Kérdés
Helyes közeli barátságot ápolni hitetlen embertársainkkal?
Válasz
Keresztényként folyamatosan különféle kísértésekkel kell szembenéznünk, mint ahogy a minket körülvevő világ támadásaival is. Minden, amit látunk, hallunk, olvasunk, teszünk, elfogyasztunk stb. bizonyos hatással van ránk. Ahhoz tehát, hogy szoros kapcsolatot tarthassunk fenn Istennel, meg kell válogassuk (és félre kell tegyük) a régi szokásainkat – mindazon dolgokat, amiket a tévében nézünk, múltbéli káros szenvedélyeinket (túlzott étel-, alkohol-, és dohánytermék fogyasztás stb.), a (szabadidős) tevékenységeinket, amelyekben részt veszünk, valamint az embereket, akikkel az időnket töltjük. Tessék a világ viszkető füleinek, vagy sem, a nap végén a kép igenis feketén-fehéren fest: lesznek emberek, akik a világhoz és annak istenéhez, azaz Sátánhoz tartoznak, és lesznek, akik Istenhez (Apostolok Cselekedetei 26:18). Az emberek ezen két kategóriáját az egész Biblia ellentétes színezetű kifejezésekkel jellemzi; így vannak tehát, akik a sötétségben lakolnak, és vannak, akik a világosságban lakoznak; vannak, akiknek örök életük van, és vannak, akik örökké nem látnak életet; vannak, akik megbékéltettek az Istennel, és vannak, akik háborúban állnak Vele; vannak, akik az igazságban hisznek, és vannak, akik a hazugság minden hatalmának engednek; vannak, akik az üdvösségre vezető keskeny úton bátorságosan járnak, és vannak azok, akik a pusztulás széles útján hitetlenül futnak, még ha nem is üldözi őket senki stb. A Szentírás világosan adja tudtunkra, hogy a hívők bizonyos szempontból teljesen különböznek nem-hívő embertársaiktól. Így ezen szempont mentén kell mérlegeljük, hogy milyen barátságokat köthetünk nem-hívőkkel.
A Példabeszédek könyve a hívők nem-hívőkkel való barátkozását illetően is tartalmaz néhány bölcs igeverset: “Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket” (Példabeszédek 12:26). Jól tesszük, ha őrizkedünk a bolond emberektől (Példabeszédek 13:20; 14:7) – vagyis azoktól, akik tudatosan tagadják és pocskondiázzák Istent – a haragos és dühösköső emberektől, akik könnyen elveszítik türelmüket (Példabeszédek 22:24), és a pártütőktől, azaz a lázadóktól (Példabeszédek 24:21).
Mindezen dolgok azokat jellemzik, akik nem üdvözültek. “Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” (2.Korinthusbeliekhez 6:14). A Korinthusbeliekhez írt első levél 15:33-as igeverse kimondja, hogy a gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt. A hitetlen embertársaink a bűn rabszolgái (János 8:34), a keresztény hívő ezzel szemben Isten rabszolgája (1.Korinthusbeliekhez 7:22). Mikor nem-keresztényekkel fonódunk össze (legyen szó akár baráti, akár romantikus kapcsolatról), akkor gyakorlatilag már fel is készülhetünk a szellemi kavarodásra, zűrzavarra. Ez azt vonhatja maga után (mint ahogy azt a gyakorlat is sűrűn igazolja), hogy a hívő megbotlik a helyes úton való járásában, visszaesik a bűnök által uralt régi életvitelébe, és még másokat is elfordít(hat) Isten követésétől (azáltal, hogy hamis módon képviseli Istent és a kereszténységet). A hitetlenekhez való szellemi és érzelmi közelség egy további káros hatása az, hogy egyre hajlamosabbak leszünk arra, hogy felhígítsuk a Szentírás igazságait, csak hogy meg ne sértsük őket. Isten Igéje számos nehezen befogadható és elfogadható igazságot tartalmaz, úgy mint a végítéletről és a tüzes tóról szóló világos tanításokat. Amikor ezen tanok élét lecsiszoljuk, esetleg teljesen elhallgatjuk-, vagy megpróbáljuk felpuhítani őket, akkor lényegében szavahihetetlennek állítjuk be Istent, csupán hogy azok kedvére tegyünk, akik a Sátán tőrében vesztegelnek. Ez semmilyen körülmények között sem tekinthető “evangelizációnak”.
Bár a szoros kapcsolatok valóban nem ajánlottak, ez még nem jelenti azt, hogy hitetlen embertársainkat figyelmen kívül hagyjuk és teljesen kizárjuk őket életünkből. A Timótheushoz írt második levél 2:24-26 igerésze arra tanít minket, hogy az Úr szolgáiként kedvesnek kell lennünk, és senkivel sem szabad veszekednünk. Szelíden kell tanítsuk mindazokat, akik ellenkeznek az igazsággal, és a nehéz emberekkel is türelmesek kell legyünk. A Máté 5:16 így szól hozzánk: “Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”. A hitetlen embertársaink felé is szolgálnunk kell, hogy rajtunk keresztül megláthassák Istent, és dicsérettel forduljanak Hozzá. A Jakab levelének 5:16 igeverse azt mondja, hogy nagy erő rejlik az igaz ember buzgó imájában. Jól tesszük tehát, ha Isten elé visszük a hitetlen barátainkért való minden aggodalmunkat, Ő ugyanis hű meghallgatni azt.
Sok ember üdvözült már a keresztények imái és szolgálata révén, ezért ne fordíts hátat a hitetlen embertársaidnak. Ugyanakkor azt is tartsd szem előtt, hogy a velük folytatott bárminemű bensőséges kapcsolat könnyen és gyorsan olyan csapdává válhat, ami akadályoz Krisztus követésében. Arra vagyunk hivatottak, hogy evangelizáljuk az elveszetteket, nem pedig elsősorban arra, hogy közeli baráti kapcsolatban legyünk velük. Semmi kivetnivaló nincs abban, ha minőségi időt töltünk hitetlen embertársainkkal és barátságokat alakítunk ki, de az ilyen kapcsolatok elsődleges célja mégis az kell legyen, hogy azáltal nyerjük meg őket Krisztusnak, hogy megosztjuk velük az evangéliumot, és saját életünk valós példáin szemléltetjük Isten üdvözítő erejét.
English
Helyes közeli barátságot ápolni hitetlen embertársainkkal?
