Kérdés
Mit jelent az hogy valami erkölcs nélküli? Mi az amoralitás?
Válasz
Az amorális szónak két jelentése is van, amelyek bár rokonértelműek, mégis határozottan eltérnek egymástól. Amorálisnak tekintünk valamit, ha az kívül esik a helyes és helytelen erkölcsi kategóriáinak határain. Egy adott szín például amorális. A matematika tudománya szintén amorális, azaz az erkölcsön kívül eső. Ezen esetek egyikében sem lehet erkölcsi ítéletet alkalmazni. A kék színben nincs semmi eredendően helyes vagy helytelen; a 2 + 2 = 4 egyenlet pedig nem egy erkölcsi természetű állítás. Amikor azonban egy személyt neveznek amorálisnak, az már értelmezhető, ugyanis egy személy esetében fennállhat az a helyzet, hogy kicsit sem érdekeli, cselekedete helyes vagy helytelen. Egy minden erkölcsöt nélkülöző politikus például bármit megtesz a hatalom megtartása érdekében – hazudik, szavazatokat lop, lefizet másokat a hallgatásukért stb. – anélkül, hogy tettei miatt bármi bűntudata is volna.
Az erkölcsnélküliség fogalma, amennyiben azt emberekre alkalmazzák, általában egy adott illető szavaira, tetteire vagy egy adott magatartásformára vonatkozik. A döntéshozatal bizonyos módon az erkölcsi értékítélethez is kapcsolódik, ennek értelmében azt a személyt, aki különös hanyagsággal hagyja figyelmen kívül döntései erkölcsi vonatkozását, amorálisnak nevezik. Egy amorális személynek látszólag nincs lelkiismerete.
Az amoralitás, vagyis az erkölcsnéküliség, abban különbözik az erkölcstelenségtől, hogy az utóbbi az erkölcsi normák gyűjteményének megsértését jelenti, míg az előbbi az erkölcs iránti teljes érdektelenséget. A minden erkölcsöt nélkülöző személyt nem érdekli, hogy a hazugság helyes vagy helytelen – csupán az az egy érdekli, hogy annak lesznek-e számára bármilyen következményei. Egy erkölcstelen ember ezzel szemben tudja, hogy a hazugság helytelen, de mégis hazudik. Meglehet, hogy sok amorálisnak tűnő ember voltaképp “csak” erkölcstelen, hiszen “...a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe...” (Rómabeliekhez 2:15).
Az amoralitás kérdésének másik oldalán azok állnak, akik – hibás módon – erkölcsi minőséget rendelnek az erkölcsön kívüleső dolgokhoz. A farizeusok csúcsra járatták ezt a gyakorlatot, mikor ember alkotta szabályaikkal a félelem és a kárhoztatás ketrecébe zárták az Isten Igéjét nem ismerő közembereket (Máté 23:4; Márk 7:7). A legtöbb hamis vallás erkölcsi köntössel ruház fel bizonyos amorális tetteket vagy (hétköznapi) döntéseket, ahogyan azt egyes tévelygő keresztény felekezetek is teszik. Magában a karácsonyfában például nincs semmi erkölcsös vagy erkölcstelen; a fa a díszítésével együtt az erkölcsiségen kívül esik, azaz amorális. Néhányan mégis megpróbálják a karácsonyfa állítását erkölcsi kérdéssé tenni. A haj- és ruhaviseletre, a cipőstílusra vagy az ékszerekre vonatkozó, a törvénykező szemléletből eredő szabályok további példák arra, hogy az ember sokszor amorális jellegű kérdéseknek tulajdonít erkölcsi státuszt, holott erre nincs is felhatalmazása.
Az erkölcs Isten jellemével kezdődik és a határát is abban éri el. Minden, ami ellentétes Isten természetével, erkölcstelennek mondható; mikor tehát úgy viselkedünk, hogy Ő abban nem leli tetszését, akkor erkölcstelenül viselkedünk. Ha már azon is túl vagyunk, hogy egyáltalán törődjünk azzal, hogy erkölcstelenül viselkedünk-e, akkor mondható, hogy erkölcs nélküliek, azaz amorálisak vagyunk. A Rómabeliekhez írt levél 1:28 igerész ezt “méltatlan gondolkozásnak” nevezi. Az amorális ember minden látható lelkiismeret-furdalás vagy bűntudat nélkül, vakmerő módon veti magát a bűnbe. A folytatólagos, megbánás nélküli erkölcstelenség eredménye gyakran az amoralitás. A lelkiismeret úgymond kiég. A szív megkeményedik. A bűntudat helyébe arrogáns gőg lép, ami az amorális embert olyan szörnyű tettek véghezvitelére teszi képessé, amelyek a legtöbb erkölcsös ember számára már teljességgel felfoghatatlanok.
A Szentírás világosan kijelenti, hogy az erkölcstelen embereket Isten nem engedi át a rostán (Rómabeliekhez 2:5). Tartsuk magunkat akár erkölcsösnek, akár erkölcstelennek, akár erkölcs nélkülinek, mindannyian meg fogunk állni Isten ítélőszéke előtt, hogy számot adjunk az életünkről. (Máté 12:36; Rómabeliekhez 14:12; 2.Korinthusbeliekhez 5:10). Az amorális ember alázat és bűnbánat által válhat erkölcsössé (Ezékiel 11:19; 2.Korinthusbeliekhez 5:17). Ha megengedjük, hogy az Ő igazsága váljon a mi erkölcsi mércénkké, akkor Isten kegyelme a legkeményebb szívet is meg tudja lágyítani, és a legmakacsabb akaratot is képes megtörni (Efézusbeliekhez 2:8-9).
English
Mit jelent az hogy valami erkölcs nélküli? Mi az amoralitás?
