Kérdés
Milyen hatással vannak az olyan egészségügyi állapotok, mint az autizmus, a kötődési zavar, a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar stb. a keresztény életvitelre?
Válasz
Az autista spektrumzavar (ASD – autism spectrum disorder) egy idegrendszeri fejlődési rendellenesség. Spektrumzavarról lévén szó, a benne érintett emberek tüneteinek jellege és súlyossága egyénenként el-eltér. Az ASD-re jellemző elsődleges tünetek a kommunikáció és a szociális interakció zavaraiban öltenek testet, de az ismétlődő, repetitív viselkedésformák valamint a korlátozott, beszűkült érdeklődés szintén velejárói lehetnek. Az ASD-vel élők gyakran küzdenek különféle érzékszervi problémákkal, gasztrointesztinális zavarokkal, alvászavarral, és mentális problémákkal, így például szorongással. Az autizmussal járó kihívások a keresztény életvitelre is hatással lehetnek.
Először is azt kell tisztázzuk, hogy ASD-vel élni nem bűn. Az autizmus kiváltó okára vonatkozóan különböző elméletek láttak napvilágot, köztük a genetikai előhuzalozottság lehetőségét is felvetették már, de mindmáig nincs egyetlen konkrétan meghatározott, a tudományos berkekben széles körben elfogadott kiváltó ok. Ha az autizmust “betegségnek” tekintjük, akkor azt mondhatnánk, hogy általános és átfogó értelemben az emberiség bűnbeesésének következménye. Vagyis mikor Ádám és Éva vétkezett, a halál és annak minden csatlósa (értsd betegség) is belépett a világba. Ez azt jelenti, hogy az emberi test mindenféle betegségnek és nyavalyának ki van téve. A közönséges nátha tehát a bűnbeesés következményeként létezik, de nyilván nem bűn náthásnak lenni. Az emberiség fizikai és pszichológiai rendellenességek egész sorát nyögi, melyek közül sok különösen nagy kihívást jelent az életben. Azt viszont szögezzük le még egyszer, hogy nem bűn, ha valakinek valamilyen fejlődési vagy más rendellenessége van.
Ha egyszerűen olyan jelenségként tekintünk az autizmusra, ami a “neuroatipikus” kategóriába tartozik (nem szokványos idegrendszeri fejlettség és társas viselkedés-mintázat) – szemben a “neurotipikus” kategóriával – akkor jó eséllyel még a lehetséges előnyeit is megláthatjuk. Az ASD-vel élő embertársaink szűk figyelmi fókuszát mondjuk arra lehetne irányítani, hogy hasznos megoldásokat dolgozzanak ki például a szegénység és az éhezés globális problémáira. Annak ténye, hogy az autizmussal élők hajlamosak a “neurotipikus” emberektől eltérő módon gondolkodni, arra vezetheti őket, hogy kihívást jelentő problémákra újszerű, kreatív megoldásokat találjanak ki, vagy esetleg olyan vadonatúj ötletekkel álljanak elő, melyek minden érintett javára válhatnak.
Mindezek mellett természetesen egy egész seregnyi nehézség társul az autizmushoz. Mivel spektrumzavarról van szó, a konkrét problémák személyről személyre eltérőek. Sok autista képtelen az önálló életvezetésre, ugyanakkor ez a megállapítás nem minden ASD-sre igaz. Az autizmushoz kapcsolódó nehézségek némelyike igencsak megnehezítheti a keresztény életvitel bizonyos vonatkozásait. Jézus például e szavakkal fordul mindenkori tanítványaihoz: “Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:34-35; vö. János 15:12, 17; 1.János 4:7). Az Újszövetség tele van arra vonatkozó utasításokkal, hogy konkrétan hogyan, milyen szeretettel szeressük egymást. Hordoznunk kell egymás terhét kell (Galátziabeliekhez 6:2), és szeretetben kell szóljuk az igazságot (Efézusbeliekhez 4:15, 25), jóságosak kell legyünk egymáshoz (Efézusbeliekhez 4:32), irgalommal kell egymás iránt viseltetnünk, azaz meg kell bocsátanunk egymásnak (Efézusbeliekhez 4:32), rendszeresen össze kell jönnünk (Zsidókhoz 10:25), egymást pedig szeretetre és jó cselekedetekre kell buzdítsuk (Zsidókhoz 10:25). A szeretet parancsa azonban közel sem korlátozódik a Jézusban hívő hittestvéreink szeretetére. Arra is (f)elhívást kaptunk, hogy minden embert szeressünk, beleértve az ellenségeinket (Máté 5:43-48), hogy tegyünk jót mindenkivel (Galátziabeliekhez 6:10; vö. Máté 5:16), hogy törődjünk a társadalom kitaszítottjaival (Jakab 1:27), és hogy engedelmeskedjünk a földi fennhatóságoknak (Rómabeliekhez 13:1-7). Mivel az ASD-vel élők számára általában nehézséget jelent a szociális interakciókban való részvétel, így vannak, akik azon tűnődnek, hogy egyáltalán képesek lehetnek-e eleget tenni ezen a parancsoknak.
Valójában azonban semmi ok nincs arra, hogy egy olyan személy, akinek történetesen nehézséget jelent a szociális interakciókban való részvétel, miért ne tudna szeretetet adni. Az embertársak Isten szeretetével való szeretete minden Krisztusban hívő esetében végtére a Szent Lélek cselekedete, nem pedig a hívőé (1.János 4:8-12; Filippibeliekhez 2:12-13). Az isteni szeretet maga az agapé-szeretet – vagyis a másik fél iránti olyan hajlandóság, mely még akkor is a másik javát tartja szem előtt, ha ez a szeretetet adó fél számára személyes áldozattal jár. Ez a szeretet legvilágosabban Jézusban ábrázoltatott ki (Rómabeliekhez 5:8). Azok, akik már Jézusba vetették hitüket, képessé tétetnek úgy szeretni másokat, ahogyan Jézus szereti őket, hiszen már részesültek Jézus szeretetében, és a Szent Lélek bennük él. Ez minden hívő számára valóság, függetlenül attól, hogy agyi rendellenességek korlátozzák vagy egyéb betegségek sanyargatják.
A keresztények arra is hivatottak, hogy hagyják el a bűnt (Efézusbeliekhez 4:17-32; Kolossébeliekhez 3:1-17). A bűnös testünk kívánságai ellen való küzdelem szintén minden hívő számára valóság. Azt azonban újra le kell szögezzük, hogy a bűn feletti győzelem végső soron a Szent Lélek által válik lehetővé (vagyis nem kizárólag emberi erőfeszítéseink révén – a fordító megjegyzése). Pál apostol e beszédeket közvetítette a filippibeli gyülekezetnek: “...félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Filippibeliekhez 2:12-13). Arra vagyunk hivatottak, hogy engedjünk a Lélek munkájának, és önként “öldököljük meg” (Kolossébeliekhez 3:5) mindazon dolgokat, melyek a bűnös természetünk sajátjai. A Zsidókhoz írt levél 12:1-2 igerésze így bátorít bennünket: “...félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.” Bár az autizmussal élő embertársainknak nehezebb lehet elengedni bizonyos gondolatokat vagy viselkedésmintákat, még sincs semmi ok arra, hogy miért ne tapasztalhatnák meg a bűn feletti győzelmet.
A keresztény életvitelnek természetesen az Istennel való személyes kapcsolatunk ápolása is része. Minden hívő esetében olyan kapcsolat ez, ami egy életen át növekszik. Épp úgy, ahogy az embertársainkkal való kapcsolatunk életünk más és más szakaszában másként fest, úgy az Istennel való kapcsolatunk is, és ahogyan a másokkal való kapcsolataink egyediek, úgy az Istennel való kapcsolatunk is az. Például lehet, hogy valaki a természetben érzi magát különösen közel Istenhez, míg másvalakire a hagyományos liturgia gyakorol mély hatást. Az, hogy egy autista személynek adott esetben nehézséget okozhat az embertársaival való kapcsolatfelvétel, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az Istennel való kapcsolatteremtés tekintetében is hasonló nehézségei lesznek. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy minden hívőnek más és más a személyes kapcsolata Istennel. Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy Teremtő lévén Isten minden emberrel képes kapcsolatot felvenni és fenntartani. Istent mindannyian megismerhetjük a teremtésen, az Igén és az Ő Szent Lelkén keresztül (Rómabeliekhez 1:18-20; Zsidókhoz írt levél 1:2-3; 2.Timótheushoz 3:16-17; 1.Korinthusbeliekhez 2:10-16). Az ASD-vel élők szintén úgy ismerhetik meg Istent, hogy Jézusra tekintenek, tanulmányozzák a Szentírást, imádságon keresztül kommunikálnak Vele, engedelmeskednek Neki, és csatlakoznak egy helyi gyülekezethez. Az állapotukból eredő nehézségeik nem zárják ki őket abból, hogy az Urat tisztelő és dicsőítő teljes keresztény életet éljenek (János 10:10; 1.Korinthusbeliekhez 10:31).
A Zsidókhoz írt levél 10:23-25 passzusa így bátorít minden hívőt: “...tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett, és ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” Krisztus teste (értsd az egyház) telis-tele van különféle személyiségekkel, a szellemi érettség különböző szintjein lévő és a legkülönbözőbb kihívásokkal küzdő emberekkel. Személyes küzdelmeinktől függetlenül arra vagyunk hivatottak, hogy szeressük és építsük egymást (Efézusbeliekhez 4:29). Krisztus testében minden embertípushoz tartozó személynek helye van, aki csak Jézusba vetette hitét (1.Korinthusbeliekhez 12:7-27; Galátziabeliekhez 3:28).
English
Milyen hatással vannak az olyan egészségügyi állapotok, mint az autizmus, a kötődési zavar, a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar stb. a keresztény életvitelre?
