Kérdés
Vajon egy ateista is lehet jó erkölcsű ember?
Válasz
Vajon egy ateista is képes erkölcsileg helyes és etikus cselekedeteket véghezvinni? Természetesen igen. Minden ember Isten képének és hasonlatosságának hordozója, még most, jóval Ádám és Éva bűnbeesése után is. Isten az embereken és emberekben tükröződő képmása a bűnbeeséskor háttérbe szorult és elhalványult, de semmiképp sem lett eltörölve, így az ember még mindig képes különbséget tenni a helyes és a helytelen-, a jó és rossz között, bármennyire is próbálják ennek ellenkezőjét elhitetni a világgal. Még egyes ateisták is bizonyságot tesznek a helyes és helytelen eredendő ismeretéről, mikor a jó követésére való szívbéli késztetéseiknek teret engedve a keresztényeket is megindító és motiváló példamutató életet élnek. C. S. Lewis igen találóan ír erről. Feltűnt neki ugyanis, hogy ha az ember szemtanúja lesz, amint embertársa veszélybe kerül, az első ösztönös késztetése az, hogy magára - egy véletlen pillanatig - nem gondolva annak segítségére siet (lásd: altruizmus). Ekkor azonban egy másik belső hang is hallatja magát, és ezt mondja: “Ne tedd, miért sodornád magad is veszélybe?!” Ezt akár az önfenntartő testi ösztönök megnyilvánulásaként is felfoghatjuk. Egy harmadik belső hang végtére azonban csak felülkerekedik a másodikon, mikor így szól: “Nem, segítened kellene”. Vajon honnan jön ez a harmadik hang? - tűnődik Lewis. Ez az a hang, ami mindig azt akarja jelezni, hogy “mi volna helyes az életben”. Az erkölcs valójában azt tükrözi vissza, amit az emberek helyesnek tartanak, és az alapján tesznek. Az etika ezzel szemben azt írja le, hogy hogyan kellene helyesen cselekednünk. Meg kell valljuk nyíltan (magunknak is), hogy az ember sokszor nagyon is jól tudja, mit kellene tennie, ez viszont még nem jelenti azt, hogy mindig ennek a tudásnak megfelelően jár is el.
Az ateista és a keresztény között ebben az értelemben az a különbség, hogy az ateista bizonyos okok miatt cselekszik etikusan (pl. el akarja kerülni a börtönt, nem akarja megzavarni a társadalmi rendet, jó színben akarja feltünteti magát mások előtt stb.), de nincs felsőbb késztetése arra, hogy etikusan cselekedjen, hiszen nincs olyan legfelső tekintély, amit/akit élete minden területe felett úrként fogadna (el). E legfelsőbb tekintély hiányában minden ateista embertársunk a saját feje után menve, a saját tetszése szerint határozza meg magának (és sokszor sajnos másoknak is), hogy mi a nagybetűs erkölcs. Ugyanakkor persze az is igaz, hogy erkölcsiségét a benne visszatükrözött istenkép erkölcsi maradványai-, valamint az adott kultúra és társadalom szigora és korlátai határozzák meg és árnyalják.
A keresztény ezzel szemben az Isten Igéjében kapott erkölcsi törvény ismerete-, és a Törvényadó személye iránti szeretetből cselekszik erkölcsösen. Ezt az ismeretet folyamatosan megeleveníti és növeli Isten bennünk lakozó Szent Lelke, Akinek az a feladata, hogy a hívőt “minden igazságra” (János 16:13) elvezérelje. A hívőt belülről vezeti, így irányít, int, vigasztal bennünket, és így fejt ki hatását is ránk. Ő az, Aki a Lélek gyümölcseit is megteremti és megérleli bennünk (Galátziabeliekhez 5:22-23). Az ateista ember számára, aki a Szent Lélek nélkül él, Isten igazsága csak “bolondság”, hiszen a Lélek segítsége nélkül az ember képtelen felfogni a Lélek által közvetített dolgokat, melyek “lelkiképen ítéltetnek meg” (1.Korinthusbeliekhez 2:14). Az Ő hiányában csak a (vélt) emberi igazságunk marad, ami sűrűn vezet önigazultsághoz, Krisztus igazságához viszont soha.
Mikor egy keresztény és egy ateista olyan helyzetbe kerül, amely erkölcsi döntéseket követel meg tőle, olyan helyzetben, ahol a társadalmi korlátok már nincsenek jelen, a mindkettejük reakciója nagyban el fog térni a másikétól. Ha például egy adott társadalom erkölcsileg elfogadhatónak tartja a meg nem született csecsemők életének mesterséges kioltását, akkor az ateista már nem lát különösebb okot arra, hogy ellenezze ezt a gyakorlatot. A saját, emberi “erkölcsi törvénye” akár még azt is elhitetheti vele, hogy ez valójában könyörületes eljárás, különösen ha a gyermek nemi erőszak nyomán vagy vérfertőző aktusban fogant. A hívő keresztény azonban tisztában van vele, hogy az abortusz nem helyes, ugyanis erkölcsi ítélethozatala az erkölcsös Törvényhozó kinyilatkoztatásaira épülnek, Aki azért nyilvánított minden emberi életet szentnek, mert minden ember Isten képmására teremtetett. Ez a Törvényhozó világosan kihirdette: "Ne ölj!" (2.Mózes 20:13) – a hívő embernek ennél nem is kell több, ezzel számára a kérdés tisztázva van.
Mit mondhatunk tehát, képes az ateista etikusan cselekedni? Minden bizonnyal igen. Végtére azonban nincsen semmi felsőbb késztetése etikusan cselekedni, hiszen nem ismeri el maga felett Isten legfelsőbb hatalmát, és így nem is igazodhat Hozzá, mikor azon fáradozik, hogy életuta egyenes hajlíthatatlan és egyenes legyen.
English
Vajon egy ateista is lehet jó erkölcsű ember?
