Kérdés
Mit értünk általános kinyilatkoztatás és speciális kinyilatkoztatás alatt?
Válasz
Az általános kinyilatkoztatás és a speciális kinyilatkoztatás Isten két választott eszköze, melyek révén kinyilatkoztatja magát az emberiségnek. Az általános kinyilatkoztatás azokra az általános igazságokra utal, amelyek Istennel kapcsolatban a természet vizsgálatával megismerhetők. A speciális kinyilatkoztatás konkrétabb igazságokra vonatkozik, amelyek természetfeletti eszközök révén ismerhetők meg Istenről.
Az általános kinyilatkoztatásról beszél például a Zsoltárok 19:2-5: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.” E versek szerint Isten léte és hatalma világosan látható, ha megvizsgáljuk a világegyetemet. A teremtett világ rendje, összetettsége és csodája egy hatalmas és dicsőséges Teremtő létéről beszél.
A Róma 1:20 is az általános kinyilatkoztatásról tanít: „Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük.” A 19. zsoltárhoz hasonlóan ez az ige is azt mondja, hogy Isten örök hatalma és istensége „meglátható”, ha „értelmes” módon vizsgáljuk alkotásait, és ezért nincs mentsége annak, aki mindezt mégis tagadná. A fenti bibliaverseket szem előtt tartva talán úgy definiálhatnánk találóan az általános kijelentést, hogy az „Istennek minden időben, minden helyen és minden emberhez szóló kinyilatkoztatása, amely bizonyítja Isten létezését, valamint intelligens, hatalmas és természetfeletti voltát”.
A speciális kinyilatkoztatás azt jelenti, amikor Isten természetfeletti eszközökkel jelenti ki magát. Ide sorolhatók Isten fizikai megjelenései, az álmok, a látások, Isten írott Igéje és ami a legfontosabb: maga Jézus Krisztus is. A Biblia feljegyzi, hogy Isten több ízben is megjelent fizikai formában (1Mózes 3:8, 18:1; 2Mózes 3:1-4, 34:5-7), valamint azt is, hogy többeket álmokon (1Mózes 28:12, 37:5; 1Királyok 3:5; Dániel 2) és látásokon (1Mózes 15:1; Ezékiel 8:3-4; Dániel 7; 2Korinthus 12:1-7) keresztül is megszólított.
Isten kinyilatkoztatásában elsődleges szerep jut Isten Beszédének, a Bibliának, amely ugyancsak a speciális kinyilatkoztatás egyik formája. Isten csodálatos módon vezette a Szentírás szerzőit, hogy – saját stílusuk és egyéniségük megőrzése mellett – helyesen jegyezzék le az emberiséghez szóló üzenetét. Isten Igéje élő és ható (Zsidó 4:12). A Biblia Istentől ihletett, hasznos és elégséges (2Timóteus 3:16-17). Isten úgy rendelkezett, hogy a róla szóló igazságok írásban is legyenek lejegyezve, mert tudta, hogy a szóbeli hagyomány pontatlan és megbízhatatlan. Tudta azt is, hogy az álmokat és látásokat könnyen félreértelmezik az emberek. Isten ezért úgy határozott, hogy minden információ kerüljön be a Bibliába, amelyet fontos tudnunk azzal kapcsolatban, hogy kicsoda Ő, mit vár tőlünk és mit tett értünk.
A speciális kinyilatkoztatás legfontosabb formája Jézus Krisztus személye volt. Isten emberré lett (János 1:1. 14), s ezt a Zsidó 1:1-3 foglalja össze a legjobban: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk […] Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása”. Isten Jézus Krisztus személyében emberré lett, hogy azonosuljon velünk, példát adjon elénk, tanítson bennünket, kinyilatkoztassa magát nekünk, és ami ennél is fontosabb: üdvösséget szerezzen a számunkra, amikor megalázta magát a kereszthalálig (Filippi 2:6-8). Jézus Krisztus Isten legnagyobb „speciális kinyilatkoztatása”.
English
Mit értünk általános kinyilatkoztatás és speciális kinyilatkoztatás alatt?
