Kérdés
Mit mondhatunk az emberi létállapotról és az ember természetéről a Biblia fényében?
Válasz
Mikor Isten megteremtette Ádámot és Évát, akkor az emberiség létállapota éppen olyan ideális volt, mint amilyennek Isten azt eltervezte és megalkotta: az első emberpár ártatlan és bűntelen szívvel, tökéletes környezetben élvezhette Isten közvetlen jelenlétét, túláradó szeretetét. Miután azonban Ádám úgy döntött, hogy engedetlen lesz Isten oltalmazó parancsával szemben, a teljes emberi létállapot megváltozott. Az addig tökéletes, és gyümölcseit bőkezűen adó természet-, de a szív tisztasága és az Istennel való élő kapcsolat is, odaveszett. Azon nap óta az emberi létállapotot a szellemi vakság, az elveszettség, a bűn, a bűntudat, a megkötözöttség, az erkölcsi romlás, valamint a minden területre kiterjedő hanyatlás és halál jellemzi. Isten kegyelmének hála, a Jézus Krisztusban kapott megváltásunk szabadító szellemében reménytelien várhatjuk azt a dicső napot, amikor Urunk eredeti állapotába állítja vissza az embert, és az eredeti környezetébe helyezi.
Jean-Jackques Rousseau úgy gondolta, hogy az ember veleszületett természete jó, és csak később rontja meg őt a társadalom. Mások Arisztotelész és John Locke nézetét vallják, mely szerint tiszta lappal jövünk a világra, amit részben szabad akaratunk-, részben pedig a külvilági hatások írnak tele, és színeznek ki. A Biblia világos tanítása szerint azonban az ember már eleve bukott, bűnös létállapotban látja meg a világot, azaz mintegy elő van huzalozva a bűn gondolására és cselekvésére, továbbá Istentől is el van idegenülve. Isten Igéje szerint semmi veleszületett jó sincsen bennünk, és erkölcsileg semlegesnek sem vagyunk mondhatók (Isten elévülhetetlen, tökéletes jóságának mércéje szerint). Bűnösként születünk, pontosan ezért lehetséges egyáltalán az, hogy egy napon minden személyt utolér bűnei következménye, azaz a halál (Zsoltárok 51:5; Rómabeliekhez 3:23; 6:23; János 3:16-18; Efézusbeliekhez 2:1-5).
Az ún. teljes romlottság bibliai tana pontos képet fest valós emberi állapotunkról. Ádám bűnbeesése miatt a bűn az ember lényének minden alkotóelemét korrumpálta: gondolataink, érzéseink, és akaratunk is megromlott. Bűn szövi át gondolatainkat, bűnben fogannak érzéseink, bűn árnyékolja be döntéseinket. Természetszerűen is a bűnhöz vonzódunk (János 3:19), és nem vagyunk képesek és hajlandóak Isten magasztos dolgait megragadni, igazságát befogadni (1.Korinthusbeliekhez 2:14).
Az emberi létállapot igencsak elveszettnek mondható. Mindannyian letértünk a helyes útról és pásztor nélküli juhokként tévelygünk (Ézsaiás 53:6). Szellemileg vakok vagyunk (2.Korinthusbeliekhez 4:4). A bűn átszőtte lényünket, Isten rendeléseit pedig minden nap áthágjuk (1.János 1:8, 3:4). Mindannyian bűnösként állunk az egy igaz bíró, Isten előtt (Rómabeliekhez 5:12, 18). A bűn rabszolgáivá lettünk (János 8:34), és erkölcsi csődtömegek vagyunk (Rómabeliekhez 7:18). Meghalunk testileg, hiszen már eleve a szellemi halál állapotában láttuk meg a napvilágot (1.Péter 1:24; Efézusbeliekhez 2:1).
A természet szerinti emberi létállapotunkban eszünk ágában sincs Istent keresni, vagy az Ő akaratát fürkészni (Rómabeliekhez 3:10-11). A bukott természetünk nyomán (Rómabeliekhez 8:7) testünk minden gondolata “ellenségeskedés Isten ellen” (Rómabeliekhez 8:7). Hála Isten kegyelmének, hogy Ő az ellenségeit is szereti, hogy Ő abban mutatta meg az irántunk való el nem múló szeretetét, hogy egyszülött Fiát küldte el meghalni bűneinkért (János 3:16-21; Rómabeliekhez 5:8). És bár elveszettek voltunk, de a jó pásztor mégis összegyűjtötte juhait, bár szellemileg vakok voltunk, de Orvosunk megnyitotta szemeinket, bár jogos kárhoztatás volt osztályrészünk, az igazságos bíró felmentett minket, bár a bűn szolgaságának láncai kötöttek gúzsba, a Szabadító minden igánkat összezúzta. Halottak voltunk, de a Feltámadás és az Élet felemelt minket magához.
English
Mit mondhatunk az emberi létállapotról és az ember természetéről a Biblia fényében?
