Kérdés
Ki az ég királynője?
Válasz
Az ég királynője kifejezés kétszer fordul elő a teljes Szentírásban, mindkétszer Jeremiás próféta könyvében. Az első említése azokkal a tettekkel áll kapcsolatban, amivel Izráel fiai haragra ingerelték az Urat. Egész családok vettek részt a bálványimádásban: a gyerekek fát gyűjtöttek, a férfiak oltárokat emeltek fából a hamis istenek tiszteletére, az asszonyok pedig tésztát gyúrtak és kalácsot sütöttek, mely az „ég királynőjének" kenyeréül szolgált (Jeremiás 7:18). Ez a megnevezés Istár istennőt jelöli, aki eredetileg egy asszír és babilóniai istenség volt, akit a Biblia Aseraként és Astarotként említ. Őt egy másik hamis istenség, Baál, feleségének tekintették. Baált Molok néven is tisztelték. Astarot széles körben termékenységi istennőként volt ismert. Női követői első sorban azért hódoltak neki, mert a kor asszonyainak számára az anyaság a nőiségük beteljesedését jelentette, ezért a gyermekszülés nagyon kívánatos dolog volt. Ennek fényében már érthető, hogy miért tisztelte pogány kultúrák egész sora az „ég királynőjét". Végül sajnos az izraeliták körében is népszerűvé vált.
Az ég királynőjének második említését Jeremiás próféta könyvének 44:17-25 igerészében találjuk. Jeremiás itt is Istentól kapott kijelentését közvetíti az embereknek. Arra hívja fel az emberek figyelmét, hogy az engedetlenség és bálványimádás gonosz tettei felhatoltak Isten elébe, amin Isten felindulva büntetést helyezett kilátásba. Jeremiás azt is megmondja nekik, hogy ha nem térnek meg továbbra sem bűnös utaikról, akkor Isten sokkal komolyabb büntetésekkel sújtja majd őket. Az emberek erre úgy felelnek, hogy eszük ágában sincsen Astarotnak, vagyis az ég királynőjének, bemutatott italáldozatokat abbahagyni. Még odáig is elmerészkednek, hogy azt mondják, hogy az Istentől egykoron kapott béke és prosperitás mind Astarot érdeme.
Napjainkra homályba vész, hogy az az elképzelés, mely szerint Astarot valójában Jehova Isten hitvestársa, pontosan honnan származik. Az azonban jól látható, hogy a pogány felfogás — mely az ég királynőjét a Királyok Királyának kijáró tisztelettel veszi körül — milyen egyszerűen vezethet Jehova Isten és Astarot összeházasításához. Mivel Astarot vallásos tisztelete a szexualitás körül forgott (termékenység, szaporodás, templomi prostitúció – „a szent szajha" köznyelvi kifejezése és a „babiloni szajha" bibliai név egyértelműen erre az istenségre vezethető vissza), így a megrontott elme számára Jehova és Astarot állítólagos kapcsolata szükségszerűen szexuális jelleget kellett öltsön. Világos, hogy az ég királynőjének képzete, aki a mennyei Isten kedvese és hitvese, teljesen abiblikus és egyenesen káromló.
Az ég királynője nem létezik, sőt mi több, soha sem létezett. A mennyek Királya, a Seregek Ura, Jehova viszont nagyon is valós. Egyedül ő uralkodik a mennyben. Senkivel sem osztozik trónján, dicsőségét nem adja senkinek. Az elképzelés, mely szerint Mária, Jézus Krisztus földi szülőanyja, volna az ég királynője, minden bibliai alapot nélkülöz. Ezt csak a Római Katolikus Egyház pápái, és papjai állították. Míg Mária (a név jelentése: keserű) egy nagyon áldott istenfélő fiatal nő volt, aki arra lett kiválasztva, hogy világra hozza a világ Megváltóját, bizonyosan nem volt isteni természetű vagy bűntelen, így nem is kell hódolattal adózni neki, vallásos tisztelettel körülvenni, vagy imádni őt, és nem kell hozzá imádkozni sem. Az Úr Isten minden követőjének vissza kell utasítani Mária vallásos tiszteletét. Péter apostol, a többi apostollal egyetemben, megtiltotta, hogy az emberek istenként imádják őt (Apostolok Cselekedetei 10:25-26; 14:13-14). Isten szent angyalai is visszautasítják az emberek imádatát (Jelenések 19:10; 22:9). Mikor az emberek hódolni akarnak nekik, válaszuk egybehangzóan mindig ugyanaz: „Istent imádd!" Isten helyett mást imádni és istenként tisztelni teljességgel kimeríti a bálványimádás fogalmát. Mária saját szavai az ún. Magnificatban (Lukács 1:46-55) felfedik előttünk, hogy Mária nem úgy tekintett magára, mint egy bűn nélküli emberre, aki vallásos hódolatot érdemel, hanem lelki üdvéért csak Isten kegyelmében bízott: „És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben". Csak a bűnösöknek van szükségük megtartó — vagy más szóval megváltó – Istenre. Mária saját magában is felismerte ezt a szükséget.
Maga Jézus Krisztus int meg szelíden egy asszonyt, aki így kiáltott Hozzá: „ Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál" (Lukács 11:27). Jézus erre így válaszolt: „Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt" (Lukács 11:28). Ezzel a feleletével Jézus elejét vette a Mária-tisztelet kialakulásának. Azt is mondhatta volna, hogy „Igen, áldott legyen az ég királynője". Ő azonban nem így nyilvánult meg. Sokkal inkább azt a szilárd bibliai igazságot erősítette meg, mely szerint az égnek nincs semmiféle királynője, valamint hogy a bibliai utalások, melyek az ég királynőjét említik, kivétel nélkül egy hamis vallás bálvány-istennőjére vonatkoznak.
English
Ki az ég királynője?
