Kérdés
Mit mond a Biblia az eskü/fogadalom megtartásáról?
Válasz
Körülbelül 30 hivatkozást találunk a Bibliában az eskükre; ezek nagy része az Ószövetségben lelhető fel. A 3Mózes és 4Mózes könyve többször utal az esküre az áldozatok és felajánlások vonatkozásában. Komoly következményei voltak, ha az izraeliták tettek és megszegtek egy fogadalmat, különösen ha azt Istennek tették.
Jefte esete jól példázza, milyen badarság úgy tenni esküt, hogy nem értjük meg a következményeket. Mielőtt az ammoniták elleni harcba vezette volna az izraelitákat, Jefte, aki erős vitéz hírében állt, azt az elhamarkodott esküt tette, hogy ha győztesen tér haza, az Úrnak adja az első személyt, aki kijön köszöntésére a háza ajtaján. Miután az Úr győzelmet adott neki, a saját lánya jött ki őt köszönteni. Jeftének eszébe jutott az esküje, és felajánlotta a lányt az Úrnak (Bírák 11:29-40). Hogy be kellett volna-e tartania Jeftének az esküjét vagy sem, azzal egy másik cikkben beszélünk. Ennek a történetnek az a tanulsága, hogy milyen bolondság elhamarkodott esküt tenni.
Talán emiatt adott Jézus egy új parancsolatot az esküvel kapcsolatban: „Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van" (Máté 5:33-37).
Nyilvánvaló, hogy milyen alapelvet kell a hívőknek követniük: ne esküdjenek, sem az Úrra, sem egyébre. Először is, nem tudhatjuk biztosra, hogy képesek leszünk-e megtartani az eskünket. Mivel bukott természetünkből adódóan hajlamosak vagyunk téves döntéseket hozni, előfordulhat, hogy esztelenségből vagy éretlenségből teszünk valamilyen esküt. Továbbá azt sem tudhatjuk, mit hoz a jövő – azt csak Isten tudja. Nem tudjuk, mi vár ránk holnap (Jakab 4:14), ezért bolondság megesküdni, hogy ezt vagy azt tesszük. Isten mindent kézben tart, és a tettei mind a javára vannak azoknak, akik Őt szeretik és az Ő szent céljai szerint hivatalosak (Róma 8:28). Ennek tudatában láthatjuk, hogy fölösleges esküt tenni, és az eskü a bizalmatlanságról tesz bizonyságot. Végül, Jézus azt parancsolja, hogy a szavunk legyen elég, ne kelljen esküt tennünk. Amikor igent mondunk vagy nemet, akkor az igent és nemet jelentsen. Ha esküvel vagy fogadalommal toldjuk meg a szavainkat, kaput nyitunk a Sátán befolyásának, akinek leghőbb vágya, hogy csapdába csaljon, és csorbát ejtsen a keresztyén bizonyságtételünkön.
Ha esztelen módon esküt tettünk, és rájövünk, hogy nem tudjuk megtartani vagy nem kellene megtartsuk, valljuk meg Istennek, tudván, hogy „hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól" (1János 1:9). A megszegett eskü, noha igen komoly dolog, nem megbocsájthatatlan bűn, ha őszintén az Úr elé visszük. Isten nem von felelősségre a meggondolatlan esküjeinkért, de elvárja, hogy engedelmeskedjünk Jézusnak, és a jövőben tartózkodjunk az eskütételtől.
English
Mit mond a Biblia az eskü/fogadalom megtartásáról?
