Kérdés
Mi az elkövetés bűne?
Válasz
Alapvetően két módon vétkezünk: mulasztás, vagy pedig elkövetés által. A mulasztás bűneihez azon eseteket soroljuk, amikor tudtuk, hogy egy bizonyos jót meg kellett volna cselekedjünk, de mégsem tettük (Jakab 4:17). Az elkövetés bűne már aktív cselekedetet kíván, történjen az akár gondolatban, akár szóban, akár tettben. Az elkövetés bűne lehet szándékos vagy nem szándékos – e tekintetben nem a szabály előzetes ismeretének megléte vagy hiánya a döntő. Ha egy olyan országba látogatunk, ahol a forgalom a bal oldalon halad, mi pedig a jobb oldali sávban hajtunk, akkor megszegjük a törvényt, akár volt arról tudomásunk, akár nem. Az ószövetségi törvény külön áldozatokat írt elő azon bűnökért, amelyek bár nem voltak szándékosak, mégis bűnnek számítottak (4.Mózes 15:22-24; vö. Zsidókhoz 9:7).
Az emberiség első bűne az elkövetés bűnének kategóriájába esik. Isten megtiltotta egy bizonyos gyümölcs fogyasztását (1.Mózes 2:16-17). Ádám és Éva tudatában volt Isten parancsának (azaz előzetes ismeretük volt róla), de mégis engedetlenek voltak neki (1.Mózes 3:6). Tevőleges cselekedetet hajtottak végre, hogy egy bűnös tettet vigyenek véghez. Dávid király házasságtörést követett el, majd megölette Uriást, hogy eltussolja a dolgot. Ez esetben mindkét tette az elkövetés bűnének minősül (2.Sámuel 11. fejezete). Isten Igéje nem rejti véka alá az általa szeretett kulcsszereplők életének gyakran aljas részleteit sem. Lapjai tömve vannak olyan nagy vezetők elkövetett bűneivel, mint Ábrahám (1.Mózes 20:2), Mózes (2.Mózes 2:11-12), Dávid (2.Sámuel 12:13), Salamon (Nehémiás 13:26), Péter (Máté 26:74-75) és Pál apostolok (Galátziabeliekhez 1:13).
Az elkövetés bűnei tekintetében mindannyian sárosak vagyunk. Mindannyian követünk el szándékos bűnöket azáltal, hogy pont azt tesszük, amit Isten megtiltott. Persze nem szándékos bűnöket is elkövetünk, mikor például nem vagyunk Isten előírásainak tudatában (Apostolok Cselekedetei 3:17; 1.Péter 1:14; 3.Mózes 4:13-14). Lényegében a bűnös természetünk az, ami elválaszt minket az Istennel való közösségtől. Bár lehet, hogy a nyíltan elkövetett bűneink számát képesek vagyunk korlátozni, a szívünket nem tudjuk megtisztítani. Jézus a következőket mondta: “A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások” (Máté 15:18-19).
Ezért van szükségünk Jézusra. Nem tudjuk visszafogni magunkat a bűnök elkövetésétől, vétségeink által pedig annak a maradék reményét is felszámoljuk, hogy kapcsolatra léphessünk a szent Istennel. Bűneinket csak akkor lehet eltörölni, ha Krisztus helyettesítő áldozati halálának és feltámadásának személyes szinten is teret engedünk az életünkben (Kolossébeliekhez 2:14; Rómabeliekhez 6:6). A Korinthusbeliekhez írt levél 5:21 igeverse szerint: “...azt [azaz Krisztust], a ki bűnt nem ismert, [Isten] bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (betoldva). Jézus az elkövetés és a mulasztás minden emberi bűnét magára véve fizette ki helyettünk azt az adósságot, amivel mi tartozunk Istennek.
Az 51. zsoltár az az ima, amit Dávid saját elkövetés általi bűnével való szembesülése után írt. Nagy bűnbe esett, az pedig következményeket vont maga után (2.Sámuel 12:14-15). Tudta azonban, hogyan kell igaz megbánást tanúsítani. Ráadásul eléggé bízott Isten irgalmában ahhoz, hogy ekképp emelje fel Hozzá szavát: “Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem” (Zsoltárok 51:12-14). Dávid ma is példát mutat nekünk abban, hogy hogyan kezeljük helyesen az elkövetés bűneit. Amikor felismerjük az Isten elleni vétkünket, odafordulhatunk Hozzá, elismerhetjük neki a bűnt, és az Ő megtisztításáért folyamodhatunk. Bízhatunk Jézus kiontott vérének erejében, hogy az képes minden bűnünket eltörölni. Isten megígéri, hogy helyreállítja a vele való élő közösségünk, és újra megerősít minket, hogy Neki tetsző módon élhessünk (Filippibeliekhez 4:13).
English
Mi az elkövetés bűne?
