Kérdés
Miben különböznek az angyalok és az emberek egymástól?
Válasz
Az angyalok az idők kezdete óta megmozgatják az emberi fantáziát. Az angyalok egyik legérdekesebb tulajdonsága talán az, hogy időnként képesek elhagyni a szellemvilágbeli láthatatlan létezésük szféráját, hogy emberi külsőt öltve kapcsolatba lépjenek velünk. Mint azt a mai cikkünkben látni fogjuk, több oka is van annak, hogy az angyalok miért nyűgözik le úgy az embereket. Az angyalok különböznek tőlünk - Isten olyan unikális teremtményei ők, akiket a mi, emberi létsíkunkon/emberi létállapotunkban csak a Szentírás gyűjtőlencséjén keresztül tudunk helyesen észlelni, akikről csak az Ige fényében tehetünk helytálló, igaz megállapításokat.
Az "angyal" szó mind a héber-, mind pedig a görög nyelvben "hírnököt, hírvivőt" jelent, mely megnevezés kellően mutatja ezen lények hivatalos funkcióját ill. az általuk betöltött hivatalt. Isten az angyalokat saját hírnökeinek teremtette, és azért küldte/küldi őket, hogy az általa kitűzött célok teljesülését mozdítsák előre. Az angyalok bizonyos szempontból azonban nem is különböznek annyira az emberektől: Isten által teremtett, intelligenciával és erkölcsi minőséggel bíró, spiritualitás-affin felsőbbrendű lények ők. Szabad akaratból (lásd lejjebb) szüntelen Istent magasztalják és imádják, és az Ő akaratát viszik véghez a földön (lásd Zsoltárok 103:20). Az emberekhez hasonlóan az angyalok is csak "rész szerint" való tudással rendelkeznek (azaz nem mindentudók - nem omniszciensek; lásd Máté 24:36), még ha a Biblia kijelentése szerint nagyobb tudással és magasabb ranggal is rendelkeznek, mint mi, emberek (Zsidókhoz 2:7-9; Márk 13:32). Az angyalok egyik rendeltetése abban áll, hogy Isten népét szolgálják (Zsidókhoz 1:14). Isten ugyanis angyalokat bíz meg azzal, hogy népét védjék (Zsoltárok 91:11-12), hogy megszabadítsák a veszélyektől (2Királyok 19:35), hogy isteni üzeneteket közvetítsenek felé (Zsidók 2:2), és hogy útmutatást adjanak népének (2Mózes 23:20), valamint hogy bátorítsanak minden hívőt (1Királyok 19:5-7).
A Biblia számos olyan dologról beszámol, melyek tekintetében az angyalok igencsak eltérnek az emberektől. Az angyalok mindenekelőtt szellemi lények (Zsidókhoz 1:14), ami azt (is) jelenti, hogy nincs fizikai testük. Az embereket az különbözteti meg az összes többi teremtett lénytől, hogy anyagi testük, immateriális lelkük, valamint szellemük is van. Mivel az angyalok immateriális lények, azaz testtel nem rendelkeznek, így az emberekkel ellentétben nem élnek meg testi szenvedést, és nem is sérülhetnek, továbbá a fizikai halálnak sincsenek kitéve (Lukács 20:36).
Isten szintén szellem (lásd János 4:24 EFO), míg azonban az Ő lénye végtelen, az angyalok véges természetű szellemi lények. Az angyalok szellemi jellege mégsem gátolja meg őket abban, hogy olykor az emberekkel is tudassák jelenlétük - amikor ugyanis embereknek is látható módon jelennek meg, akkor általában emberi alakban mutatják meg maguk (Dániel 8:16; 9:21). Több alkalom volt már rá, hogy egyeseknek látomásokban és álmokban jelentek meg (Máté 1:20; Ézsaiás 6:1-8), de a tudatos, éber állapotában való manifesztációjukra is számos példát ismerünk (1Mózes 19:1-8; Márk 16:5; Lukács 2:13).
A Biblia gyakran tulajdonít az angyaloknak olyan emberfeletti tulajdonságokat, amelyek nagyban eltérnek az átlagos halandókétól. Egyes igehelyek így számolnak be az angyalok bizonyos típusairól: szemeik "mint az égő fáklyák", lábaik "mint a tűzoszlop", és "hat-hat szárnya . . . . mindegyiknek" (Dániel 10:5-7; Jelenések 10:1-3; 15:6; 18:1; Ézsaiás 6:2; MBT). Az angyalok "erőben és hatalomban felülmúlják" az embereket (2Péter 2:11, MBT; lásd még 2Thesszalonika 1:7), és maguk is érintettek a körülöttünk mindenhol tomboló szellemi háborúban (Efézus 6:12).
A Zsidókhoz írt levél szerzője az angyalok gyors és kényesen finom természetét emeli ki, ami különösen jól kitűnik abból, amiként Isten akaratát teljesítik: "„Angyalait [Isten] szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”" (Zsidókhoz 1:7, MBT - betoldva). Péter apostol a börtönből való drámai szabadításakor egy fényesen sugárzó angyal jelent meg látszólag a semmiből, kéz érintése nélkül oldotta le Péter láncait, majd együtt észrevétlenül, teljes lelki nyugalomban haladtak el több őr és őrhley mellett, a vaskos kijárati kapu pedig fotocellás ajtó módjára - újfent kéz érintése nélkül - nyílt meg előttük. Így szabadította ki az apostolt, mielőtt az egyáltalán eszmélt volna, hogy mindez épp csak álom, vagy valójában megtörténik vele. Ezután amilyen hirtelenséggel jött, úgy is tűnt el Isten küldöttje, a szabadulás eme hírnöke (Apostolok Cselekedetei 12:6-10).
Az emberekkel ellentétben, akik már eredendően bűnös természet örököseként látják meg a napvilágot (Róma 5:12), az angyalok kezdetben szent teremtményeknek lettek teremtve (Júdás 1:6; lásd még Ezékiel 28:15). Néhányan ún. "választott angyalok" voltak, akik hűségesek maradtak Istenhez (1Timóteus 5:21), míg mások szabad akaratukat gyakorolva fellázadtak Isten ellen, és ezzel bűnbe estek (2Péter 2:4). A keresztény teológia egyik posztulátuma annak felvetése révén próbálja ezen eseményeket magyarázni, hogy az angyalok egyfajta próbaidőn mentek keresztül. Ezen próbaidő során mindegyiknek megvolt a lehetősége arra, hogy megmaradjon a szentség eredeti állapotában, vagy épp nem. A választott angyalok - vagyis azok, akik sikeresen kiállták a próbát, és nem lázadtak fel - örökre megerősödtek a szentségben. Akik viszont elbuktak, azok "tisztátalan lelkekké" vagy "démonokká" változtak (Márk 1:23; Lukács 8:2; 11:24), és a jelenvaló világban pedig csak még inkább belefásultak és megrögösödtek gonosz, lázadó állapotukba(n).
Az angyalok abban is különböznek az emberektől, hogy ők nem lehetnek Isten megváltásának alanyai (1Péter 1:10-12). Érdekes, hogy míg maguk nem tapasztalhatják meg Isten üdvözítő irgalmát, mégis nagyfokú érdeklődést mutatnak aziránt, hogy az emberekre hogyan árad ki Isten megtartó kegyelme (Lukács 15:10; 1Korinthus 4:9; Efézus 3:10). Isten kizárólag az embert teremtette önnön képmására (1Mózes 1:26-27), hogy az ember így az Ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus hasonlatosságára el is változhasson (Róma 8:29). A lázadó angyalok tehát nem kaptak lehetőséget arra, hogy bűneik bocsánatában részesüljenek - ellenben "az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre" lesznek vetve (Máté 25:41). Az emberek ezzel szemben bűneik bocsánatát nyerhetik és megváltásban lehet részük Isten kegyelme és az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által (Efézus 2:8-9; Róma 10:9-10). Isten az embert "rövid időre kisebbé tette . . . . az angyaloknál" (Zsidókhoz 2:7, 9). Mégis, azt követően, hogy megváltásban lett részünk, feltámadunk, és megdicsőülünk, mi, azaz a hívők fogják megítélni az angyalokat (1Korinthus 6:3).
Mindent egybevetve tehát azt mondhatjuk, hogy az angyalok és az emberek határozottan különböznek egymástól - még ha van is köztük némi hasonlóság. Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy az angyalok nem a drágaemlékű elhunyt szeretteink jelenései - nem elhunyt emberi lények, mint ahogy nem is megdicsőült emberek (Zsidók 12:22-23). Jézus azt tanította, hogy az emberekkel ellentétben az angyalok nem házasodnak és utódokat sem nemzenek (Máté 22:30). Az angyalok (és nem az emberek) voltak jelen a Föld és az egész világmindenség teremtésekor, a látottak feletti örömükben ekkor víg rivalgásban törtek ki (Jób 38:4-7). Bár az angyalok különleges és megismételhetetlen, unikális teremtmények, kizárólag az ember részesül Isten azon megváltó szeretetében, amit Jézus Krisztus által mindeneknek kinyilatkoztatott (János 3:16).
English
Miben különböznek az angyalok és az emberek egymástól?
