Kérdés
Hogyan vessük alá magunkat Istennek?
Válasz
Azokban az újszövetségi szakaszokban, amelyekben az alávetettség fogalma megjelenik, a görög hüpotasszó szó szerepel. A hüpo jelentése „alatt", a tasszóé „rendez". Ezt a szót és származékait alárendeltségnek, alattvalónak is fordítják. A szó teljes jelentése: „engedelmeskedni, aláhelyezni, alávetni, alárendelni magad, engedelmes lenni, engedelmességre adni magad". A kifejezés katonai eredetű, ami azt jelentette: „egy vezető utasításaira katonasorba rendezni a hadosztályokat". Ez a meghatározás csodálatosan visszaadja az Istennek való alárendeltség fogalmát. Annyi tesz, hogy isteni nézőpontnak rendeljük alá magunkat, nem pedig a magunk régi módján élünk, holmi emberi nézőpont szerint. Egy folyamat, mely során alávetjük akaratunkat az Atyáénak.
A Szentírás sokat beszél arról, hogy „felsőbb hatalmaknak" vagyunk alárendelve. Ez utal azokra a intézményekre is, amelyeket Isten rendelt el ebben a világban: kormányokra, minden fajta vezetőre, akit Isten helyezett fölénk itt a földön. Ezt az alapelvet tanítják az olyan szakaszok mint Róma 13:1-7, Zsidók 13:17, 1Péter 2:131-4 és Titusz 3:1. Az az alapelv, hogy ha engedelmeskedünk a felettünk való tekintélynek, bármilyen jellegű hatalomról legyen is szó, a hívő itt és most ideiglenes áldásban, később pedig jutalomban részesül. A legfelsőbb tekintély Isten, és Ő ruház fel hatalommal másokat, ezért ahhoz, hogy alávessük magunkat Istennek, alá kell vetnünk magunkat azoknak, akiket fölénk helyezett. Vegyük észre, hogy nincs különbség jó és rossz, igazságos és igazságtalan hatalom között. Minden esetben meg kell aláznunk magunkat és engedelmeskednünk kell, „mint az Úrnak".
Azt is tudjuk, hogy Istennek is alá kell rendelnünk magunkat (Jakab 4:7). Az efezusi levélben az áll, hogy „Rendeljétek alá magatokat egymásnak a Krisztus iránti tiszteletből" (Efezus 5:21, Egyszerű). Azt is olvassuk, hogy a feleség is vesse alá magát a férjének, mint az Úrnak, a férj pedig „szeresse" feleségét (Efezus 5:22-25). Péter apostol azt írta: „...ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (1Péter 5:5). Itt az alázatosságon van a hangsúly. Alázatosság nélkül nem rendelhetjük alá magunkat Istennek. Az engedelmesség megköveteli, hogy alázzuk meg és vessük alá magunkat egymás tekintélyének. Azt olvastuk, hogy Isten ellenáll a kevélységnek (ami az alázatosság ellentéte) és az arroganciának, amely ezt a kevélységet táplálja.
Az alázatosság és alávetettség tehát döntés kérdése. Ez azt jelenti, hogy az újjászületett hívők naponta úgy döntenek, hogy alávetik magukat Istennek, hogy a Szentlélek el tudja végezni bennünk a Krisztus hasonlatosságára formáló munkáját. Isten felhasználja az életünk különböző helyzeteit, hogy legyen lehetőségünk engedelmeskedni neki (Róma 8:28-29). A hívő aztán elfogadja kegyelmét és gondoskodását, hogy a Lélek szerint járhassunk, nem pedig a régi természetünk szerint. Ezt úgy érhetjük el, hogy úgy döntünk, hogy Isten igéjéhez igazodunk, és megtanuljuk, milyen tartalékokkal látott el Isten Krisztus Jézusban. Attól a pillanattól kezdve, hogy újjászületünk, minden szükséges forrás rendelkezésünkre áll Krisztusban, hogy érett hívőkké váljunk, de nekünk kell úgy döntenünk, hogy megismerjük ezeket a forrásokat az ige tanulmányozása által, és hogy alkalmazzuk azokat a mindennapi életünkben.
Ahhoz, hogy lelkileg növekedhessünk, úgy kell döntenünk, hogy alávetjük magunkat ennek a tanulási folyamatnak. Ez a folyamat a megtérésünkkor kezdődik el, és minden egyes döntéssel fejlődik, amely során Istennek vetjük alá magunkat, és egészen addig tart, míg az Úr vissza nem jön, vagy haza nem szólít. A legcsodálatosabb ebben az, Pál apostol találó szavaival élve, hogy: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre" (2Korinthus 3:18).
Isten nem azért akarja, hogy alávessük neki magunkat, mert zsarnok lenne, hanem azért, mert egy szerető Atya, és tudja, mi a legjobb számunkra. Semmi sem fogható annak az áldásnak és békességnek a kegyelmi ajándékához, amely abból fakad, hogy naponként alázatosan alárendeljük magunkat Istennek.
English
Hogyan vessük alá magunkat Istennek?
