Kérdés
Szükséges-e a bemerítés (keresztség) az üdvösséghez? Mit jelent a bemerítés (keresztség) általi újjászületés?
Válasz
A bemerítés (keresztség) általi üdvösség tana az a meggyőződés, ami szerint ahhoz, hogy valakinek üdvössége legyen, be kell merítkeznie (meg kell keresztelkednie). Azt állítjuk, hogy a bemerítés (keresztség) fontos lépése az engedelmességben járó keresztyén embernek, de erőteljesen elutasítjuk, hogy előfeltétele lenne az üdvösségnek. Határozottan hisszük, hogy minden egyes keresztyénnek be kell merítkeznie vízbe. A bemerítés (keresztség) azt mutatja be, hogy a hívő ember azonosul Krisztus halálával, temetésével és feltámadásával. A Róma 6:3–4 így szól: „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” A víz alá merülés jeleníti meg a Krisztussal együtt való meghalást és eltemettetést. A vízből való kijövetel mutatja be Krisztus feltámadását.
Ha a Jézus Krisztusba vetett hiten kívül bármi mást is elvárunk az üdvösség feltételeként, akkor az már cselekedetek általi üdvözülést jelent. Ha bármit is hozzáadunk az örömüzenethez, akkor azzal azt mondjuk, hogy Jézus kereszthalála nem elégséges az üdvösség megfizetéséhez. Ha azt állítjuk, hogy az üdvözüléshez be kell merítkeznünk, akkor ezzel azt mondjuk, hogy Krisztus halálához hozzá kell adnunk saját jó cselekedetünket és engedelmességünket ahhoz, hogy elégséges legyen az üdvösségünkhöz. Jézus halála önmagában kifizette a bűneink büntetését (Róma 5:8; 2 Korinthus 5:21). A bűneinkért való fizetséget egyedül hit által lehet a javunkra íratni (János 3:16; Cselekedetek 16:31; Efézus 2:8–9). Tehát a bemerítés (keresztség) az engedelmesség fontos lépése, de nem lehet az üdvösség előfeltétele.
Igen, van néhány olyan igevers, ami látszólag arra utal, hogy a bemerítés (keresztség) az üdvösség szükséges előfeltétele. Ugyanakkor, mivel a Biblia annyira egyértelműen azt állítja, hogy az üdvösséget egyedül hit által kapjuk (János 3:16; Efézus 2:8–9; Titusz 3:5), ezeket az igehelyeket másképp kell értelmeznünk. A Szentírás nem mond ellent önmagának. A bibliai időkben gyakran, amikor valaki áttért egyik vallásról egy másikra, bemerítették, hogy azonosuljon a megtérésével. A bemerítés volt az az eszköz, amely a döntést nyilvánossá tette. Aki nem akart bemerítkezni, az ezzel azt fejezte ki, hogy nem is igazán hisz. Ezért az apostolok és az első tanítványok szemében nem létezett bemerítetlen hívő. Amikor valaki azt állította, hogy hisz Krisztusban, de szégyellte hitét nyilvánosan megvallani, akkor ez azt jelezte, hogy hite nem volt valódi.
Ha az üdvözüléshez szükséges a bemerítés (keresztség), akkor miért mondta Pál, hogy „Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt” (1 Korinthus 1:14)? Miért mondta volna, hogy „mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét” (1 Korinthus 1:17)? Ebben az igeszakaszban Pál a korinthusi gyülekezetet megfertőző szakadások ellen érvel. De hogyan mondhatta volna, hogy „hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg…” és „nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek…”, ha a bemerítés (keresztség) az üdvösség előfeltétele lett volna? Ha a bemerítés (keresztség) az üdvösség előfeltétele, akkor Pál ezzel azt mondta volna, hogy „hálát adok Istennek, hogy senkinek nincs üdvössége…” és „nem azért küldött engem Krisztus, hogy üdvösséget hozzak…” Ez pedig hihetetlenül nevetséges állítás lett volna Pál részéről. Továbbá, amikor Pál azt vázolja, hogy szerinte mi az evangélium (1 Korinthus 15:1–8), miért nem említi a bemerítést (keresztséget)? Ha a bemerítés (keresztség) az üdvösség előfeltétele, akkor hogyan maradhat ki az említése az evangélium bármelyik bemutatásából?
A bemerítés (keresztség) általi üdvözülés tana nem biblikus. A bemerítés (keresztség) nem a bűntől, hanem a rossz lelkiismerettől szabadít meg bennünket. Az 1 Péter 3:21-ben Péter egyértelműen azt tanítja, hogy a bemerítés (keresztség) nem a testi megtisztulás valamiféle szertartása, hanem jó lelkiismeretért való könyörgés Isten felé. A bemerítés (keresztség) annak a kifejeződése, ami már megtörtént a Krisztusban, mint Megváltóban bízó személy szívében és életében (Róma 6:3–5; Galata 3:27; Kolossé 2:12). A bemerítés (keresztség) az engedelmességünk olyan lépése, amelyet minden keresztyénnek meg kell tennie. Nem lehet viszont az üdvösség előfeltétele. Ha azzá tesszük, akkor ezzel Jézus Krisztus halálának és feltámadásának elégséges mivoltát támadjuk.
English
Szükséges-e a bemerítés (keresztség) az üdvösséghez? Mit jelent a bemerítés (keresztség) általi újjászületés?
