Kérdés
Létezik az abszolút igazság/univerzális igazság?
Válasz
Ahhoz, hogy megértsük az abszolút vagy univerzális igazságot, először az igazság fogalmát kell tisztáznunk. Az értelmező szótár szerint az igazság tényhez, realitáshoz igazodás; olyan állítás, amely igaznak bizonyul, vagy annak fogadják el. Vannak, akik szerint nincs igazi valóság, csak észlelés és vélemény. Mások szerint kell, hogy legyen valamiféle abszolút valóság vagy igazság.
Az egyik nézet szerint nincsenek a valóságot leíró abszolútumok. Ennek a nézetnek a követői azt vallják, hogy minden valami máshoz viszonyítva relatív, és így nem lehet tulajdonképpeni valóságról beszélni. Ebből fakadóan nincsenek erkölcsi abszolútumok sem; nincsen olyan felsőbb tekintély, ami eldönthetné valamiről, hogy az pozitív vagy negatív, helyes vagy helytelen-e. Ez a nézet a „szituációs etikához” vezet, ami szerint a helyzet dönti el, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Nincs helyes és helytelen, így az a helyes egy adott helyzetben, ami éppen helyesnek tűnik, vagy amit helyesnek érzünk. Természetesen a szituációs etika a szubjektív „ami csak jólesik” mentalitáshoz és életmódhoz vezet, aminek lesújtó következménye van mind a társadalomra, mind az egyénre. Ez a posztmodernizmus — olyan társadalom létrehozása, amely minden értéket, eszmét, életmódot és igazságként való tetszelgést érvényesként elfogad.
A másik nézet szerint igenis van abszolút valóság és mérce, ami meghatározza, mi az igazság, és mi nem az. Ezért úgy döntető el valamiről, hogy helyes-e vagy helytelen, ha ehhez a mércéhez mérjük hozzá. Ha nincsenek abszolútumok, ha nincs valóság, akkor káosz keletkezik. Vegyük például a gravitáció törvényét. Ha ez a törvény nem lenne abszolútum, nem lehetnénk bizonyosak benne, hogy addig tudunk egy helyben ülni vagy állni, amíg csak akarunk. Vagy ha kettő meg kettő nem mindig négy lenne, akkor ennek katasztrofális következményei lennének civilizációnkban. A tudomány, a fizikai törvényei nem jelentenének semmit, és a kereskedelem is ellehetetlenülne. Micsoda zűrzavar lenne ebből! De hála Istennek, a kettő meg kettő igenis négy. Létezik abszolút igazság, és meg is található, meg is érthető.
Logikátlan olyat állítani, hogy nincs abszolút igazság. Mégis, napjainkban nagyon sokan teret adnak a kulturális relativizmusnak, ami tagadja az abszolút igazság minden formáját. Jó kérdés lehet azok felé, akik azt állítják, hogy nincs abszolút igazság: „Abszolút biztos ön e felől?” Ha azt mondják, hogy igen, akkor már ezzel egy abszolút kijelentést tettek, ami már önmagában is azt jelenti, hogy vannak abszolútumok. Azt állítják, hogy az egyetlen és kizárólagos abszolút igazság az a tény, miszerint nincs abszolút igazság.
Az önellentmondáson kívül néhány egyéb logikai problémát is le kell győznie annak, aki el akarja hinni, hogy nincsen abszolút vagy univerzális igazság. Az egyik ilyen az, hogy minden embernek véges az elméje és az ismerete, és ezért logikai alapon nem tehet abszolút tagadó állítást. Logikai alapon nem mondhatja senki, hogy „Nincs Isten” (noha sokan mégis megteszik), mert egy ilyen állításhoz az egész világegyetem kezdetektől a végig mindent átfogó ismeretével kellene rendelkeznie. Mivel ez lehetetlen, a legtöbb, amit valaki logikai alapon állíthat az az, hogy „Korlátozott ismereteim alapján úgy hiszem, hogy nincs Isten.”
Az abszolút igazság/univerzális igazság tagadásának másik problémája az, hogy nem felel meg a saját lelkiismeretünk, tapasztalatunk és a való világban látottak által igaznak megismert dolgoknak. Ha nem létezik abszolút igazság, akkor végül is semmiről sem lehet eldönteni, hogy helyes-e vagy helytelen. Attól, hogy valami Önnek „helyes”, még nem jelenti azt, hogy nekem is az. Noha a felszínen az efféle relativizmus vonzónak tűnik, valójában ez azt jelenti, hogy mindenki az önmaga által kialakított szabályok szerint él, és azt teszi, amit ő jónak lát. Elkerülhetetlen, hogy az egyik személy által helyesnek vélt dolog össze ne ütközzék a másik által helyesnek vélt dologgal. Mi történik, ha számomra „helyes” dolog a közlekedési lámpa figyelmen kívül hagyása — még ha pirosat is mutat? Sokak életét veszélyeztetem. Vagy lehet, hogy szerintem helyes, ha Öntől lopok, Ön szerint viszont nem az. Egyértelmű, hogy a helyes és helytelen mércéink ütik egymást. Ha nincsen abszolút igazság, nincsen olyan mérce a helyes és helytelen meghatározására, ami alapján mindnyájunkat elszámoltatnak, akkor soha nem lehetünk biztosak semmiben. Az emberek bármit megtehetnének, amit csak akarnak — gyilkolhatnak, nemi erőszakot követhetnek el, lophatnak, hazudhatnak, csalhatnak stb. —, és senki sem mondhatná, hogy mindez helytelen. Nem létezhetne kormány, törvények, igazságszolgáltatás, hiszen bárki azt mondhatná, hogy a többségnek nincsen joga mércét alkotni és azt a kisebbségre ráerőszakolni. Az abszolútumok nélküli világ az elképzelhető legszörnyűbb világ lenne.
Szellemi szempontból nézve az efféle relativizmus vallási zűrzavart szül, ahol nincs igaz vallás, ahol az embernek nem lehet megfelelő kapcsolata Istennel. Minden vallás hamis lenne, mert az élet utáni életről mindegyik abszolutista nézeteket vall. Nem ritka eset manapság, hogy az emberek azt mondják két homlokegyenest ellentétes vallásról, hogy mindkettő egyformán „igaz” lehet, annak ellenére, hogy mindkettő azt állítja, hogy az az egyedüli mennybe vezető út, vagy egymásnak teljesen ellentmondó „igazságot” tanít. Akik nem hisznek az abszolút igazságban, azok nem vesznek tudomást ezekről az állításokról, és egy toleránsabb univerzalizmusnak adnak teret, ami szerint minden vallás egyenlő, és minden út a mennybe vezet. Az ilyen gondolkodásmódú emberek vehemensen támadják az evangéliumi keresztyéneket, akik hisznek a Bibliának, amikor azt írja Jézusról, hogy Ő „az út, az igazság és az élet”, és hogy Ő a végső igazság megtestesítője, az egyedüli út, amelyen a mennybe lehet jutni (János 14:6).
A tolerancia lett a posztmodern társadalom egyetlen és legfőbb erénye, az egyetlen abszolútum, és ezért az intolerancia az egyetlen gonosz. Minden dogmatikus nézetet — különösen az abszolút igazságban való hitet — intoleranciának, azaz a legnagyobb véteknek tekintenek. Az abszolút igazság létezését tagadók gyakran hangoztatják, hogy bárki bármiben hihet, ha nem akarja a nézeteit másokra erőltetni. De már önmagában ez is abban való hit, hogy mi a helyes és mi a helytelen, és akik ebben hisznek, igenis megpróbálják ezt másokra erőltetni. Felállítanak egy viselkedési normát, amit szerintük másoknak követnie kell, és így pont azt hágják át, amihez bevallásuk szerint ragaszkodnak; íme, egy másik önmagának ellentmondó álláspont. Az ilyen álláspontot vallók egész egyszerűen nem akarnak felelősséget vállalni tetteikért. Ha létezik abszolút igazság, akkor létezik a helyes és a helytelen abszolút mércéje, mi pedig számadással tartozunk ez alapján a mérce alapján. Az emberek valójában ezt az elszámoltathatóságot utasítják vissza, amikor elutasítják az abszolút igazságot.
Az abszolút igazság/univerzális igazság tagadása és a kulturális relativizmus logikus gyümölcse egy olyan társadalomnak, amely az élet eredetét az evolúció elméletével magyarázza. Ha a természet evolúciója igaz, akkor az életnek nincs értelme, nekünk nincsenek céljaink, és akkor nem létezhet az abszolút helyes és helytelen sem. Az ember akkor úgy élhet, ahogy jónak látja, tetteiért nem tartozik elszámolással senkinek. Ugyanakkor mindegy, hogy a bűnös ember milyen erőteljesen tagadja Isten és az és az abszolút igazság létezését, ettől még egy nap oda kell majd eléje állniuk az ítéletre. A Biblia azt írja, hogy „…ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük. Hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek.” (Róma 1:19–22).
Van bizonyíték az abszolút igazság létezésére? Igen. Először is, ott van az emberi lelkiismeret, az a bizonyos „valami” a bensőnkben, ami azt súgja, hogy a világnak egy bizonyos módon kellene működnie, és hogy vannak helyes és helytelen dolgok. A lelkiismeretünk azt sugallja, hogy valami hibádzik a szenvedéssel, az éhezéssel, a nemi erőszakkal, a fájdalommal vagy a gonoszsággal, és inkább a szeretetet, nagylelkűséget, könyörületet vagy békességet kellene keresnünk. Ez bármely kultúrában, bármely korban egyetemesen érvényes. Az emberi lelkiismeret szerepét a Biblia a Róma 2:14–16 szakaszban mutatja be: „Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.”
A második bizonyíték az abszolút igazság létezésére a tudomány. Egyszerű szavakkal megfogalmazva a tudomány az ismeretre való törekvés; annak a tanulmányozása, amit már tudunk, és a még több tudás keresése. Ezért a tudományos kutatásnak szükségszerűen azon a hiten kell alapulnia, hogy a világunkban léteznek objektív valóságelemek, ezeket fel lehet fedezni és be lehet bizonyítani. Abszolútumok nélkül vajon mit tanulmányozhatnánk? Hogyan lehetne bárki is bizonyos a felől, hogy a tudományos megállapítások helytállóak? Sőt, maguk a természeti törvények az abszolút igazság létezésén alapulnak.
A harmadik bizonyíték az abszolút igazság létezésére a vallás. A világ összes vallása az élet értelmét és jelentését próbálja meghatározni. Az emberiségnek a puszta létnél többre való vágyakozásából táplálkoznak. A vallásban az emberek Istent, a jövőjükre reménységet, a bűnök bocsánatát, a küszködésben békességet és legbensőbb kérdésekre a választ keresik. A vallás a bizonyítéka annak, hogy az ember több, mint valami magasabb rendű állat. Bizonyítéka egy magasabb rendű célnak, és annak, hogy létezik egy személyes és tudatos Teremtő, aki az emberbe plántálta az Ő megismerésének vágyát. Ha pedig tényleg létezik Teremtő, akkor Ő az abszolút igazság mércéje, és az Ő tekintélye szabja meg ezt az igazságot.
Szerencsére ez a Teremtő létezik, és igazságát Ő a szavában, a Bibliában jelentette ki nekünk. Az abszolút igazság/univerzális igazság megismerése csak az által lehetséges, aki az Igazságnak vallja magát, azaz Jézus Krisztus által. Jézus azt mondta, hogy ő az egyetlen út, az egyetlen igazság, az egyetlen élet és az egyetlen Istenhez vezető ösvény (János 14:6). Az a tény, hogy létezik abszolút igazság, arra irányítja a figyelmünket, hogy létezik egy mindenható Isten, aki az eget és a földet alkotta, és aki kinyilatkoztatta magát nekünk, hogy személyesen megismerhessük Őt fián, Jézus Krisztuson keresztül. Ez az abszolút igazság.
English
Létezik az abszolút igazság/univerzális igazság?
