Kérdés
Mit jelent az, hogy Jób porban és hamuban bánkódott?
Válasz
A Jób könyve 42:6 igeversének tanúsága szerint Jób a következőket mondta: "Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!". Nyilvánvaló, hogy Jób személyes történetének mélypontján volt. De mégis mit jelent az, hogy "porban és hamuban" bánkódott?
A por és a hamu a gyász jele volt az ókorban, azt volt hivatott kifejezni. Jób könyvének elején a Jóbot meglátogató három barát is ezt a példát követte, mikor a Jóbbal való mély együttérzésüket akarták kifejezni. Amikor látták Jób szenvedését, "...fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé" (Jób 2:12). Ők már akkor engedelmeskedtek ennek a parancsnak: "Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal" (Róma 12:15). Szomorúságukat a kor szokása szerint úgy mutatták ki, hogy port szórtak a fejükre. Ezt a külső szemmel is jól látható aktust ruháik megtépése kísérte - mint ahogy arra számos más példát is látunk a Szentírásban.
A por és hamu fejre való hintésének egy további példáját Ezékiel próféta könyvének 27:30-as igeversében találjuk. A próféta a Tírusz elveszte miatti jövőbeli gyász idejét jellemezve ezt írja: "És hallatják fölötted hangjokat, s keservesen kiáltanak, s port hintenek fejökre, hamuban fetrengenek". Nyilvánvaló, hogy a por és hamu hintésének gondolata szorosan kapcsolódik a keserű síráshoz, amely ennek a jelenetnek is része.
Eszter ihletett könyvének 4:1 igeverse egy másik példát is szolgáltat. Márdokeus, Eszter gyámja, megtudta, hogy egy újonnan kibocsátott perzsa törvény szerint a zsidókat egy bizonyos napon mind meg fogják ölni. Márdokeus erre válaszul "...megszaggatá ruháit, zsákba és hamuba öltözék, és a város közepére méne és kiálta nagy és keserves kiáltással". Ahogy a hír elterjedt, más zsidók is hasonlóan reagáltak: "...nagy gyásza volt a zsidóknak, bőjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá" (Eszter 4:3).
Jób könyvében 21 alkalommal szerepel a por szó, illetve annak ragozott formái. A por a "semmit", a hiábavalóságot szimbolizálja. A por önmagunk (Isten előtti) megalázásával, vagy az alázatossággal hozható összefüggésbe. Amikor Jób porban és hamuban bűnbánatot tartott, akkor voltaképp alázatosan bánkódott.
Érdemes azonban a hamu szó használatát is megfigyelni Jób könyvében. Miután Jóbon fájdalmas fekély kezdett terjedni, a hamuba ült (Jób 2:8). Később azt mondja, hogy barátai szavai hamuba írt példabeszédekhez hasonlatosak (13:12). Egy további igevers tanúsága szerint pedig így szólt: "[Isten] A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz" (Jób 30:19 - betoldva). Végül a Jób 42:6-ban azt olvassuk, hogy Jób porban és hamuban bánkódik.
Bár a bűnbánat, sőt, a porral és hamuval való gyászolás általános gyakorlat volt az ókori kultúrában, ez utóbbi nem bibliai parancs. Ehelyett inkább azt tanulhatjuk meg Jób példájából, hogy bűnbánatot kell tartani az Úr és az Ő nagysága előtt. Még Jób esetében is, aki úgy szenvedett, hogy semmi rosszat nem tett, fontos volt, hogy továbbra is hűségesen és alázatosan járjon Istennel. Jób az 1Péter 5:6-ban található parancsot élte meg gyakorlatban (és így a hozzá tartozó ígéret is valósággá lett életében): "Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején".
English
Mit jelent az, hogy Jób porban és hamuban bánkódott?
