Kérdés
Mit mond a Biblia a világ misszionálásáról?
Válasz
Míg a Biblia a “világ misszionálása” kifejezést e formában nem használja, addig biztosra vehetjük, hogy Isten nagyon is szívén viseli a missziót (Lukács 19:10), az Ő szeretete ugyanis a teljes világra kiterjed (János 3:16). A nemzetek lelki üdvössége ennélfogva minden keresztény hívő szívügye kell legyen. Ezt legalább három - visszatérő mintaként megjelenő - igei vezérfonál is igazolja. Ezek a következők:
A világ misszionálása fontos, mert Isten nem csupán az újjászületett hívek-, hanem [1] minden egyes ember Teremtője. [2] Isten kivétel nélkül minden embert a szívén hordoz, hiszen [3] az az Ő akarata, hogy minden ember azon igazság ismerete által meneküljön meg, mely egyedül Jézus Krisztus által lépett be a teremtésbe (1.Timótheus 2:4). Mivel Isten a világ minden egyes embere iránt ilyen mély érzéseket táplál, az sincs előttünk rejtve, hogy a világ misszionálása, vagyis az evangélium örömhírének mindenkivel való megosztása, egy igen érdemes és magasztos cél. Isten azért küldte egyszülött Fiát - a világ világosságát - a Földre, hogy Általa betöltse azt, amit a prófétákon keresztül már előre megüzent nekünk: “A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!” (Ézsaiás 9:2)
A világ misszionálása Jézus Urunk azon parancsolatának kőszikla-alapján áll, mellyel közvetlen és mindenkori tanítványait küldte ki a világba. Eszerint “minden népeket” az Ő tanítványává kell tegyük (Máté 28:19). Az apostolok pedig engedelmeskedtek is, mint ahogy követői mind a mai napig engedelmesek e felhívásnak. Az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvének 13:2 igehelyén annak lehetünk tanúi, amint Isten Szent Lelke a szíriai Antiókhiában való tartózkodásukkor arra különítette el Pált és Barnabást a többiektől, hogy azt a munkát végezzék, amire Ő hívta el e őket. Ez a feladat pedig Ciprus és Kis-Ázsia evangelizálása volt.
Pál apostol missziós utain még Európába is eljutott, és mint mindig, ott is Isten Lelke által tusakodott, hogy a világ misszionálásának úttörője lehessen. Erről így tesz vallomást: “Azonban mindig arra törekedtem, hogy ne ott hirdessem az örömüzenetet, ahol Krisztus neve már ismert volt. Nem akartam olyan alapra építeni, amelyet valaki más fektetett le” (Rómabeliekhez 15:20 - EFO 2012). Pál “...Jeruzsálem környékétől kezdve egészen Illíriáig mindenhol...” hirdette a Krisztusról szóló örömüzenetet. Még az is szívében volt, hogy egészen Spanyolországig elutazik (23.-24. igevers), de végül csak Rómáig jutott. Az Apostolok Cselekedetei hűen adja tovább azt a fáklyát, melynek tüze a korai egyházat is fűtötte, mikor a világ misszionálásának fontosságát hangsúlyozza.
Isten nem részrehajló egyik nemzettel szemben sem, Ő nem emel népet nép fölé (Apostolok Cselekedetei 10:34-35). A Biblia ugyanis világosan tanítja, hogy Jézus Krisztus nélkül mindannyian egy és ugyanazon szellemi állapotban vagyunk, “hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön” (Rómabeliekhez 3:23 – EFO 2012). Ádám utódaiként mindannyian örököltük az emberi nemi bukott természetét. Így tehát minden rassznak, minden népnek, minden személynek hallania kell az evangélium üzenetét. Saját igazságosság híján mindenkinek szüksége van arra az Istentől való igazságosságra, mely kizárólag az Úr Jézusba vetett hit által lehet miénk. “Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek?” (Rómabeliekhez 10:14-15). A kegyelem minden embernek fel van kínálva. Ez már önmagában is mutatja, hogy Isten minden ember üdvösségéről egyaránt gondoskodik.
Jól tesszük, ha a világ misszionálását mi is szívügyünkként kezeljük, hiszen az Isten akarata, hogy minden ember az igazság ismeretére eljutva megváltásban részesüljön (1.Timótheus 2:4). A lelki üdvösség ajándéka minden egyes embernek fel lett kínálva, vagyis mindenki “a ki akarja”, elveheti “az élet vizét ingyen” (Jelenések 22:17). “Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is” (Rómabeliekhez 3:29). A Jelenések könyve a mennyei Jeruzsálemről is beszámol, melyben minden nemzet, nép, és ágazat a Bárány szövétnekének fényében jár majd, és dicsőségük is eme új városban találtatik majd (Jelenések 21:22-27). Isten minden nemzetre gondot visel, így minden egyes nemzet képviselői megtalálhatóak lesznek a mennyben.
A Bethlehem környékén legeltető pásztorokhoz Isten angyala a következő örömhírrel küldetett el: “...hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen” (Lukács 2:10). Mikor a világ misszionálásában közvetlenül-, vagy forrásainkkal közvetetten segédkezünk, vagyis mikor megosztjuk megváltás örömhírét, mely Jézus Krisztusban adatott nekünk, akkor valójában magát Istent dicsőítjük, Aki ma is így szól egyszülött Fiáról: “Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet... ” (Ézsaiás 52:7).
English
Mit mond a Biblia a világ misszionálásáról?
