Kérdés
Mit mond a Biblia az adófiztésről?
Válasz
Máté evangéliumának 22:17-21 igehelyének igaz bizonysága szerint a farizeusok így kérdezték Jézust: „Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek." Az elhangzottakkal teljes összhangban Pál apostol így tanított Isten Szent Lelke által: „Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak. Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet" (Rómabeliekhez 13:6-7).
Néha tényleg úgy tűnhet, hogy az átlagos állampolgárra, és a helyi-, valamint globális gazdasági szereplőkre, már-már mérhetetlen nagyságú adóterhek hárulnak. Adót senki sem szeret fizetni, így az sem ritka, hogy az adók beszedésével megbízott hivatal(nok)okra undorral tekint a társadalom többsége, teljesen függetlenül attól, hogy a hivatal(nok) feladatát hűen-, vagy korrupt módon látja el. No de, „nincs új dolog a nap alatt". Az adó- és vámszedőket a bibliai időkben sem tartották éppen túl nagyra (Máté 11:19; 21:31-32; Lukács 3:12-13).
Bármennyire is gyűlöljük azonban az adókat-, bármilyen igazságtalan és korrupt az adórendszer-, és bármennyire látjuk azt, hogy a pénzt egyes esetekben mennyivel értelmesebben és hasznosabban el lehetne költeni, Isten Igéje azt parancsolja — igen, parancsolja -, hogy fizessük meg az adókat. A Rómabeliekhez írt levél 13:1-7 igerésze teljesen világosan adja tudtunkra, hogy engedelmeskednünk kell a világi „hatalmasságnak" (ma: az állam). Egy olyan eset van, mikor megtagadhatjuk az engedelmességet, mégpedig ha az államhatalom olyan dologra akar késztetni minket, amit a Biblia világosan megtilt. A Biblia azonban sehol sem tiltja, hogy megfizessük az adót, sőt épp ellenkezőleg, a Szentírás valójában arra buzdít bennünket, hogy igenis fizessük meg járulékainkat. Így tehát jól tesszük, ha engedelmeskedünk Isten Igéjének, és lelkiismeretesen adózunk.
Általánosságban kijelenthető, hogy az adónak az a lényege és rendeltetése, hogy a társadalom működőképes maradjon, és jól fenntartható legyen. Személyes nézeteinktől függően kijelenthetjük, hogy az állam által beszedett adók nem mindig helyesen és hatékonyan kerülnek felhasználásra. Ez azonban már nem a mi felelősségünk, azaz ezért nem mi fogunk felelni. Mikor Jézus földi szolgálata idején azt mondta, hogy adjuk meg a császárnak, mi a császáré, akkor az aktuálisan hatalmon lévő római hivatal(nok)ok sem voltak éppen igazságosak. Mikor Pál apostolon keresztül hangzott el ugyanez a felszólítás, akkor Néró, minden idők egyik legeszelősebb és leggonoszabb császára, állt a birodalom élén. Akkor is meg kell fizessük tehát az adókat, ha az éppen aktuális kormányzat cseppet sem tiszteli Istent.
Szabadon igénybe vehetünk minden legális adócsökkentési eszközt. Nem muszáj a lehető legmagasabb mértékű adót fizessük. Ha az állam adókedvezményre ad lehetőséget, akkor azzal szabadon élhetünk. Ha legális módon el tudjuk kerülni bevételeink egy részének megadóztatását, akkor azt meg is tehetjük. Azonban az adócsalás — vagy helyesebben költségvetési csalás — minden egyes formája nagy ívben kerülendő. A Rómabeliekhez írt levél 13:2 igerésze így emlékeztet minket: „Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek."
A keresztények pontosan tudják, hogy mindenük, amijük csak van, Istené. Mi jó sáfárok (gondviselők) módjára el nem múló, örök értékű, dolgokba kell befektessük minden anyagi-, és nem anyagi természetű javunkat. Elhívásunk van arra is, hogy kellőképp gondoskodjunk családunkról (1.Timótheus 5:8), és hogy örömteli szívvel adjunk mindenkinek, aki csak kér tőlünk (2.Korinthusbeliekhez 9:6-8). Bölcsen járunk el, ha félreteszünk (Példabeszédek 6:6-8), és az is teljesen rendben van, ha magunkra is költünk. Minden felülről való tökéletes ajándékért (is) Istennek adjunk hálát (Jakab 1:17; Kolossébeliekhez 3:17). Az adófizetés a polgárok egyik kötelezettsége, és a keresztények arra hivatottak, hogy jó polgárok legyenek. Azt azonban sosem szabad elfelednünk, hogy az Úr Jézus Krisztussal élő kapcsolatban lévő hívek első-, és végső soron mennyei állampolgárok (Filippibeliekhez 3:20). Az evilági adóterheink legális mérséklésének csak akkor van bármi értelme, ha az így megtartott/visszakapott összeget Isten örök birodalmának gyarapítására használjuk fel.
English
Mit mond a Biblia az adófiztésről?
