Kérdés
Miért mondta felesége Jóbnak, hogy átkozza meg az Istent és haljon meg?
Válasz
Jóbnak a szenvedés számos formájával kellett szembenéznie. Egyetlen nap alatt vesztette el gyermekeit és teljes vagyonát. Majd egy betegségbe esve fájdalmas sebek kezdték borítani az egész testét. Felesége még azzal tetézte fájdalmát, hogy a következőket mondta: "...Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!" (Jób 2:9).
Jób felesége más szóval tehát lényegében ezt tanácsolta neki: "Add csak fel!" Jób élete teljesen szétesett. Ahelyett, hogy felesége hűséges kitartásra bátorította volna, gyakorlatilag azt mondta neki, hogy mondjon le minden reményről, és haljon meg. Sőt, ami még ennél rosszabb, hogy azt is mondta neki, hogy halála előtt még átkozza meg Istent. Az asszony Istent látta a problémának, Aki - meglátása szerint - magára hagyta Jóbot a bajban.
Könnyű persze azt mondani, hogy Jób felesége balgán, sőt, bolondul cselekedett ebben helyzetben, pusztán emberi szempontból reakciója viszont nagyon is természetesnek, zsigerinek tekinthető, hiszen ő is elvesztette gyermekeit, otthonát és vagyonát, most pedig azt kellett végignéznie, hogy férje kínzó fájdalmak között szenved. Ha annak, hogy valaki az Úr szemében feddhetetlenül él az az eredménye, hogy ilyen bánásmódban részesül - gondolta -, akkor annak jobb, ha meghal. Maró megjegyzései nem mellesleg egybeesnek azzal, amit később Jób három barátja Jóbhoz intézett beszédeiben hallhatunk. Jób feleségének adott reményteli válasza hite megértésének kulcsa.
Felesége keserű szemléletmódjának kinyilvánítására adott válaszul Jób először is megdorgálja őt: "Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül" (Jób 2:10a). Aztán a következő kérdést szegezi neki: "Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?" (Jób 2:10b). Szavait Isten pedig így dicséri: "Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival" (Jób 2:10c). Jób reakciója az őt ért fájdalomra egy valósággal istenfélő válasz volt.
Isten a jót és a "gonoszt" is engedi megtörténni (azaz a csapást, amint azt az Ézsaiás 45:7-ben találjuk). Ugyanakkor emberként mégis kísértésnek élhetjük meg, hogy a rossz eseményeket Isten életünkre kibocsátott büntetésének tekintsük. Bár lehet, hogy Isten tanító szándékkal időnként tényleg megengedi, hogy elvegyük gonosz tetteink rossz következményeit, világos, hogy Isten más okokból is megengedheti a szenvedést. Jób esetében a szenvedés egyáltalán nem Isten ítéletének következménye volt, ráadásul Jóbot később kétszer annyi áldás érte, mint az őt ért bajok előtt.
Az újszövetségi ige tanúsága szerint Jézus Krisztus Isten szenvedő Messiásaként (Ézsaiás 53. fejezet) jött el értünk, hogy nekünk Általa örök életünk lehessen. Jézus bűntelen volt, mégis nagy szenvedést állt ki. Ebben is példát mutatott követőinek. Vannak idők, amikor a hívők különböző szenvedéseket és fájdalmakat kell kiálljanak, még akkor is, ha semmi rosszat nem tettek.
Felesége lényegében tehát a következőt javasolta Jóbnak: "Átkozd meg az Istent, és halj meg!". Jób azonban bölcsen visszautasította ezt az utat. Ehelyett arra tanított minket, hogy egyaránt el kell fogadjuk az Úrtól a jót és a rosszat, bízva abban, hogy az Ő terve a legjobb. Jakab apostol ihletett levelének 5:10-11 igeverse ma is így szól hozzánk: "Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.".
English
Miért mondta felesége Jóbnak, hogy átkozza meg az Istent és haljon meg?
