Kérdés
Hogyan lehet a feltámadásról szóló négy evangéliumi beszámolót egymással összhangba hozni?
Válasz
A Jézus Krisztus feltámadását övező események pontos visszafejtése olykor nehéz feladatnak tűnhet. Két támpontot azonban mindenképpen érdemes szem előtt tartanunk. Először is Jézus Krisztus feltámadásának híre igen nagy felfordulást okozott Jeruzsálemben, arról nem is beszélve, hogy az esemény nyomában fellépő fejetlenség sokakat a szélrózsa számos irányába szórt szét. Több vallási csoportosulásban keletkezett szakadás, sok más csoport pedig minden bizonnyal többször is felkereste az üres sírhelyet, hogy maga győződhessen meg a bekövetkezett esemény valósságáról. A másik dolog, amit szintén érdemes szem előtt tartani, hogy az evangéliumok emberi írói meg sem próbáltak átfogó, minden apró részletre kiterjedő leírást adni a feltámadás csodájáról. Máténak, Márknak, Lukácsnak és Jánosnak nem volt arra nézve ihletése, hogy a feltámadás csodájának minden egyes részletét pontos időrendi sorrendben tárják elénk.
A szkeptikusokkal folytatott parttalan és gyümölcstelen szócsatákban a keresztények rendre igen nehéz helyzetben vannak, mikor Jézus Krisztus feltámadásának valósságát igyekeznek védelmezni. Mondhatni, hogy viszonylag gyorsan olyan szituációban találják magukat, amiben semmiképp sem nyerhetnek. Ha ugyanis minden egyes bibliai beszámolót tökéletes összhangba állítanak egymással, akkor a szkeptikusok azzal hozakodnak elő, hogy vélhetően csak az evangéliumok emberi íróinak összeesküvéséről lehet szó. Az olyan esetekben pedig, ahol az evangéliumok különböző perspektívái látszólag nem fedik egymást, azzal a váddal élnek, hogy a nyilvánvaló ellentmondások miatt nem lehet bízni a feljegyzések hitelességében. A bibliahű keresztények persze amellett tusakodnak és érvelnek, hogy a különböző beszámolók nagyon is összhangba hozhatóak egymással, vagyis cseppet sem mondanak egymásnak ellent.
Ha azonban emberi értelmünk korlátaihoz mérten nem is tudnánk az egyes feljegyzéseket az időbeliség gyöngysorára helyes sorrendben felfűzni, attól még hibás volna azt a következtetést levonni, hogy a beszámolók megbízhatatlanok lennének. Ha elfogulatlanul, és minden előzetes prekoncepció nélkül közelítünk a szóban forgó eseményhez, akkor négy – lényegi kijelentéseit tekintve – teljesen és tökéletesen egybehangzó vallomást találunk, melyek mind szemtanúktól származnak. A központi állítást, mely szerint az Úr Jézus Krisztus nem csupán feltámadt a halálból, hanem feltámadása után számos alkalommal - összességében emberek százainak - megjelent, minden egyes evangélium a Napnál világosabban közli velünk. A látszólagos ellentmondások a történés fő csapásvonalának oldalvizén fodrozódnak. Az ilyen másodlagos kérdések közé tartozik például az, hogy pontosan egy vagy kettő angyal volt jelen az üres sírban. Mi van azonban akkor, ha az egyik szemtanú egy-, a másik szemtanú – egy másik látogatás alkalmával – pedig kettő angyalt látott? A mellékes dolgok közé tartoznak még az olyan kérdések is, mint hogy a harmadnapra, testben feltámadott Jézus Krisztus hány asszonynak jelent meg, és hogy közülük kinek jelent meg először. Az evangéliumok valóban némileg eltérő sorrendben ábrázolják ezeket a valós eseményeket, ugyanakkor egyik írás sem állítja, hogy pontos időbeli lefolyásuk szerint számolna be a történtekről. Míg tehát – az ellenzők álláspontjának teret engedve – el lehet azt mondani, hogy a beszámolók (egymáshoz képest) bizonyos fokig következetlenek, addig szó sincs arról, hogy ellentmondanának egymásnak.
A következőkben a Jézus Krisztus feltámadását-, és a feltámadás utáni eseményeket övező történések egy lehetséges időrendi lefolyását vázoljuk:
Jézust – több asszony szeme láttára – eltemetik, azaz testét sírba helyezik (Máté 27:57-61; Márk 15:42-47; Lukács 23:50-56; János 19:38-42).
A sírkamrát lepecsételik, és őröket állítanak mellé (Máté 27:62-66).
Legalább három nő, név szerint Mária Magdolna, Mária, a Jakab édesanyja, és Salomé fűszeres kenetet készít elő, hogy a sírhoz elmenve – akkori szokás szerint – megkenjék a halott testét (Máté 28:1; Márk 16:1).
Egy angyal száll le a mennyből, elgördíti a sír lezárására használt emberes követ, majd helyet foglal rajta. Mindezt egy földrengés kíséri, az események következtében pedig a jelenlévő őrök eszméletüket vesztik (Máté 28:2-4).
Az asszonyok megérkeznek a sírhoz, mire azzal szembesülnek, hogy a kő el van gördítve, továbbá hogy a sír üres. Mária Magdolna, hátrahagyva a másik két asszonyt, lélekszakadva rohan el, hogy az apostolokat a történtekről tájékoztassa (János 20:1-2).
A sírkamránál maradt két asszony két angyalt lát, akik azt közlik velük, hogy Jézus Krisztus feltámadt, majd arra utasítják őket, hogy mondják meg az apostoloknak, hogy Galileába kell menjenek (Máté 28:5-7; Márk 16:2-8; Lukács 24:1-8).
Az asszonyok elmennek átadni az üzenetet az apostoloknak (Máté 28:8).
Miután az őrök összeszedték magukat, jelentik a helyi (zsidó) hatóságoknak, hogy a sír üres, mire azok megvesztegetik őket, hogy azt hazudják feletteseiknek, hogy a holttestet Jézus tanítványai lopták el (Máté 28:11-15).
Jakab édesanyja, Mária, és Salomé még az apostolok hajlékához vezető úton találkoznak a testben feltámadt Jézus Krisztussal (Máté 28:9-10).
A asszonyok átadják a látottakat és a hallottakat az apostoloknak (Lukács 24:9-11).
Péter és János elfut a sírhoz, amit üresen találnak, benne csak a halotti lepel van (Lukács 24:12; János 20:2-10).
Mária Magdolna valamikor aznap visszatér a sírhoz, ahol maga is találkozik az angyalokkal, majd személyesen a feltámadott Krisztussal (János 20:11-18).
Később aznap Jézus Krisztus Péter apostolnak is megjelenik (Lukács 24:34; 1.Korinthusbeliekhez 15:5).
Még ugyanezen a napon Jézus Kleofásnak és egy másik tanítványnak is megjelenik az Emmausba vezető úton (Lukács 24:13:32).
Az előbbi két férfi, visszatérve Jeruzsálembe, még azon az estén jelenti a tizenegynek, hogy mi történt (Lukács 24:32-35).
Jézus megjelenik a tíz apostolnak, Tamás azonban még nincsen jelen (Lukács 24:36-43; János 20:19-25).
Jézus eztán a tizenegy apostolnak jelenik meg – ekkor már Tamás is jelen van (János 20:26-31).
Jézus a Galileai-tónál (más nevén: Tibériás tenger) hét apostolának jelenik meg (János 21:1-25).
Jézus kb. 500 követőjének jelenik meg Galileában (1.Korinthusbeliekhez 15:6).
Jézus féltestvérének, Jakabnak, is megjelenik (1.Korinthusbeliekhez 15:7).
Jézus parancsba adja tanítványainak az evangelizációs küldetést (Máté 28:16-20).
Jézus a Szentírás tanításait fejtegeti apostolainak, majd megígéri, hogy elküldi Szent Lelkét (Lukács 24:44-49; Apostolok Cselekedetei 1:4-5).
Jézus tanítványai szemei láttára száll fel a mennybe (Lukács 24:50-53; Apostolok Cselekedetei 1:6-12).
English
Hogyan lehet a feltámadásról szóló négy evangéliumi beszámolót egymással összhangba hozni?
