Kérdés
'Visszaadhatja-e' egy hívő az üdvösségét?
Válasz
A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy nem, egy hívő nem „adhatja vissza" az üdvösséget. Furcsamód vannak olyanok, akik szerint nem veszíthető el az üdvösség, de úgy vélik, hogy az üdvösséget „vissza lehet adni" Istennek. Az ilyen személyek elolvassák a Róma 8:38-39-et, és azt mondják: noha semmi sincs rajtunk kívülálló, ami elszakíthatna minket Istentől, a saját jótetszésünkből dönthetünk úgy, hogy elválasztjuk magunkat Istentől. Ez nemcsak bibliátlan, de logikátlan is.
Ahhoz, hogy megértsük, miért nem adhatjuk vissza az üdvösséget, három dolgot kell megértenünk: Isten természetét, az ember természetét és magának az üdvösségnek a természetét. Isten természeténél fogva Megváltó. Csak a Zsoltárok könyve tizenháromszor utal Istenre mint az ember megváltójára. Csak Isten lehet a Megváltónk – senki más nem üdvözíthet minket, ahogy mi sem üdvözíthetjük magunkat. „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító" (Ézsaiás 43:11). A Szentírás sehol nem beszél úgy Istenről, mint aki azoktól függ, akiket megvált, hogy az üdvösség érvénybe léphessen. A János 1:13 világossá teszi, hogy Isten gyermekei nem a saját akaratukból térnek meg, hanem Isten akaratából. Isten azért üdvözít, mert üdvözíteni akar, és mert van hatalma rá. Akarata soha nem hiúsul meg, és hatalma végtelen (Dániel 4:35). Isten üdvtervét Jézus Krisztus, a testet öltött Isten valósította meg, aki eljött a földre, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett" (Lukácsa 19:10). Jézus világossá tette, hogy nem mi választottuk Őt, hanem Ő választott minket, és azt a feladatot bízta ránk, hogy menjünk el és teremjünk gyümölcsöt (János 15:16). Az üdvösség Isten ajándéka a Krisztusba vetett hit által, amelyet azok kapják, akiket már a világ teremtése előtt elrendelt, hogy elfogadják azt, és akiket a Szentlélek elpecsételt erre az üdvösségre (Efézus 1:11-14). Ez kizárja azt a lehetőséget, hogy az ember a saját akaratát követően meghiúsítsa Isten üdvözítő tervét magára nézve. Isten senkit nem rendelt el arra, hogy elfogadja az üdvösséget, hogy aztán az illető, az ajándék visszaadásával, tönkretegye a tervét. Isten mindentudása és eleveismerete minden ilyen eshetőséget kizár. Az ember természeténél fogva romlott lény, amely nem keresi Istent semmilyen formában. Míg a szívét Isten Lelke meg nem változtatja, addig nem keresi és nem is keresheti Istent. Isten igéje érthetetlen a számára. Az újjá nem született ember gonosz, hitvány és álnok. Ajka tele van keserűséggel és átokkal, szíve a vérontásra hajlik, nincs békessége, és „Isten félelmével nem törődik" (Róma 3:10-18). Az ilyen ember képtelen megváltani magát vagy egyáltalán felismerni annak a szükségét, hogy megtérjen. A szíve és elméje csak akkor fordul Isten felé, miután az illető új teremtéssé vált. Ekkor meglátja és megérti a lelki dolgokat (1Korinthus 2:14, 2Korinthus 5:17).
Hívő (keresztyén) az, akit Isten megváltott és a mennybe vezető útra helyezett. Új teremtéssé vált, és szíve Isten felé fordult. Régi természete elmúlt, meghalt. Új természete nem kívánja jobban, hogy visszaadhassa az üdvösséget, és visszaforduljon a régi énjéhez, mint ahogy egy szívátültetésen átesett ember kívánja, hogy visszaadhassa új szívét cserében a régi, beteg szívéért. Az üdvösség visszaadásának fogalma bibliátlan és elképzelhetetlen.
English
'Visszaadhatja-e' egy hívő az üdvösségét?
