Kérdés
Miben jobb a bánat a nevetésnél (Prédikátor 7:3)?
Válasz
A Prédikátor 7:3 szerint: "Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív" (MBT). Tény, hogy a Prédikátor könyvében sok rejtélyes kijelentés van, az előbbi pedig egy ezek közül. Vajon mit jelenthet az, hogy "többet ér a bánat, mint a nevetés"?, hiszen a legtöbb ember sokkal szívesebben nevet, mint sír.
A igevers második fele azt is elmondja, hogy valójában miért jobb a bánat, mint a nevetés: "a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív". Az (Isten szerint való) szomorúság pozitív szellemi hatást gyakorolhat az ember szívére és lelkére (lásd 2Korintus 7:10). A szomorúság által jobban elgondolkodunk az élet komolyságán, átértékelhetjük helyzetünket, valamint változtatásokat eszközölhetünk életünk jobbá tétele érdekében.
A bánat tehát többet ér, mint a nevetés, mert más perspektívát nyújt. A nevetés egy csodálatos eszköz, amelyet Isten azért alkotott, hogy általa ki tudjuk fejezni az örömöt, és élvezni tudjuk az életet. Az élet azonban nem csupa móka és kacagás. A nevetésben ritkán gondolunk életünk nehéz területeire, valamint arra, hogyan válhatnak jobb emberré. A nehéz, küzdelmes - bánatos - időkben gyakrabban kényszerülünk magunk kiigazítására. Továbbá arra is hajlamosak vagyunk, hogy szükség idején komolyabban Istenre tekintsünk, gyengeségünkben pedig az Ő erejére támaszkodjunk.
A Prédikátor 7:3 szövegkörnyezete mélyebb betekintést nyújt ebbe a témába: "Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!" (Prédikátor 7:2). Kevesen mondanák, hogy egy temetésen jobb részt venni, mint egy mulatságon, Salamon király mégis ezt állítja. Hogy miért? Azzal magyarázza, hogy a "gyász háza" arra készteti az élőket, hogy átgondolják útjaikat. Temetéseken minden bizonnyal többen jutottak már Krisztusba vetett hitre, mint borban ázott tivornyákon.
A bánat ugyanezen az alapon jobb, mint a nevetés, mert arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk az életünkön, és személyiségünk fejlődésére törekedjünk. Akik állandóan csak a szórakozást és a mulattató dolgokat keresik, hogy problémáik elől így elmeneküljenek, talán (tudattalanul is) épp azon fáradoznak, hogy elkerüljék életük olyan területeinek komolyabb vizsgálatát, amelyekkel voltaképp nagyon is foglalkozniuk kéne. Az élet elnevetése a szükséges változás elkerülésének egy eszköze lehet.
Azok viszont, akik kitartóan eltűrik a szomorúság idejét, és elgondolkodnak azon, hogy hogyan változhatnának meg, valóban ráismerhetnek, hogy a bánat jobb, mint a nevetés. A bánat megélése nem élvezetes, viszont új életmódhoz, olyan új perspektívák kialakításához vezethet, melyek inkább szolgálják az életünk javulását, mint azt a nevetés valaha is tudná.
Az élet iskolájába járó tanulót, aki a bánat megélésére is nyitott, az időleges megszomorodás a mind nagyobb bölcsesség útján járatja. A Prédikátor 7:19 szerint: "A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak". Bár a nevetés sok pozitívumot hord magában, mégsem tud ránk olyan hatást gyakorolni, mint a bánat, hisz nem képes az embert élete átgondolására és a bölcsességben való növekedésre késztetni. A bánat tehát igenis jobb lehet, mint a nevetés, örökkévaló haszna ugyanis nagyobb. A bánat, bár fájdalmas, mégis elmélyültebb elmélkedéshez, bölcsességhez, és megváltoztatott cselekvésmintákhoz vezet, amelyek nem csupán a bánkódást el nem utasító ember, hanem embertársai életét is jobbá teheti.
English
Miben jobb a bánat a nevetésnél (Prédikátor 7:3)?
