Kérdés
Mi az általános kegyelem?
Válasz
Az általános kegyelem tana Isten szuverén kegyelmére vonatkozik, arra a kegyelemre, melyet az egész emberiségre kiterjeszt, függetlenül attól, hogy az adott személy ki van-e választva az üdvösségre, vagy sem. Más szóval Isten minden időben, a föld összes sarkában élő valaha született minden embert kegyelmében részesíti. Bár az általános kegyelem tana mindig is egy világos bibliai tanításnak számított, 1924-ben a Keresztyén Református Egyház (KRE) a Kalamazoo-i (Michigan, USA) zsinaton formálisan is elfogadta az általános kegyelem tanát, és megfogalmazta az úgynevezett “Általános kegyelem három pontját”.
Az első pont Isten minden egyes teremtményével szembeni előzékeny hozzáállásával foglalkozik - ezt a kegyelmet nem csupán a választottak irányába tanúsítja. “Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez” (Zsolt 145,9). Jézus azt mondta, hogy Isten “...felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Máté 5:45), továbbá hogy Isten “...jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal” (Lukács 6:35). Barnabás és Pál később ugyanezt ismétlik: “...jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket” (Apostolok Cselekedetei 14:17). Könyörülete, jósága és kedvessége mellett Isten a választottakra és a nem választottakra is kiárasztja a türelmét. Bár kétségkívül különbség van az azokkal szembeni hosszútűrése között, akiket nem választott ki és akiket kiválasztott, Isten mégis “hosszútűrést” gyakorol azokkal szemben is, akiket nem választott ki (Náhum 1:3). A gonosz ember minden egyes lélegzetvétele szent Istenünk irgalmasságának élő példája.
Az általános kegyelem második pontja a bűn megfékezéséről szól az egyén és a társadalom életében. A Szentírás feljegyzi, hogy Isten közvetlenül beavatkozik és visszatartja az egyéneket a bűntől. Az 1.Mózes 20-ban Isten visszatartotta Abiméleket, nehogy megérintse Sárát, Ábrahám feleségét, és ezt álomban meg is erősítette neki, mondván: “Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt” (1.Mózes 20:6). Egy másik példa arra, hogy Isten megzabolázza a gonosz emberek gonosz szívének szándékait, abban is jól látható, hogy Isten megoltalmazta Izrael földjét attól, hogy a határos pogány népek megszállják. Isten megparancsolta Izráel népének, hogy évente háromszor hagyják el földjüket, és hogy elmenvén megjelenjenek az Ő színe előtt (2.Mózes 34:23). Hogy Isten ezekben az időkben is védelmet biztosítson népének az inváziótól, még akkor is, mikor az őket körülvevő pogány nemzetek már hosszú ideje az ő földjükre fenték fogukat, Isten megígérte, hogy “...senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, esztendőnként háromszor” (2.Mózes 34:24). Isten Dávidot is visszatartotta attól is, hogy bosszút álljon Nábálon, amiért az semmibe vette és megalázta a követeket, akiket Dávid küldött az ő üdvözlésére (1.Sámuel 25:14). Abigail, Nábál felesége, felismerte Isten kegyelmét, amikor Dávidnak könyörgött, hogy ne keressen bosszút férje ellen: “....az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne saját kezeddel szerezz magadnak elégtételt...” (1.Sámuel 25:26). Dávid elismerve ezt az igazságot így felelt: “Bizonyára él az Úr, az Izráelnek Istene, a ki megakadályozott engem, hogy... gonoszul ne cselekedjem...” (1.Sámuel 25:34).
Az általános kegyelem ezen második pontja azonban nem csupán azt foglalja magába, hogy Isten visszatartja a gonoszt, hanem azt is, hogy adott esetben szuverén módon el is engedheti azt céljai elérésére. Amikor például azt olvassuk, hogy Isten megkeményíti az emberek szívét (2.Mózes 4:21; Józsué 11:20; Ézsaiás 63:17), akkor valójában az történik, hogy azon védelem fékjét, amit mindaddig Ő tartott kézben, feloldja a szívükön, és ezáltal átadja őket az abban lakozó bűnnek. Izráel lázadásáért való büntetéseként Isten otthagyta őket ”...szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint” (Zsoltárok 81:12-13). A Szentírás ezen szellemi fék elengedéséről szóló legismertebb igeszakasza a Rómabeliekhez írt levél 1. fejezetében található, ahol Pál apostol azokról ír, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Isten átadta őket “méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek” (Rómabeliekhez 1:28).
A CRC által elfogadott általános kegyelem harmadik pontja “a szívben meg nem újult emberek általi emberi igazságosság” jelenségével foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy Isten még az emberi szív megújítása nélkül is olyan befolyást képes kifejteni, hogy a meg nem váltott ember is képes lesz jó cselekedeteket véghezvinni embertársaival szemben. Pál apostol így szólt a szívükben meg nem újult pogányok egy csoportjáról a Szent Lélek által: “....természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök” (Rómabeliekhez 2:14). Minél jobban megértjük a teljes romlottság bibliai tanítását, annál világosabbá válik annak szükségessége, hogy Isten visszafogja a meg nem váltott embertársaink szívét. Ha Isten nem fékezné meg azt a gonoszt, ami minden ember szívében lakozik, a szívet, mely mindenek felett “csalárd” és “gonosz”(Jeremiás 17:9), az emberiség már évszázadok óta elpusztította volna önmagát. De mivel Ő az egész emberiségnek ajándékba adott általános kegyelme által működik a világban, Isten a történelemre vonatkozó szuverén tervét gonosz szívük nem képes meghiúsítani. Az általános kegyelem tana által felismerhetjük, hogy Isten tervei megállnak, népe áldást örököl, és dicsősége felmagasztaltatik.
English
Mi az általános kegyelem?
