Kérdés
Tartalmaz-e a Biblia allegóriákat?
Válasz
Az allegória egy történet, amelyben a szereplők és/vagy események szimbólumként jelennek meg, más eseményeket, elképzeléseket vagy embereket illusztrálva. Az allegória egy elterjedt művészi eszköz a világirodalomban. Népszerűtlen és vitás kérdések közvetett bemutatására, a politika kritizálására, a hatalmon levők bírálására gyakran használnak allegóriákat (pl. George Orwell: Állatfarm és Jonathan Swift: Gulliver utazásai). Máskor az allegóriát valamely elvont téma vagy lelki igazság kifejezésére használják egy sor metafora révén, hogy az igazság érthetőbb legyen (pl. John Bunyan: A zarándok útja és Hannah Hurnard: Hinds' Feet on High Places).
A Biblia számos esetben használ allegóriát bizonyos lelki igazságok elmagyarázására vagy jövőbeli események bemutatására. A legegyértelműbb példák allegóriákra a Szentírásban Jézus példázatai. Ezekben a történetekben a szereplők és események Isten országának vagy a keresztyén életnek az igazságait mutatják be. A magvető példázatában például (Máté 13:3-9) a mag és a különböző talajtípusok Isten igéjét és a rá adott különböző válaszokat illusztrálják (ezt a 18-23 versekben Jézus meg is magyarázza).
A tékozló fiú története szintén allegóriát használ. Ebben a történetben (Lukács 15:11-32) a címszereplő az átlagos személyt testesíti meg: egy bűnös és önzésre hajlamos egyént. A gazdag apa Istent jelképezi, míg a fiú kemény hedonista, később szegénységbe torkollott élete az istentelen életvitel ürességét ábrázolja. Amikor a fiú őszinte megbánással hazatér, a megtérésre látunk példát. Az apa irgalmassága és készsége visszafogadni a fiát azt szimbolizálja, hogy hogyan örül Isten, amikor elfordulunk a bűntől és bocsánatáért esedezünk.
A példázatokban Jézus egy-egy elvont lelki igazságot (miként reagálnak az emberek az evangéliumra, Isten irgalma, stb.) tanít meg érthető metaforák segítségével. Ezen történetek által mélyebben megértjük Isten igazságait. További példák bibliai allegóriákra mint irodalmi eszközre: a sárkányról és az asszonyról szóló látomás a Jelenések 12:1-6-ban; a sasok és a szőlő története az Ezékiel 17-ben; illetve számos közmondás, különösen azok, amelyek emblematikus párhuzamos formában íródtak.
Az Isten által elrendelt hagyományok és ceremóniák némelyike szintén nem-irodalmi allegóriaként fogható fel, mivel ezek lelki igazságokat szimbolizálnak. Az állatáldozati rendszer például azt jelképezte, hogy a bűneink halálbüntetést érdemelnek, és minden helyettes áldozat az oltáron a Krisztus áldozatára mutatott előre, aki vállalta a halált a népéért. Amellett, hogy nagy gyakorlati haszna van, a házasság intézménye szintén a Krisztus és az egyház közti kapcsolat jelképe (Efezus 5:31-32). Mózes (öltözködésre, étkezésre, tiszta és tisztátalan tárgyakra vonatkozó) ceremoniális törvényei közül sok lelki valóságot jelenített meg, mint például azt, hogy miként kell a hívőnek tettben és lelkületben különböznie a hitetlentől. Habár ezen példák egyenként nem tekintendők allegóriáknak (hiszen az allegória több jelkép együttes meglétét írja elő), az Ószövetség (és az Új bizonyos részeinek) vallási rendszere az Isten és ember kapcsolatának egy átfogó allegóriájaként fogható fel.
Érdekes módon néha jelentős történelmi események, amelyek első ránézésre nem hordoznak mélyebb jelentőséget, később allegorikus jelentést nyernek, hogy egy fontos leckét tanítsanak meg. Példa erre a Galata 4, ahol Pál Ábrahám, Hágár és Sára történetét allegóriaként értelmezi a régi és az új szövetség bemutatására. Azt írja: „Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által. Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: ez Hágár. Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában — megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk" (Galata 4:22-26). Pál itt fog pár konkrét történelmi személyt (Ábrahám, Hágár és Sára), és szimbólumokként használja a mózesi törvényre (régi szövetség) és a Krisztusban való szabadságra (új szövetség). Pál allegorikus szemüvegén keresztül meglátjuk, hogy az Istennel való kapcsolatunk a szabadságon alapul (az isteni ígéret gyermekei vagyunk, ahogy Izsák is az volt Sára esetében), nem szolgaságon (nem a szolgaság gyermekei, ahogy Ismáel volt Hágár esetében). A Szentlélek ihletése nyomán Pál meglátta a történelmi események szimbolikus jelentőségét, és felhasználta arra, hogy a Krisztusban való helyzetünket illusztrálja általuk.
Az allegória egy szép művészi fogás arra, hogy lelki kérdéseket könnyen érthető szavakkal fejezzen ki. A Biblia allegóriáin keresztül Isten segít megérteni a nehéz kérdéseket egy könnyebb kontextusba ágyazva őket. Emellett a nagy történetmondóként mutatkozik meg, aki a történelemben munkálkodik, hogy előrevetítse és véghezvigye tervét. Örüljünk, hogy olyan Istenünk van, aki érthető módon szólít meg minket, és aki szimbólumokat és allegóriákat ad, hogy általuk magára emlékeztessen.
English
Tartalmaz-e a Biblia allegóriákat?
