Kérdés
Mely az öt sola?
Válasz
Az öt sola öt latin kifejezés, mely a protestáns reformáció által terjedt el, és mely a korai reformátorok és a római katolikus egyház közötti különbségeket emelte ki. A sola latinul azt jelenti,“egyedül”, “csak”, és öt, a protestánsok bibliai hitvallását meghatározó kulcsfontosságú tanítással való szókapcsolatban használták/használják. Ezek a következők:
Sola scriptura: "egyedül a Szentírás"
Sola fide: "egyedül a hit"
Sola gratia: "egyedül a kegyelem"
Solo Christo: "egyedül Krisztus"
Soli Deo gloria: "egyedül Isten dicsőségére".
Ezen solák mindegyike részben a reformáció kezdetén végbement római katolikus egyház általi túlkapások korrekciójaként, másrészt pedig pozitív bibliai kijelentésként is felfogható.
A Sola scriptura elve azt hangsúlyozza, hogy a keresztények számára a tekintély egyedüli forrása a Biblia. Azzal, hogy a reformátorok azt mondták, hogy “egyedül a Szentírás”, mind a római katolikus pápa isteni tekintélyét-, mind pedig a szent hagyományba vetett bizalmat elutasították. Csak a Biblia “Istentől ihletett” (2.Péter 1:20-21 vö. 2.Timótheushoz 3:16-17). Minden olyan dolgot, amit a pápa vagy a hagyomány tanított, de ellentmondott a Bibliának, elutasítottak. A Sola scriptura elve a Biblia német, francia, angol és más nyelvekre való lefordítását is elősegítette, és a bibliai oktatás menetét is arra ösztönözte, hogy az ne latinul, hanem az akkori köznyelveken follyon.
A Sola fide az üdvösség ingyenes ajándékként való jellegét emeli előtérbe. A korabeli római katolikus egyház az engedékenységet (pénzadományozás) hangsúlyozta, hogy Istennél státuszt vásároljon. A jó cselekedeteket, beleértve a keresztséget is, szükségesnek tekintették az üdvösséghez. A Sola fide tana kimondta, hogy az üdvösség ingyenes ajándék mindenkinek, aki azt hittel elfogadja (János 3:16). Az üdvösség nem emberi erőfeszítésen vagy jó cselekedeteken alapszik (Efézusbeliekhez 2:9).
A Sola gratia a kegyelmet, mint üdvösségünk okát hangsúlyozza. Más szóval, az üdvösség abból származik, amit Isten tett, nem pedig abból, amit mi teszünk. Az Efézusbeliekhez írt levél 2:8-9 igeszakasza ezt tanítja: “Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”
A Solo Christo (néha Solus Christus megnevezéssel szerepel, “egyedül Krisztus által”) Jézus üdvösségben betöltött szerepét hangsúlyozza. A római katolikus hagyomány az egyházi vezetőket, így például a papokat, a laikusok és Isten közötti közbenjáró szerepbe helyezte. A reformátorok Jézus “főpapunk”-
ként való szerepét hangsúlyozták, Aki maga jár közben értünk az Atyánál. A Zsidókhoz írt levél 4:15 ezt tanítja: “Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” Jézus az, Aki hozzáférést biztosít Istenhez, nem pedig egy emberi lelki vezető.
A Soli Deo gloria Isten dicsőítését hangsúlyozza, mint az élet célját. Ahelyett, hogy arra törekednénk, hogy egyházi vezetőknek feleljünk meg, egy szabálylistához igazodnánk vagy folyvást saját érdekeinket védenénk, a célunk az Úr dicsőítése. A soli Deo gloria gondolata az 1.Korinthusbeliekhez 10:31 igeversben található: “Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”
A protestáns reformáció öt solája erős korrekcióként jó ellenszere volt az akkori hibás gyakorlatoknak és hiedelmeknek, és ma szintén mindegyike aktuális. Arra vagyunk hivatottak, hogy a Szentírásra összpontosítsunk, fogadjuk el a kegyelemből, hit által való üdvösséget, magasztaljuk Krisztust, és Isten dicsőségére éljünk.
English
Mely az öt sola?
