Kérdés
Tényleg a fiak viselik a felelősséget az apák bűneiért?
Válasz
Ezékiel próféta könyvének 18. fejezete világossá teszi, hogy Isten minden egyes embert a saját bűneiért von felelősségre. Az 1-4. igeversek így szólnak: “És lőn az Úr szava hozzám, mondván: Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben. Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” Mózes második könyvének 20:5-6 igerészében egyidejűleg viszont ez áll: “...én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.” Mit mondhatunk tehát, szüleik bűneiért a gyermekeik viselik a felelősséget? Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben viszont nem.
Isten az ember szívét vizsgálja és ítéli meg – minden egyes emberét külön. Mind az Ó-, mind pedig az Újszövetségben azt láthatjuk, hogy Isten az egyes személy hite szerint viszonyul az emberhez. A Teremtés könyvében annak lehetünk tanúi, amint Isten cselekedeteik különböző indíttatása és eltérő természete alapján bánik máshogy Káinnal, és máshogy Ábellel. Ezékiel könyvének 18:30 igerversében ez áll: “Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem...” A János 3:16 ma is azt hirdeti, hogy “valaki hiszen Ő benne [azaz Jézusban]”, az nem vész el, hanem örök élete van (kiemelve). A fejezet 18. igeverse pedig így szól: “A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” Világos, hogy az üdvösség – a szülők cselekedeteitől függetlenül – mindenkinek fel van ajánlva.
Másfelől az is nyilvánvaló, hogy a szülők bűnei a gyermekeikre is hatással vannak. Dávid és Betsabé első fiának Dávid bűne miatt kellett nem sokkal születése után meghalnia. Mikor Isten az izraelitákat teljes nemzetként büntette bűneikért, akkor ez a büntetés néha a gyermekeket is érintette (gondoljunk például a babiloni fogságba elhurcolt ifjakra, gyerekekre – a fordító megjegyzése). Napjainkban is tanúi lehetünk annak, hogy a szülők bűnei hogyan hatnak ki a gyermekekre. Akik bűnös viselkedésmintákat látva nőnek fel, gyakran maguk is nagyobb valószínűséggel fogják megismételni azokat. A szülők bizonyos bűnei szétzilálják a családi légkört, messze vetik őket a gyermekeik mellől, vagy gátolják őket abban, hogy szerető gondviselő módjára viszonyuljanak utódaikhoz. Ezzel gyakorlatilag a jövőbeni lehetséges problémákra huzalozzák elő a gyereket. A függőségnek gyakran genetikai komponensei is vannak. Az epigenetika viszonylag új tudományterülete azt sugallja, hogy egyes traumák akár molekuláris szinten is sérüléseket okozhatnak a DNS-ünkön – ezek a “molekuláris sebek” pedig még a harmadik és a negyedik generációra is átöröklődnek. Annál nyilvánvalóbb példát viszont nem is hozhatnánk, hogy Ádám és Éva bűne mindannyiunkra kihatott. Mindnyájan bűnös természettel születtünk, csak mert Ádám egykoron úgy döntött, hogy nem engedelmeskedik Istennek. Az ő bűne ránk is “átöröklődött”.
A bűn soha sem magánügy, ugyanis az mindig kihat a körülöttünk élőkre. Ez különösen igaz a családok esetében – a szülők bűnei kihatnak a gyermekeikre. Isten azonban kegyelmes és irgalmas. A bűn mindannyiunkat megront (Rómabeliekhez 3:23), ugyanakkor mindannyiunknak megadatott annak lehetősége, hogy elfogadjuk, hogy Jézus tisztára mosson bennünket (Rómabeliekhez 6:23). Isten családjának örökbefogadott tagjaivá válhatunk, és új természetet örökölhetünk. A Biblia még genetikai értelemben is említi az újjászületést: “Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva...” (1.János 3:9). Isten megbocsátja bűneinket, ha elfogadjuk Jézus értünk tett áldozatát. “Mert azt [azaz Jézust], a ki bűnt nem ismert, [Isten] bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2.Korinthusbeliekhez 5:21 - kiemelve).
English
Tényleg a fiak viselik a felelősséget az apák bűneiért?
