Kérdés
Mit értünk a babiloni fogság/száműzetés alatt?
Válasz
A babilóniai fogság, vagy száműzetés, kifejezése Izrael történelmének azon szakaszára utal, mikor a Babilónia királya, II.Nabukodonozor, deportálta a zsidó népességet. A Biblia történetének szempontjából vizsgálva is különösen jelentős eseményről van szó, hiszen mind a zsidó nemzet elhurcolása-, mind pedig annak visszatérése (valamint az ország helyreállítása) ószövetségi próféciák egész sorát töltötte be.
Isten hatalmas kezében a nagy babiloni birodalom is csak egy puszta eszköz volt arra, hogy népének bálványimádó utálatosságait, és az Ő elleni lázadását megítélje. Izráel fiainak babiloni fogsága több szakaszra bontható (Kr.e. 607-586). A babilóniai iga — több egymást követő — sikeres levetése után, Nabukodonozor uralkodása alatt a csapatok Júda (déli királyság) ellen fordultak, Jeruzsálemet közel egy évig vesztegzárba szorították. Ekkor számos embert megöltek, majd magát a salamoni templomot is lerombolták. Végül sok tízezer civilt és hadifoglyot hurcoltak el, Jeruzsálemet pedig a földig rombolták.
A Szentírás pontos jövendölése szerint a zsidók 70 évnyi fogság után tértek haza Jeruzsálembe. Ezen prófécia egészen pontosan Kr.e. 537-ben vált valóra. Czírus perzsa király ekkor ediktumban engedélyezte a zsidók visszatérését. Ezután kezdték el újjáépíteni a várost, és a templomot. Az Ezsdrás pap (más nevein Ezra, Azariás; Káleb leszármazottja) által vezetett visszatérés valós szellemi megújulás gyümölcsét hozta a zsidóság köreiben, mely végül a templom újraépítésében tetőzött.
Nabukodonozor uralkodása alatt a Babilóniai birodalom majdnem az egész Közel-Kelet területére kiterjedt. Az ő idejében történt, hogy Júda királya, Joákim, három évig szolgaságba kényszerült, azaz vazallusa lett (2.Királyok 24:1). Ez időtájt történt az is, hogy II. Nabukodonozor Júda minden városából elhurcolta a nép legelőkelőbb és legokosabb ifjait. Ekkor esett foglyul Dániel, Ananiás (Sidrák), Misáel (Misák), és Azariás (Abdenegó) is. A három év elteltével a júdabeli Jóákim fellázadt a babiloni iga ellen, és újra Egyiptomhoz, a megtört nádszálhoz, fordult katonai segítségért. Miután Nabukodonozor hiába küldte el seregeit a ribillió leverésére, Kr.e. 598-ban a király maga is elhagyta Babilont, hogy a csatatérre vesse lábait. Kr.e. 597 márciusában meg is érkezett a tett helyszínére, rögtön belekezdett Jeruzsálem ostromába, leuralta a területet, kifosztott és felgyújtott mindent, és fogságba ejtette a nemrég elhunyt Jóákim fiát, Joákint. A király családját szintén elhurcolta, és Júda majdnem teljes lakosságát is magával vitte. Csak a föld szegényeit hagyta hátra (2. Királyok 24:8-16).
Nabukodonozor eztán Sedékiást tette királlyá, hogy az helytartójaként uralkodjon Júdában. Kilenc év elteltével azonban Sedékiás is oktalanságát bizonyította, vagyis ő sem tanulta meg Isten leckéjét, és még egy utolsó alkalommal háborúba vezette Júdát Babilon ellen (2.Királyok 24.-25 fejezet). Isten prófétája, Jeremiás, szavát sutba vetve, viszkető füleit hamis prófétákhoz fordította. Úgy döntött, hogy katonai koalícióra lép Edom-, Moáb-, Ammon és Főnícia vezetőivel, hogy egyesített erővel ellenálljanak Nabukodonozornak (Jeremiás 27:1-15). Mindez Jeruzsálem második ostromához vezetett. Jeruzsálem Kr.e. 587-, vagy 586 júliusában végleg elesett, Sedékiás fogságra jutott, és miután fiait saját szemei láttára vágták le, őt magát megvakították (2.Királyok 25. fejezet). Jeruzsálemet ekkor a földdel tették egyenlővé, a templomát teljesen lerombolták, házait felégették. Eztán a megmaradt zsidó népességet is elhurcolták, azonban Nabukodonozor, helyben hagyott némi nincstelen népet, hogy műveljék a szőlőket és a földet (2.Királyok 25:12).
A Krónikák második könyve, és a Királyok második könyve is részletesen beszámol mindazon eseményekről, melyek az északi királyság és Júda vesztéhez vezettek. Részletesen taglalják Jeruzsálem Nabukodonozor általi pusztulását, valamint a babiloni fogság kezdetét. A Jeruzsálem pusztulását közvetlenül megelőző időben Isten Jeremiás prófétán keresztül is szólt népéhez, Ezékiel és Dániel próféták (nagyrészt) pedig a zsidók száműzetése idején fejtették ki tevékenységüket. Ezsdrás már a nép visszatéréséről ír. Ez utóbbi eseményt Isten hetven évvel bekövetkezte előtt — Jeremiás, és Ézsaiás prófétán keresztül is — felfedte népe előtt. Nehémiás ihletett könyve az ország benépesüléséről-, és Jeruzsálem falainak megépítéséről számol be.
Izráel népe a babiloni fogság által egy nagyon értékes leckét tanult meg. Miután ugyanis visszatérhettek földjükre, már soha többet nem paráználkodtak a környező népek bálványaival. Az izraeli visszatérés után a szellemi megújhodás sem váratott magára sokáig, és a templomot is újjáépítették. Ennek hű bizonyságát Ezsdrásnál és Nehémiásnál is megtaláljuk. A nép újból odafordult Istenéhez, Aki megszabadította őt ellensége minden nyomorgatásából.
Isten hű maradt azon ígéretéhez, melyet választott szócsövén, Jeremiáson, keresztül közölt népével. Az Úr Babilont is megítélte minden istentelenségéért, mikor Kr.e. 539-ben a perzsák kezére adta azt.
A babiloni fogság hetven éve Izrael történetének igen fontos részét fémjelzi, így jól tesszük, ha mi, keresztények, sem maradunk tudatlanok ezt illetően. Az Ószövetség számos történelmi eseményéhez hasonlóan, Isten ebben a korban is bizonyságot tett népe iránt való hűségéről, ígéreteinek igaz voltáról. A Mindenható kétség kívül megítéli a bűnt, de irgalma és túláradó kegyelme soha el nem múlik azok felett, akik teljes szívből, teljes lélekből, teljes értelemből, és minden erejükből keresik Őt.
English
Mit értünk a babiloni fogság/száműzetés alatt?
