1:16) Keresztény hívőként meg kell vizsgálnunk az életünket, hogy vajon csakugyan összhangban van-e a Krisztusról szóló hitvallásunkkal (2Korinthus 13:5).
Pál e figyelmeztetéssel párhuzamosan azt is elmondja, hogyan miként kerülhetjük el az istentagadó életvitelt és cselekedeteket: „Az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által” (Titusz 3:5b-6). Ha engedjük, hogy a Szentlélek napról-napra megújítsa az elménket, olyan keresztényekké válhatunk, akik életvitelükkel is tisztelik Istent.
English
A Tituszhoz írt levél
