Kérdés
Mit tanít a Biblia a betegekért való imádságról?
Válasz
Az Ószövetség igéje nagyon kevés olyan esetet közöl velünk, melyekben az emberek meggyógyultak, miután gyógyulásukért közvetlenül Istenhez imádkoztak. A gyógyulásért való fohászt általában egy próféta közvetítette (Isten felé), aki így maga imádkozott a gyógyulásért, aki – adott esetben – Isten hatalmának élő csatornájává válhatott, hogy az Úr rajta keresztül vigyen véghez gyógyító csodát vagy akár feltámasztást. Dávid már uralkodó király volt, mikor újszülött fia gyógyulásáért imádkozott, Isten viszont mégsem teljesítette kérését (2.Sámuel 12:16-17). Egy másik esetben, mikor Ézsaiás próféta azt az üzenetet vitte Ezékiásnak, hogy meg fog halni, a balgán cselekvő király könnyek között imádkozott földi napjai meghosszabításáért, mire Isten még tizenöt évet adott neki (2.Királyok 20. fejezete).
Ha azonban a terméketlenséget szintén betegségnek tekintjük, akkor már több példát találunk arra, hogy egyesek “gyógyulásért” imádkoztak, és Isten teljesítette kérésük.
Az evangéliumok arról tanúskodnak, hogy Jézus felette sok olyan embernek adott gyógyulást, aki megkérte Őt. Az ószövetségi mintához hasonlóan, az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvének történései is beszámolnak arról, hogy igen sok ember meggyógyult, miután megkérték az apostolokat, hogy gyógyítsák meg őket – éppúgy, mint mikor egykoron Isten prófétáitól kérték a gyógyulást. Mégis úgy tűnik, hogy ma ezen esetek egyike sem alkalmazható közvetlenül ránk.
A Filippibeliekhez írt levél második fejezetében Pál apostol azt mondja, hogy Epafróditus nevű munkatársa beteg volt, sőt, még a halálhoz is közel állt, de Isten megkegyelmezett neki, és meggyógyította őt (25-29. igeversek). Feltételezhetjük, hogy Pál imádkozott Epafróditus gyógyulásáért, erről viszont konkrétan nem számol be. A Timótheushoz írt első levél 5:23-ban az apostol azt is megemlíti, hogy tudomása van arról, hogy Timótheus nevű szolgatársa az Úrban valamiféle – valószínűleg idegi alapú – krónikus gyomorbetegségtől gyötrettetik, mire azt javasolja neki, hogy időnként igyon egy kis bort. Egy szóval sem tanácsolja Timótheusnak, hogy imáiban folyamodjon gyógyulásért. A Korinthusbeliekhez írt második levél 12. fejezetében Pál azt is megosztja, hogy többször imádkozott azért, hogy a testébe adatott “tövis” eltávozzon tőle, Isten viszont visszautasította e kérését. Azonban épp ennek eredményeként jut Pál arra a felismerésére, hogy gyengeségeit – ez a kifejezés általában különböző betegségekre volt használatos – teljes örömnek fogja tekinteni (hiszen éppen azok által nyilvánul meg benne Isten ereje – a fordító kiegészítése). Ebben az esetben tehát tudvalevő, hogy Pál gyógyulásért imádkozott, kérése mégis el lett utasítva. Ahelyett, hogy gyógyulást adott volna neki, az Úr azt mondta Pálnak, hogy bízzon csak az Ő kegyelmében (9. igevers).
A gyógyulásért való imádkozás egyetlen konkrét bibliai felszólítását Jakab apostol ihletett levelének 5:13-16 igeszakaszában találjuk: “Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen. Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.”
Jakab itt minket is konkrét utasításokkal lát el: a gyülekezet véneivel való találkozást a beteg személynek kell kezdeményeznie, és neki kell a gyógyulásáért való imát kérnie tőlük. A vének megkenik a beteget olajjal, hitből való imájukat Istenhez emelik, Isten pedig megígéri, hogy “felsegíti” a beteget. Mivel azonban ezen ige közvetlen szövegkörnyezete a bűnvallásához és a bűnbocsánathoz kapcsolódik, nem kizárható, hogy itt konkrétan a bűn által kiváltott betegségek kezeléséről van szó. Az viszont biztos, hogy ez az eljárás egy olyan csoportos erőfeszítés, ami a gyülekezet vezetőségének bevonásával megy végbe. Továbbá az is szembetűnő, hogy a vének vannak arra elhívva, hogy hitüket imádságra fordítsák. Úgy tűnik, hogy ez megcáfolja azt az állítást, miszerint bizonyos nagy-kenetű “gyógyítók” csupán azért nem tudnak egyeseket meggyógyítani, mert az érintett beteg embereknek nincs elég nagy hitük.
Első pillantásra még akár úgy is tűnhet, hogy a Jakab 5:13-16 igerésze mindig és minden időben garantálja a gyógyulást. Tanácsos azonban Isten Igéjének teljes tanácsához folyamodni, “Istennek teljes akaratát” megvizsgálni. Léteznek ugyanis más olyan passzusok is, melyeket ha szövegösszefüggésükből kiszakítunk, látszólag egy Istentől való “blankó csekket” kapunk:
Márk 11:24: “Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.”
Máté 21:22: “És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”
János 14:23: “És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.”
János 15:7: “Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.”
János 16:23: “...Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. ”
Ezeket az igeverseket azon kijelentés átfogóbb összefüggésében kell értelmezni, mely szerint mindig Isten akarata szerint kell imádkoznunk, ahogyan azt az 1.János 5:14 is kimondja: “És ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket” (kiemelve). Az Isten akarata szerinti imádkozás ezen feltétele rokonértelmű azzal az utasítással, mely arra hív fel minket, hogy “Jézus nevében” imádkozzunk. Jézus nevében imádkozni annyit tesz, hogy csak olyan dolgokért imádkozunk, melyek Jézus személyét tiszteletre emelik és dicsőítik. Nyilvánvaló, hogy az Isten akaratán kívül eső dolgok kérése nem tiszteli Jézust.
Jézus maga adott példát nekünk arra, hogy mit jelent az Isten akarata szerint imádkozni. A Gecsemáné-kertben azért imádkozott, hogy “e pohárt” (azaz a keresztre feszítést) távoztassa el tőle az Atya. Imádságát azonban mégis így zárta: “...mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42). Jézus nem kerülte el a keresztet, mert az volt Isten akarata, hogy szenvedésének az legyen eszköze.
A gyógyulásról és az imádságról szóló összes tanítást egybevetve megállapíthatjuk, hogy helyénvaló imádkozni a gyógyulásért vagy bármilyen más olyan dologért, amire szükségünk van, vagy amire úgy érezzük, vágyunk. Azonban mindig tudatosan el kell ismerjük, hogy Isten ítéletére bízzuk azt, hogy megadja nekünk, ami a legjobb számunkra, hiszen mi gyakran nem tudjuk, mi a legjobb nekünk, vagy hogy az Ő átfogó tervébe mi illik bele. A “...ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” ima nem a hit hiányából fakad, mint ahogyan azt egyesek tanítják, sokkal inkább az Isten jóságába, tervébe és céljaiba vetett hit végső megnyilatkozásként értendő. A Szentírásban nem találunk arra vonatkozó bizonyítékot, hogy mindig az az Isten akarata, hogy meggyógyuljunk. Valójában rengeteg példa van arra a Szentírásban, hogy Isten nem gyógyít meg embereket. Az Ő akarata néha éppen abban nyilvánul meg, hogy elszenvedjük a nehézségeket vagy a betegségeket, hogy azok által magasabb szintű szellemi egészségre és egész-ségre tegyünk szert, mint amit azok nélkül valaha is elérhetnénk.
English
Mit tanít a Biblia a betegekért való imádságról?
