Kérdés
Miért akkor küldte el Isten Jézust, amikor elküldte? Miért nem korábban? Miért nem később?
Válasz
„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve” (Galata 4:4). Ez az igevers azt állítja, hogy az Atyaisten akkor küldte el a Fiát, amikor „eljött az idő teljessége”. Sok olyan dolog történt az I. századnak abban a szakaszában, ami miatt úgy tűnik, hogy — emberi szempontból legalábbis — ideális dolog volt, hogy Krisztus akkor jöjjön el.
1) A kor zsidó köreiben nagyon várták már a Messiás eljövetelét. Az Izráel fölötti római uralom kiéheztette őket rá.
2) Uralma alatt Róma egyesítette az akkor ismert világ nagy részét, ami egy fajta összetartozási érzést nyújtott a különféle tartományoknak. Mivel a birodalmat viszonylagos béke jellemezte, lehetőség nyílt az utazásra, ami lehetővé tette az első keresztyéneknek, hogy elterjesszék az evangéliumot. Az efféle utazási szabadság más korokban elképzelhetetlen volt.
3) A rómaiak katonailag, a görögök pedig kulturálisan győzedelmeskedtek. A görög nyelv egyik „hétköznapi” formája volt a közvetítőnyelv (nem a klasszikus ógörög), amit az egész birodalomban beszéltek, és ez lehetővé tette az evangélium terjesztését a különböző népcsoportok körében.
4) Sokan felhagytak bálványaik imádatával, mert azok nem védték meg őket a római megszállóktól. Ugyanakkor a kor görög filozófiája és tudománya a kulturális értelemben „fejlettebb” városokban szellemileg ugyanúgy üressé tette az embereket, mint ahogyan ma az ateista–kommunista országok szellemi űrt okoznak.
5) A kor misztériumvallásai olyan megváltó–isten képét terjesztették, aki felé imádóinak véres áldozatokat kell bemutatniuk, és így a Krisztus végső áldozatáról szóló evangélium hihetőbb volt számukra. A görögök is hittek a lélek halhatatlanságában (a test halhatatlanságában nem).
6) A római hadsereg a provinciákból is toborzott katonákat, akik ezután megismerkedtek a római kultúrával és ideológiákkal (például az evangéliummal), melyek még nem érték el a távolabbi területeket. Britanniában az evangéliumot legelőszőr az ott állomásozó keresztyén katonák terjesztették el.
A fenti érveket az ember szempontjából fogalmaztuk meg arra a kérdésre, hogy a történelemnek vajon miért pont ez az időszaka volt ideális Krisztus számára, hogy eljöjjön. De azt is tudjuk, hogy Isten útjai nem a mi útjaink (Ézsaiás 55:8), így lehet, hogy ilyen okokból, de az is lehet, hogy más okokból választotta ezt az adott időszakot Fia elküldéséhez. A Galata levél 3. és 4. fejezetének szövegkörnyezetéből egyértelműen kiderül, hogy a zsidó népnek adott törvényekkel Isten a Messiás eljövetelét akarta előkészíteni. A Törvény arra adatott, hogy az emberek könnyebben megértsék, hogy mennyire mélyen részükké vált a bűn (hiszen nem képesek azt megtartani), és így jobban elfogadják azt a megoldást, amelyet Jézus, a Messiás nyújt (Galata 3:22–23; Róma 3:19–20). A Törvény „nevelőnk volt” (Galata 3:24), hogy elvezessen bennünket Jézushoz, a Messiáshoz. Azon a számos messiási prófécián keresztül tette ezt meg, ami Jézusban beteljesedett. Ehhez még vegyük hozzá az áldozati rendet, ami felhívta a figyelmet arra, hogy a bűn áldozatot igényel, de maga a rendszer nem megfelelő (hiszen minden áldozat után jött egy újabb áldozat). Az ószövetségi történelem folyamán — eseményekben és vallási ünnepeken (például Ábrahám hajlandó feláldozni Izsákot, vagy az egyiptomi kivonuláskor elfogyasztott pászka stb.) — is kirajzolódott Krisztus személye és munkássága.
Végül, azért akkor jött el Krisztus, amikor eljött, hogy beteljesedjék így egy prófécia. A Dániel 9:24–27 hetven „hetesről”, vagy „hetven hétről” szól. A kontextusból az derül ki, hogy ezek évhetek, nem pedig hét napot jelölő hetek. A történelmet elemezve felvázolhatjuk az első hatvankilenc hét részleteit (a hetvenedik hét a jövőben fog megtörténni). A hetven hét attól fogva számítódik, „hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről” (25. vers). Ez a kijelentés I. Artaxerxésztől hangzott el Kr.e. 445-ben (lásd Nehémiás 2:5). Hét hét és hatvankét hét után, azaz 69×7 év múlva a prófécia szerint „megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt… vége lesz, ha jön az áradat” (nagy pusztítást jelent) (26. vers). Itt félreérthetetlen utalást találunk a Megváltó kereszthalálára. Száz évvel ezelőtt a „The Coming Prince” c. könyvében Sir Robert Anderson részletes számításokat tett közzé a hatvankilenc hétről, melyekben ’prófétai éveket’ használ, amivel kiküszöböli a szökőévek, naptárhibák, időszámítás-váltás stb. okozta hibákat, és arra a következtetésre jutott, hogy a hatvankilenc évhét pont Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulásának napjára esett, öt nappal halála előtt. Akár ezeket a számításokat használjuk, akár nem, az a lényeg, hogy Krisztus testet öltése pontosan abban az időben történt, amit Dániel részletesen megprófétált több mint ötszáz évvel korábban.
Úgy lett időzítve Krisztus földi megjelenése, hogy a korabeli emberek felkészülhettek eljövetelére. Azóta is minden nemzedéknek bőséges bizonyíték van a kezében arra, hogy Jézus valóban a megígért Messiás volt, aki betöltötte az Írásokat, amelyek részletesen előre bemutatták eljövetelét.
English
Miért akkor küldte el Isten Jézust, amikor elküldte? Miért nem korábban? Miért nem később?
