Kérdés
A Biblia szerint mit jelent pontosan az áldás?
Válasz
A Bibliában számos kifejezést találunk, melyet "áldás"-nak, vagy "áldani"-nak fordítottak. Az a héber szó, melyet a fordítók "áld"-ként adnak vissza, a barak, ami a következő jelentéseket hordozhatja: "dicsőít", "gratulál", "megadja a tiszteletet", azonban adott esetben "átkot" is jelenthet. Legelőször a Mózes első könyvének 1:22 igerészében találkozunk ezzel a szóval. Itt arról olvasunk, hogy Isten megáldotta a tengeri teremtményeket és az ég madarait. Ekkor Isten azt mondta, hogy "szaporodjatok és sokasodjatok" az egész föld színén. Ugyanezen fejezet 28. versében Isten Ádámot és Évát hasonlóan áldotta meg, de még azt is hozzátette, hogy "töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá". Mikor Isten arra hívta el Ábrámot, hogy menjen ki atyái házából az Ígéret földjére (1.Mózes 12:1-3), akkor megígérte, hogy meg fogja őt áldani ott, hogy naggyá teszi a nevét, és hogy az ő magjában fog a világ minden nemzetsége üdvözülni. Ez az áldás elválaszthatatlanul kapcsolódik a földi jóléthez és boldogsághoz, melyben mind Ábrám-, mind pedig minden istenfélő nép részesülni hivatott. A későbbiekben annak lehetünk tanúi, amint Isten újra megáldja Ábrámot, mivel ő hűen engedelmeskedett az Ura rendeléseinek (1.Mózes 22:16-18).
Azonban rögtön meg kell jegyezzük azt is, hogy nem kizárólag Isten mondhat áldást, hanem az Ő képére teremtett minden ember is. Mikor Rebeka elhagyta szülőcsaládját, hogy Izsákhoz feleségül menve ketten egy testté váljanak (1.Mózes 24:60), akkor édesanyja és bátyja ezen szavakkal áldotta meg őt: "Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját." Mikor Izsák később már a halálra készült, akkor így áldotta fiát, Jákóbot: "Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott" (1.Mózes 27:28-29).
Az eredeti textusban szereplő másik héber szó, mely a Szentírás számos fordításában "áldás"-ként jelenik meg, az esher. Ez a kifejezés egyszerűen "boldogságot" is jelenthet. Jób könyvének 5:17 igehelyén a következő kijelentést találjuk: "Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!" Az áldás tehát szoros összefüggésben van azzal a mély meggyőződéssel, hogy Isten Úr mindenek felett, és hogy személyesen Ő irányít minket az Ő egy igaz Útján. Isten fenyítése – még ha ez a mai kor emberének visszásnak is tűnik – valójában irántunk való félő szeretetének kifejezése. A széles út kellős közepén játszó gyermekét elnáspángolja jóra törekvő apja. Isten fenyítése mindig célirányos, arányos, és minden túlkapástól mentes. A Zsoltárok könyvének 1:1-3 igerésze a boldogság fonalát veszi fel és viszi tovább, mikor így tárja elénk Isten végéremehetetlen bölcsességét: "Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen." A Zsoltárok könyve számos további helyen utal erre a boldog áldásra, melyben mindazok részesülnek, akik szeretik és félik az Istent.
Az Újtestamentum alapvetően két szót fordít "áldás"-ként. A makarios szó éppen abban az értelemben vett "boldogságot" jelenti, mint ahogyan azt fentebb taglaltuk. A Máté evangélium 5. fejezetének-, valamint a Lukács evangélium 6. fejezetének igerészei mindazon emberek boldogságáról tesznek bizonyságot, akik Istenben keresik és találják életük célját és minden szükségük betöltését. A Zsoltárok könyvének igaz bizonysága szerint is azokra várnak jó napok, akik szeretik és félik Istent, és az Ő élő és ható Igéjének vetik alá életüket. A Rómabeliekhez írt levél 4:6-8 igerésze ezt az örömteli áldást azoknak ígéri, akiknek bűnei megbocsáttattak, hiszen ők nyugodalomra lelnek abban a tényben, hogy Istennel való kapcsolatuk már helyreállt Jézus Krisztus véráldozata által. Az eulogeo szó elsődleges jelentése az ember azon jó hírére utal, ami embertársai tanúsága mentén alakul ki róla. Ez a szó található azonban az asztali áldás görög eredetijében is (Máté 26:26). Efézusbeliekhez írt levél 1:3 igerészben a Szent Lélek mindazért a jóért áldja Istent, amit Jézus Krisztusban örökségül adott nekünk. Péter apostol első levelének 3:9 igerésze pedig arra int minket, hogy áldjuk azokat, akik átkoznak minket, mert arra lettünk elhívva, hogy áldást örököljünk.
Ha az eddig elhangzottakat egybevetjük, akkor láthatjuk, hogy az áldás egy olyan kijelentés, amely felülről való örömöt és mindenféle jót kér embertársaink életébe. Az Írás ugyanakkor a már megvalósult, azaz megadatott, örömöt és jót is áldásnak nevezi. Isten teljes teremtésére vonatkozó eredeti akarata az volt, hogy minden és mindenki – így az emberiség minden tagja is – békében, bőségben és teljes elégedettségben éljen. Ezt az állapotot azonban elrontotta a bűneset által világunkba belépett bűn. Más szavakkal tehát az áldás az Istenhez intézett olyan kérés, mely mások legjobb javát szem előtt tartva folyamodik az Úrhoz. Isten legnagyobb áldása az, hogy Jézus Krisztus által bűneink bocsánatát nyerhetjük, és új életet kaphatunk Őbenne. Az anyagi jólét valójában egy olyan áldás, ami csak ideig-óráig tart, hiszen testi életünk véges. A Krisztusban nekünk ajándékozott szellemi áldások ezzel szemben már ezen a korlátolt idői síkon, és az ezt követő örökkévalóságban egyaránt működnek, valamint az anyagi és nem anyagi jellegű áldásokat is magukba foglalják. A zsoltáros ezt így öntötte szavakba Isten Szent Lelkének vezérlése alatt: "Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében" (Zsoltárok 146:5).
English
A Biblia szerint mit jelent pontosan az áldás?
