Kérdés
Mi az Úr öröme?
Válasz
Az Úr öröme olyan szívbéli örömöt jelent, amely Isten megismeréséből, a Krisztusban való megmaradásból és a Szent Lélekkel való betöltekezésből fakad.
Amikor Jézus Krisztus megszületett, az angyalok “nagy örömet” hirdettek (Lukács 2:10). Mindazok, akik már megtalálták Jézust, a születéskor a mezőn lévő pásztorokkal egyetemben tudják, hogy micsoda örömöt hoz Ő. Jézus azonban már születése előtt is örömet adott, amint arról Mária éneke tanúskodik (Lukács 1:47). Hasonlóképp a magzati állapotban lévő keresztelő János is “örvendezéssel kezde repesni” anyja méhében, amikor az meghallotta Mária áldott állapotának örömhírét (Lukács 1:44).
Jézus földi szolgálatának idejében is az öröm bizonyságát adta. Nem valami komor aszkéta volt Ő, sőt, ellenzői épp azzal vádolták, hogy időnként túlságosan is vidám volt (Lukács 7:34). Jézus olyan vőlegényként jellemezte magát, aki (érthetően) boldog saját lakodalmának ünnepén (Márk 2:18-20); “örvendeze Jézus lelkében” (Lukács 10:21); “az én örömem”-ről is beszámolt (János 15:11), és azt is megígérte, hogy tanítványainak egy (örök) életre elegendő örömöt ad (János 16:24). Jézus számos példázata tükrözi ezt az örömöt, így a Lukács evangéliumának 15. fejezetében feljegyzett három történet is, amelyekben szó van “az angyalok színe előtt” való örvendezésről (Lukács 15:10), majd egy nagy örömöt megtapasztaló pásztorral, egy örvendező asszonnyal és egy örvendező apával találkozunk.
Nehémiás próféta azt tolmácsolta a bűnbánó izraeliták felé, hogy az Úr öröme az ő erősségük (Nehémiás 8:10). A korai egyházat a boldogság és kiváltképp az Úr öröme jellemezte (Apostolok Cselekedetei 2:46; 13:52). A “Szent Lélek által való öröm” Isten országának egyik megkülönböztető jegye (Rómabeliekhez 14:17). Azok, akik Isten országának örökösei, annak örömében is osztoznak.
Az öröm a Lélek gyümölcsének egy gerezdje (Galátziabeliekhez 5:22-23). Keresztényként voltaképp kötelességünk, hogy mindig örömünk legyen az Úrban (Filippibeliekhez 3:1; 4:4; 1.Thesszalonikabeliekhez 5:16). Krisztusban a hívők “...kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel...” örvendeznek (1.Péter 1:8).
Természetfeletti eredete miatt az Úr öröme - a szívünk boldogsága - még az élet megpróbáltatásaiban is jelen van. Tudván tudjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, és így senki sem ragadhat ki minket az Ő kezéből (János 10:28-29). “Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre...” számítunk az Ő adott szava szerint, amit senki sem orozhat el tőlünk (1.Péter 1:4; Máté 6:20). Mi “a hitnek fejedelmére és bevégzőjére”, Jézusra nézünk, így tombolhat még annyira az ellenség, már most biztosra tudjuk, ki győz a végén (Zsidókhoz 12:2; Zsoltárok 2.).
A mi hitünk “az a győzedelem, a mely legyőzte a világot”, az Úr öröme pedig a mi erősségünk. Ahelyett, hogy a kedvezőtlen körülmények akadályoznák hitünket, valójában még fokozhatják is örömünket. Pál apostol és Silás első kézből tapasztalták meg a megpróbáltatást, amikor vasba verve ültek egy filippi börtöncellában. Vitathatatlan, hogy jogsérelmet szenvedtek, ugyanis bizonyíték nélkül lettek letartóztatva, és úgy botozták meg őket, hogy még előzetes tárgyalásra (és ezzel jogilag helytálló ítéletre) sem került sor. Mivel nem tudtak aludni, éjféltájt hangos énekszóra nyitották szájuk, hogy annak az Úrnak a dicséretét zengjék, Akit szolgáltak (Apostolok Cselekedetei 16:25). A csoda nem is váratott sokáig magára (26. igevers).
A jeruzsálemi apostolokat letartóztatták – kétszer is. Majd megparancsolták nekik, hogy többet ne merészeljenek Jézus nevében prédikálni. Mikor már másodjára állították őket bíróság elé, meg is verték őket. Ők azonban nem zavartatták maguk, sőt, “...örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek”, és készen álltak arra, hogy folytassák az Ige hirdetését (Apostolok Cselekedetei 5:41). Az apostolok természetesen nem tettek egyebet, mint Urunk példáját követték, “...a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett...” (Zsidókhoz 12:2).
Könnyen lehet, hogy az Úr öröme egyszerűen megmagyarázhatatlan annak, aki még nem részesült benne. A Krisztusban hívő emberből az Úr öröme azonban olyan természetesen ered, mint az egyes szőlőszemek a szőlőtőből. Amint Krisztusban, az Igaz Szőlőtőben maradunk, mi, az ágak is megtelünk az Ő erősségével és életerejével, és a gyümölcs, amit hozunk, beleértve az öröm gyümölcsét is, egyedül az Ő műve és érdeme (János 15:5).
English
Mi az Úr öröme?
