Kérdés
Az abortált csecsemők lelke a mennybe kerül?
Válasz
Mai értelemben vett abortuszt a bibliai időkben nem hajtottak végre, a Biblia pedig egyszer sem veti fel külön az abortusz témáját. A Szentírásból egyértelműen kiderül, hogy a meg nem született gyermeket az Úr már a fogantatás pillanatától kezdve ismeri (Zsoltárok 139:13-16). Bár tehát a Biblia sem az abortuszról, sem pedig az abortált csecsemőkről nem tesz említést, két kulcsot mégis a rendelkezésünkre bocsát, melyek segítségével feltárhatjuk arra a kérdésre a választ, hogy az abortált csecsemők lelke a mennybe kerül-e.
Az első kulcs a Biblia egyetlen olyan szakaszából származik, ami valami konkrét dolgot mond a csecsemők haláláról. Sámuel próféta második könyvének 12. fejezetében Dávid Betsabéval, vagyis egy másik férfi feleségével való viszonyáról szerezhetünk tudomást. Nátán próféta arról tájékoztatja Dávidot, hogy az ebből a nászból született gyermeke meg fog halni. Dávid ekkor böjtölni és imádkozni kezd, arra kérve az Urat, hogy ne hajtsa végre az ítéletét. Amikor a gyermek mégis meghal, Dávid felhagy az imádkozással és a böjttel, eszik valamit, és a templomban dicsőiti Istent.
Amikor szolgái értetlenkedve kérdezték ezen magatartásáról, Dávid király a 2.Sámuel 12:23 igeversben feljegyzett szavakkal felelt: “De most, hogy meghalt, vajjon miért bőjtölnék? Vajjon visszahozhatom-é azzal? Én megyek ő hozzá, de ő nem jő ide vissza én hozzám.” Dávid szavai annak a világos megértését tükrözik, hogy bár a gyermek nem térhet vissza a földre, Ő egy napon mégis együtt lesz vele a mennyben. Ez nem csupán azt jelzi, hogy Dávid biztos volt saját mennyei jövőjében (Zsoltárok 23:6), hanem annak a bizonyságát adja, hogy gyermeke is osztozni fog ebben a jövőben. Ebből a beszámolóból tehát arra következtethetünk, hogy a csecsemők, akik idejekorán bevégzik életük, mennyei létre vannak rendelve.
A kérdés kibontásának második kulcsa Isten jellemének és tulajdonságainak behatóbb megértésében rejlik. Az igazságos Isten meg kell büntesse a bűnt, hiszen a Biblia azt tanítja nekünk, hogy “...a bűn zsoldja a halál...” (Rómabeliekhez 6:23). Sem egy meg nem született gyermeknek, sem pedig egy abortált csecsemőnek nem volt lehetősége arra, hogy szándékosan vétkezzen; azonban minden egyes megfogant gyermek magában hordozza az Ádámtól örökölt bűnös természetet (Zsoltárok 51:7), és ezért ítélet alá esik. Ugyanakkor Isten a jóság és irgalmasság Istenének nyilatkoztatja ki magát (Zsoltárok 136:26). Az Úr “...minden dolgában kegyelmes” (Zsoltárok 145:17). Könnyen lehet tehát, hogy Isten, az Ő kegyelmében, az abortusz martalékául esett, meg nem született kisemberekre is kiterjeszti Krisztus engesztelő áldozatát. Tudjuk, hogy Krisztus vére az ilyen gyalázatot is képes elfedni. Hiszen Jézus “az egész világért”-, azaz egész világ vétkeiért meghalt (1.János 2:2).
A Biblia nem mondja ki konkrétan, hogy a halált elszenvedni kényszerülő, meg nem született gyermek a mennybe kerül-e, vagy sem. Világos igei kijelentés nélkül csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Ugyanakkor Isten szeretetének, jóságának és könyörületességének biztos tudatában állunk. Tudomásunk van Dávid abbéli bizakodásáról is, hogy egy napon újra együtt lehet gyermekével. Azt is tudjuk, hogy Jézus arra hívogatta a gyermekeket, hogy jöjjenek hozzá (Lukács 18:16). E bizonyosságok alapján úgy gondoljuk, hogy helyénvaló azt a következtetést levonni, miszerint a gyermekek lelke azonnal Isten jelenlétébe jut, mikor életük az abortusz miatt megszakad.
English
Az abortált csecsemők lelke a mennybe kerül?
