Kérdés
Miért nevezte Jézus a templomot "az én Atyám házának" (János 2:16)?
Válasz
Bár a Szentírás Jézust bárányként ábrázolja (János 1:29; ApCsel 8:32), Ő nem volt mindig szelíd és csendes. Valójában időnként igen keményen odacsapott az asztalra, ahogyan azt a János 2:16 is feljegyezte, amikor először megtisztította a templomot. Az esemény során Jézus így kiáltott: "...Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává".
Egyetlen erkölcsileg egyenes ember sem hallgathat a visszeélésről, különösen, ha az a saját otthonában történik. Jézus azon tette, melynek keretében megtisztította a templomot, voltaképp egy igazságos reakció volt arra, hogy a kereskedők és pénzváltók kizsákmányolták Isten házát. Jelzésértékű, hogy Jézus a templomot az Ő Atyja házának nevezi. A templomot mindig is az Úr házának tekintették, mint ahogy meg van írva: "...mert házam imádság házának hivatik minden népek számára" (Ézsaiás 56:7; vö. 1Királyok 6:1; 2Krónikák 23:18; Aggeus 1:8). Amikor tehát Jézus a templomot "Atyám házának" nevezte, közvetve azt állította magáról, hogy Ő Isten Fia.
A 2Krónikák 7:16 igeversben Isten Salamon imájára adott válaszának egy részét láthatjuk, melyet a templom felszentelésekor adott: "Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.". Salamon elismerte, hogy a templom alkalmatlan arra, hogy befogadja Istent (2Krónikák 6:18), Isten mégis leereszkedett, hogy az általa készített helyet az Ő otthonának nevezze. A kereskedők és más jelenlévők tehát tudták, hogy hol vannak, amikor Jézus megtisztította a templomot: az Isten által kiválasztott azon helyen, amelyet Isten az imádság és az imádat házaként jelölt ki, egy olyan helyen, ahol maga Isten lakott. Tisztességtelenségük és kapzsiságuk azonban megszentségtelenítette ezt a szent helyet.
A János 2:17-ben a tanítványok Dávid király szavait idézik fel, amint azok a 69:10-es zsoltárversben hangzanak: "...A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem". Meglátták tehát a kapcsolatot a régi korok Dávid királya és Dávid Fia között, Aki ugyanolyan buzgón küzdött Isten templomáért. Azzal azonban, hogy a templomot "Atyám házának" nevezte, Jézus megmutatta, hogy általa nagyobb jött el, mint Dávid Fia; Ő Isten Fia volt.
Az újszövetségi igazság az, hogy Isten temploma maguk a hívek, mint ahogyan az az 1Korinthus 6:19-20 igerészben is megfogalmazódik: "Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek..." (vö. 1Kor 3,16-17). Ahogy Isten jelenléte egykoron a jeruzsálemi templomban lakozott (1Királyok 8:10-11), úgy lakozik most azokban, akik Krisztushoz tartoznak (Róma 8:9). Ahogy a templomot joggal nevezték Isten házának, úgy mi is joggal vagyunk Isten tulajdonának tekinthetők. "Áron vásároltattunk meg". Úgy ahogy Jézus buzgón védte a templomot, nekünk is buzgón kell tisztelnünk Istent a testünkkel, kiűzve belőle mindazt, ami beszennyezi azt, vagy elvonja a figyelmet annak az Egynek az imádatától, Aki egyedül méltó arra.
English
Miért nevezte Jézus a templomot "az én Atyám házának" (János 2:16)?
