Kérdés
Mit mond a Biblia az állatokkal való fajtalankodásról / a zoofíliáról?
Válasz
A Biblia négy különböző helyen is említi az állatokkal való fajtalankodás bűnét. A 2.Mózes 22:19-ben ezt olvassuk: “A ki barommal közösül, halállal lakoljon.”. A 3.Mózes 18:23 igeverse kijelenti: “És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az.” A 3.Mózes 20:15-16 igerésze ezt parancsolja: “Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg. Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja őt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak; vérök rajtok.” Az 5.Mózes 27:21 pedig így erősíti az előbbieket: “Átkozott, a ki közösül valamely barommal!”. Ezekből a igeversekből a napnál is világosabban kitűnik, hogy az állatokkal való fajtalankodás a Biblia szerint iszonytató, természetellenes és fertelmes bűn.
Hogy az állatokkal való fajtalankodás miért esik ilyen szigorú ítélet alá? Először is azért, mert ez egy természetellenes perverzió. Egyértelmű, hogy az ember arra lett tervezve/szánva, hogy emberrel párosodjon, nem pedig állatokkal. A teremtésről szóló beszámolóban egyik állat sem volt Ádámhoz “illő segítő társ” - bár ebben az igében az utolsó utáni szempont a testi egyezés (1.Mózes 2:20 - a fordító kiegészítésével). Másodszor, az állatokkal való fajtalankodás a legaljasabb szexuális deviancia, ami csak létezik. Az a tény, hogy annak ellenére is meg kellett ölni az állatot (3.Mózes 20:15-16), hogy az “ártatlan” volt, jól jelzi, hogy az állatokkal való fajtalankodás milyen szinten gonoszul perverz. A harmadik, és egyben talán legfontosabb érv, hogy az állatokkal való fajtalankodás lényegében az Isten saját képmására teremtett emberiség (teljes teremtett világból kiemelkedő) egyediségét tagadja (1.Mózes 1:27). Az állatokkal való fajtalankodás az embert az állat alá alacsonyítja, valami olyan mocskos és aljas fenevaddá téve őt, amely a legalapvetőbb szinten se képes megkülönböztetni a jót a gonosztól, a természetest a természetellenestől, a szeretetet a kéjvágytól.
Az Újszövetség sehol sem említi konkrétan név szerint az állatokkal való fajtalankodást, persze ezt nem úgy kell értelmezni, hogy ezzel hallgatólagosan engedélyezi ezt a kimondhatatlanul aljas perveziót, vagy hogy ezen fogalom említésének hiánya azt jelzi, hogy Isten erkölcsi normái az újszövetségi időkre már alacsonyabbakká váltak. Az állatokkal való fajtalankodás már definíció szerint is szerepel a Szentírás szexuális erkölcstelenséget tiltó számos rendelkezésében (1.Korinthusbeliekhez 6:9; Galátziabeliekhez 5:19; Kolossébeliekhez 3:5; Zsidókhoz 13:4).
English
Mit mond a Biblia az állatokkal való fajtalankodásról / a zoofíliáról?
