Kérdés
Mit jelent az, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyen (2Thesszalonika 3:10)?
Válasz
A Thesszalonikabeliekhez írt második levél 3:10 igeversében ez áll: "Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék" - mondja a Szent Lélekkel betöltekezett Pál apostol (ezért a többesszám használata - a fordító megjegyzése). Ez az igevers a 2Thesszalonika 3:6-15 kontextusában hangzik el, amely a hívőket a restség és a lustaság kerülésére hívja fel. A parancs megszólítottjai azonban nem azok, akik nem képesek-, hanem akik nem hajlandóak dolgozni.
A munkavégzésre hajlandóságot nem mutató embereknek szóló utasítást megelőző igeversek pozitív példát adnak az olvasó elé: "Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek" (2Thesszalnika 3:7-9). Pál apostol és társai nem azért mentek a thesszalonikaiakhoz, hogy szolgálataikért ételre vagy pénzre tegyenek szert, hanem hogy megosszák velük a testben feltámadt Krisztus üzenetét. E céljuk elérése érdekében még mellékállást is vállaltak, hogy megélhetésükről gondoskodjanak, és ne legyenek a thesszalonikaiak terhére.
Ezzel szemben abban az esetben, ha egy keresztény munkás egy gyülekezethez menve megtagadná a munkát (a gyülekezet javaiból viszont mégis részesülni kívánna), Pál azt mondja, hogy ne kínálják meg élelemmel. Ez az utasítás a gyülekezeten belüli személyekre szintén vonatkozott. A 11-12. igeversek megjegyzik: "...halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, a kik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék" (2Thesszalonika 3:10-11). Ez a keresztény munkamorál. A hívők arról kell ismertek legyenek, hogy keményen dolgoznak, nem pedig arról, hogy lusták.
A Szentírás gyakran bűnként említi a restséget, vagyis a lustaságot. A Példabeszédek könyvének 18:9 igeverse ma is így tanít minket: "Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz" (MBT). A Példabeszédek 19:15 pedig még ezt is hozzáteszi: "A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik" - ebben a példabeszédben egyértelmű a kapcsolat a dolgozni nem akarás, és a munka gyümölcseihez való hozzájutás, pontosabban hozzá nem jutás között. A Prédikátor könyvének 10:18 igeverse szintén a lustaság negatív következményeire hívja fel a figyelmet, mikor ezt közli velünk: "Ha rest az ember, megroskad a gerenda, és ha ölbe teszi a kezét, csöpög a háztető" (MBT).
Fontos újra rámutatni, hogy az az intő szó, mely kimondja, hogy aki "...nem akar dolgozni, ne is egyék", inkább az akarat, sem mint a képesség hiányára utal. A kettő közötti különbség igencsak jelentős. Jakab apostol ihletett levelének 1:27 igeversében részben úgy jellemzi az igaz istentiszteletet, mint aminek gyakorlója "...gondot visel az árvákról és özvegyekről..." (EFO). A rászoruló gyermekek és özvegyek, a fogyatékkal élők, a speciális szükségletű embertársaink, az idősek, valamint mások, akik nem képesek önnön megélhetésük biztosítására, igenis érdemesek a segítségünkre.
Hívőként fontos, hogy ismertek legyünk egészséges munkamorálunkról, valamint arról, hogy valóban segítünk a rászorulókon. "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" - mondja Krisztus minden követőjének a Lélek (Máté 5:16).
English
Mit jelent az, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyen (2Thesszalonika 3:10)?
