Kérdés
Hogyan határozható meg az eretnekség fogalma?
Válasz
Az eretnekség alap definíciója valahogy így hangzik: "Olyan vallásos nézetek elfogadása és támogatása, melyek szembemennek a hivatalosan elfogadott egyházi dogmával." Egy másik megfogalmazás szerint az eretnekség "egy az uralkodó eszmeiségtől, gyakorlattól és véleménytől eltérő nézet". Ez cikkünk jó kiindulási pontjaként szolgál. A fenti definíciókban két kulcselemet tudunk beazonosítani: az egyik a domináns (uralkodó) nézet, a másik pedig az ezt ellenző, az ezt kihívó álláspont. A vallások tekintetében minden olyan gyakorlat, mely szembehelyezkedik az egyház hivatalos álláspontjával, eretnekségnek minősül.
Eretnekség minden történelmi korban létezett, a római katolikus egyház a 12. században azonban addig példátlan módon lépett fel vele szembe. Amint a római katolikus egyház hatalma megnőtt Európában, más keresztény csoportosulások eltérő nézetei kezdtek különösen kínossá válni a regnáló hatalomnak. III.Sándor pápa (1162-1163) buzdította a besúgókat, hogy az egyház minél több és több bizonyítékot tudjon felmutatni az eretnekség létezésére. 1184-ben III.Luciusz pápa egy olyan dekrétumot (határozat) adott ki, melynek értelmében az elítélt eretnekeket ki kell szolgáltatni a világi hatóságoknak, hogy azok büntetésben részesítsék őket. A következő pár évtized során az egyház egyre jobban és jobban szigoríttatta az eretnekség büntetési tételét, míg aztán IX. György pápa uralma alatt már halálbüntetéssel sújtották. Ebben az időszakban a dominikánus rend vált az inkvizíció legfőbb eszközévé. Olyan bíróságot állítottak fel, amely nem csupán a vádlottak valósan véghezvitt tetteit ítélte el, hanem a még ki nem vitelezett, vélelmezett szándékot is bűntették.
Ha például azt feltételezték valamelyik faluról, hogy eretnek tanokat terjesztenek benne, akkor elküldtek egy inkvizítort, hogy egy olyan istentiszteletet tartson, melyben az eretnekek kiadására bíztatja a falu lakóit. Ez az eljárás az ún. általános inkvizícióra volt jellemző. Ha valaki ekkor még vallást tett eretnekségéről, akkor kegyelmet kapott. Ezt aztán az ún. speciális inkvizíció követte, amelynek során olyan módszereket és kényszerítő eszközöket alkalmaztak, mint a hamis tanuk vallomása, vagy a kínzás, csak hogy kicsikarhassanak egy "vallomást". Akit eztán eretneknek kiáltottak ki, azt bűnbánatra "ítélték", ami kötelező templomi jelenlétet-, egy zarándok kegyhely meglátogatását-, a birtok elkobzását-, vagy akár még börtönt is jelenthetett. Azok az eretnekek, akik megtagadták vélt bűneik megbánását, halálra lettek ítélve. Az inkvizíció Európa legtöbb területén egészen a 15. századig tartott.
Az eretnek tanok megítélése persze mindig attól függ, hogy éppen mi az adott kor uralkodó vallásos nézete. Gyakorlatilag minden olyan csoport (vagy személy) kikiáltható eretneknek, amely különbözik egy másik (aktuálisan többségi nézetet képviselő) csoporttól. Az Apostolok Cselekedetei 24:14 igehelyen annak lehetünk tanúi, hogy a zsidók a keresztényeket nevezik eretneknek. A középkor eretnekei csak abban az értelemben vádolhatóak eretnekséggel, hogy nem fogadták el a római katolikus egyházat, nem pedig abban a vonatkozásban, hogy bibliaellenes nézeteik lettek volna. A spanyol inkvizíció intézményéhez legalább 14 ezer ember vére tapad, kik közül sokaknak az volt az egyetlen bűnük, hogy a birtokukban volt egy Biblia. Bibliai értelemben tehát kijelenthető, hogy a középkorban éppen az uralkodó egyház volt eretnek.
Mit nevezhetünk tehát eretnekségnek a bibliahű kereszténységet illetően? Péter apostol második levelének 2:1 igerésze ma is így szól hozzánk: "Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak." Ebből az igéből is láthatjuk, hogy minden olyan eszme eretnekségnek minősül, ami tagadja Jézus Krisztus tanait. A Korinthusbeliekhez írt első levél 11:19 igerészében Pál apostol azért inti meg a gyülekezetet, mert eretnek tanok terjednek köreiben. Ezek az eretnekségek pedig Jézus testének, azaz az egyház, töréséhez vezetnek. A bibliai értelemben vett eretnekség azon tantételek tagadását jelenti, melyeket maga Isten hagyott ránk. Az eretnekség majdnem mindig szakadást von maga után. Mivel nagyon romboló és veszélyes jelenségről van szó, a Szentírás nem győz minket eléggé figyelmeztetni rá (példaként lásd 1.János 4:1-6; 1. Timótheushoz 1:3-6; 2.Timótheushoz 1:13-14; valamint Júdás 1).
Hogyan kezeli a Biblia az eretnekség témakörét? A Titushoz írt levél 3:10-ben ez áll: "Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld." Mikor egy embertársunk-, vagy egy egyház, eltávolodik a Biblia igaz tanításától, akkor helyesen tesszük, ha először szeretetben megpróbáljuk kijavítani hamis vélekedéseit. Ha azonban két figyelmeztetésre sem reagál, akkor semmilyen közösséget sem szabad vele vállalni, még a kiközösítés is megengedett. Jézus Krisztus igazsága egységet teremt a hívők soraiban (János 17:22-23), azonban az eretnekség — már csak hamis természeténél fogva — sem képes megállni az igazsággal szemben.
Persze nem minden nézeteltérés, és eltérő álláspont nevezendő eretnekségnek az egyházon-, vagy gyülekezeten belül. Más véleményen lenni önmagában még nem gond, ha azonban az adott vélemény mentén szakadás jön létre a testvérek között, vagy ha egy hamis nézetet a világos bibliai tanítással szemben is fenntartanak, akkor már eretnekségről kell beszélnünk. Néha még az apostolok is összekülönböztek (lásd Apostolok Cselekedetei 15:36-41), volt ugyanis egy eset, mikor Péter apostolt meg kellett inteni a törvényeskedő és megosztó magatartásáért (Galátziabeliekhez 2:11-14). Azonban Istennek hála, az apostolok az alázat palástját magukra öltvén tisztázták nézeteltéréseiket, amivel egyben az Igazság Istenének való engedelmeskedés példáját is ránk hagyták.
Hogyan védekezzünk tehát az eretnekséggel szemben? A Filippibeliekhez írt levél 2:2-3 igerészből kiindulva: „Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." Amint engedelmeskedünk Isten Igéjének, tisztelettel és szeretettel közelítünk egymáshoz, úgy a szakadások és az eretnekségek is szépen alábbhagynak majd a gyülekezetben.
English
Hogyan határozható meg az eretnekség fogalma?
