Kérdés
Mit jelent a szellemi értelemben vett elidegenülés? Mit jelent az pontosan, hogy el vagyunk idegenülve Istentől?
Válasz
Az elidegenedés egy olyan állapot, amiben egy adott személy visszavonul, vagy különválik egy olyan csoporttól, személytől, esetleg élethelyzettől, akihez/amihez előzetesen hozzátartozott. Az elidegenülés egyik szinonimája akár az elhidegülés is lehet (1.János 4:8 vö. Máté 24:12). A Efézusbeliekhez írt levél 4:18-19 igerésze ekképpen jellemzi a hitetlen embereket: “...értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.” Az Istentől való elidegenülés egyben azt is jelenti, hogy bűneink miatt idegenné válunk Isten szemeiben.
Isten arra teremtette az embert, hogy közeli, élő kapcsolatban legyen az Ő változhatatlan személyével (1.Mózes 1:27). Mi emberek - minden más földi teremtménynél inkább - Isten hasonlatosságára lettünk létrehozva. Az Úr azonban nem agyatlan automatákat “tömeggyárt”, hanem szabad akarattal rendelkező, teljesen egyedi embereket formáz fazekaskorongján. Így Tőle arra is felhatalmazást kaptuk, hogy eldöntsük kinek szolgálunk. Szabad akaratból választhatunk: Istent akarjuk tetteinkkel és életünkkel dicsérni, vagy mi magunk akarunk beülni a királyi székbe, hogy az egónk vaskos párnáján terpeszkedve istenként tetszelegjünk önmagunknak? A mi döntésünktől függ, hogy milyen viszonyban állunk Istennel, hogy Tőle elidegenült lények maradunk, vagy hogy az Ő szeretett gyermekeivé válunk (János 1:12). Nehéz elfogadni, de mégis igaz, hogy mindnyájan az eredendő bűn árnyékában, szellemi élőhalottként jövünk e világra. Az örökölt bűnös természetünk Isten szentségével szembeállít minket, vagyis szellemileg szólva az Úr ellenségei vagyunk (Rómabeliekhez 5:12). A bűnös létállapotunk lehetetlenné teszi, hogy közvetlenül kapcsolatra lépjünk Istennel, vagy hogy bármilyen módon is az Ő tetszésére lehessünk (Rómabeliekhez 8:8). Az Istentől való elidegenedés állapotában leledzük, és abban is maradunk, teljesen függetlenül attól, hogy saját erőfeszítéseink és bölcsességünk, vélt jóságunk stb. által mennyire igyekszünk ezen változtatni. Fontos, legalább fogalmi szinten, megértenünk, hogy Isten mércéje minden tekintetben tökéletes. Egy tökéletlen lény mindenét latba vetve sem képes elérni az Ő tökéletes igazságosságának szintjét (Rómabeliekhez 3:10, 23; 6:23).
Jézus Krisztus azonban pontosan azért jött el világunkba, hogy visszafordítsa az Istentől való folyamatos és egyre inkább előrehaladó elidegenedésünket. Azért jött, hogy Ő legyen a mi békességünk (Efézusbeliekhez 2:14), azaz hogy megbékítsen minket Istennel (Rómabeliekhez 5:10; 2.Korinthusbeliekhez 5:18). Az Istentől való elidegenedésünk ugyanis olyan tetemes szellemi tartozást vont maga után, amit mi sosem lettünk volna képesek kifizetni. A Teremtő Istenünk (ismételt) elárulásáért kiszabható egyetlen igazságos ítélet a tüzes tóban eltöltött örökkévalóság (János 3:16–18, 36; Rómabeliekhez 6:23; Máté 25:46). A második halál állapotában, az Úr kegyelmébe bele nem kapaszkodó embertársaink mindegyike megéli majd az Istentől való végső elválasztást, a totális elidegenülést. Ebben a létállapotban már esély sem lesz arra, hogy valaha is megbékél(tet)hessenek Istennel, mint ahogyan a rendezetlen bűneik és földi vagdalkozásaik minden terhe is rajtuk marad. Az utolsó ítélet napján (melyről a teljes Szentírás többször és többet szól, mint bármelyik más világtörténeti eseményről) az ítéletre visszajövő Jézus Krisztus végső határozata örökre bepecsételi ezt az elidegenedést, mikor így szól majd hozzájuk: “És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Máté 7:23).
Az Atya Isten azért küldte egyszülött Fiát, hogy kiváltson minket az örök elidegenülésből. Ő fizette ki minden tartozásunkat, Ő vállalta át a nekünk jogosan kijáró büntetést, és Ő ment helyettünk az örök tömlöcbe (2.Korinthusbeliekhez 5:21). Az Úr Jézus értünk tett áldozata miatt, Isten “teljesen rendezettnek”-nek tekinti bűneink minden szellemi adósságát. A mi részünk ebben a több, mint előnyös, csereüzletben, mindössze annyi, hogy hittel kell befogadnunk szívünkbe, hogy Isten mindezt képes és hajlandó megtenni értünk, valamint hogy göröngyös és sikamlós utainkról végre meg kell térnünk Urunkhoz (Kolossébeliekhez 2:14). “Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által...” (2.Korinthusbeliekhez 5:18).
Az Efézusbeliekhez írt levél 2:18-19 igerész ma is így tanít minket: “...Krisztus által... a Szent Szellem nyitott szabad utat az Atyához... Ezért ti sem vagytok már többé idegenek, hanem polgártársai Isten népének és tagjai Isten nagy családjának” (EFO 2012). Világítsuk rá erre az igére egy hétköznapi példán keresztül: teljesen normálisnak tekintjük, hogy a szülők saját gyermekük beiskolázásához mindent megvesznek, amire csak futja a családi kasszából, hogy tanszereket, új ruhát, cipőt, stb. vesznek szemük fényének. Ugyanakkor - ha kegyelmes szívtől vezérelve még elő is fordul ilyen - az már nem annyira szokványos, hogy az utcában élő más gyerekekkel is megteszik mindezt, ugye? Isten és gyermekei kapcsolatában ez éppen így van. Ha az Atyától elidegenülve, távol élünk, akkor Isten kevésbé hallja, mikor szólunk Hozzá (ima), nem vigasztal minket szelíd hangjával, mikor vak szaladgálásunk megint arcraeséssel végződik, és nem védelmez minket a szomszédban lakó-, de mégis állandóan az utcán korzózó, agresszív “farkaskutyától” sem (Példabeszédek 10:3; 28:9; Zsoltárok 66:18). Mikor azonban végre megengedjük Neki, hogy szeressen minket, akkor örökre családjába fogad minket. Az Úr Jézus halálába és feltámadásába vetett hit által Isten édesgyermekeivé válunk, és mostohaságunkról többé nem emlékezik meg (János 1:12; Rómabeliekhez 8:15). Egyedül Jézus Krisztus tette lehetővé mindannyiunk számára, hogy az egyszeri elidegenültségünkből kimosva, immáron Isten megbékített fiai és lányai lehessünk.
English
Mit jelent a szellemi értelemben vett elidegenülés? Mit jelent az pontosan, hogy el vagyunk idegenülve Istentől?
