Kérdés
Mi az antropológiai hylomorfizmus?
Válasz
Az antropológiai hylomorfizmus, amely leginkább Arisztotelész és Aquinói Tamás tanításaihoz áll közel, a test és a lélek kapcsolatának egyik leíró-értelmező elméleti megközelítése.
A hylomorfizmus az az elmélet, amely szerint az “anyag”(egy adott dolog tiszta, absztrakt esszenciája) a “formával” (ami meghatározza valami természetét) egyesülve alkotja egy adott dolog “lényét”, “lényegét” (ami legtöbbször egy anyagi minőségként nyilvánul meg). Például a nyers agyagot megformázva és kisütve téglát lehet készíteni - az agyag ez esetben az “anyag”, az eljárás által kapott alak és állag pedig a “forma”; a tégla maga az így kapott “szubsztancia”.
Az antropológiai hylomorfizmus ezt az elméletet az ember természetére vonatkozó analógiaként alkalmazza. Hogyan viszonyul tehát egymáshoz a test, a lélek és a szellem? A legtöbb vita, amely keresztény körökben e téma kapcsán felmerül, a trichotómia vs. dichotómia kérdése körül forog. Mindkét nézet a lélek és a test bizonyos elkülönülést hirdeti. Arisztotelész, Aquinói Tamás és mások szerint a test az “anyag”, a lélek pedig a ”forma”, amely egyben az ember természetét is meghatározza. Ők úgy tartották, hogy a forma és az anyag elválaszthatatlanul összekapcsolódik és függ egymástól. Egy tégla nem lehet tégla az agyag és az állag kombinációja és egy bizonyos forma nélkül. Ugyanígy az ember sem lehet ember a test és a lélek kombinációja nélkül.
Az antropológiai hylomorfizmus kifejezés az “ember” (anthroposz) az “anyag” (hylos,) és a “forma” (morphos) szavakból tevődik össze. Arisztotelész ezeket Plátótól kölcsönözte, aki a témával kapcsolatos nézeteit a Köztársaság című írásában található barlang példázatában szemléltette. Arisztotelész azt tanította, hogy nem létezhet anyag anélkül, hogy ne felelne meg egy formának, és nem létezhet forma anélkül, hogy ne lenne jelen az anyagban. Ezzel Arisztotelész tehát azt tanította, hogy a test nem élhet a lélek nélkül, és a lélek nem létezhet a test nélkül (vagyis a túlvilági lét is lehetetlen).
Aquinói Tamás azonban már nem volt ennyire meggyőződve a forma és az anyag elválaszthatatlanságáról. Dominikánus papként Aquinói ugyanis nagyra becsülte a Szentírást, melynek tanítása szerint ez az elválás nagyon is lehetséges. Az olyan igeversek, mint a Máté 10:28, jól rávilágítanak arra, hogy a test és a lélek nem függnek egymástól: “És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.”A szigorú arisztotelészi hylomorfizmus ellen szóló talán legerősebb érv az 1.Korinthusbeliekhez 15:40-ben található, ahol Pál a feltámadásról ír: “És vannak mennyei testek és földi testek...”
Aquinói Tamás mindazonáltal képes volt a hylomorfizmust alapvető keresztény tanokkal ötvözni. Azt állította, hogy bár a lélek és a test összekapcsolódik, a lélek a test nélkül is képes fennmaradni, viszont a lélek egyszerűen nem teljes addig, amíg újra testet nem ölt. Az ember lelke, vagy “formája” természetétől idegen állapotban leledzik, amíg Isten fel nem támasztja a testet. Aquinói ezzel egyben a földi test halála és a mennyei test feltámadása közötti átmenetet is magyarázni igyekszik. Aquinói szerint az emberi léthez elengedhetetlen a test megléte, ezért az emberiség test nélkül nem tökéletesedhet, nem válhat teljessé.
English
Mi az antropológiai hylomorfizmus?
