Kérdés
Mit mond a Biblia a vesztegetésről / a kenőpénz adásáról és fogadásáról?
Válasz
A megvesztegetés lehet pénz, szívesség vagy bármilyen ellenszolgáltatás, amit a személy azért kap, hogy befolyását a becsületes üggyel, az igaz emberrel, és az igazsággal szemben érvényesítse. A Biblia világosan hozza tudtunkra, hogy a vesztegetés (a Károli-fordítás Ószövetség nyelvezetében „ajándék"), továbbá annak az elfogadása, egyaránt gonosz dolog.
Isten törvénye, melyet Mózesen keresztül közvetített választott népe, Izráel felé, ezekkel a szavakkal tiltotta a vesztegetést: „Ajándékot el ne végy: mert az ajándék megvakítja a szemeseket, és elfordítja az igazak ügyét" (2.Mózes 23:8). A Mózes ötödik könyvének 16:19 része így visszhangozza Isten ezen rendelését: „El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét." Ezen igerészek jól érthetően emelik ki a vesztegetés negatív hatásait. A vesztegetés elfordítja és elferdíti az igazságot, továbbá a bölcsességet és a józan ítélőképességet is teljesen elvakíthatja. Képes elhomályosítani az igazságot, és kiforgatni még azon emberek szavait is, akiket Isten már megigazított Fia vére által.
A Mózes által kapott törvény még sokkal tovább megy a vesztegetés taglalásában. Kitér ugyanis olyan esetekre is, mikor egy ártatlan ember megölésére bujtanak fel valakit. Ha tehát egy bíró „ajándékot" fogadott el azért, hogy az ártatlant halálra ítélje, akkor épp olyan bűnösnek számított, mint egy orvgyilkos bérenc, és így érthetően „átkozott"-nak nevezi őt Isten el nem múló Igéje (5.Mózes 27:25). Sajnos volt rá több példa is, mikor megszegték ezt a törvényt. Mondanunk sem kell, hogy a szörnyű következmények nem várattak sokáig magukra. A két ember, aki Nábót ellen tett hamis tanúbizonyságot- (1. Királyok 21:4–16), valamint az István ellen hazugságot lehelő tanuk (Apostolok Cselekedetei 6:8–14) jó eséllyel meg lettek vesztegetve. Mindkét esetben ártatlan emberek fizettek az életükkel, a földre kiontott vérük ma is Istenhez kiált. Mikor magas tisztségviselők érintettek a vesztegetésben — álljanak akár az adó-, akár a fogadó oldalon — a gonosz előtt tágra nyílik a kapu, hogy beléphessen a társadalomba. „A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt" — mondja a Példabeszédek kimeríthetetlen bölcsességű könyvének 29:4-es igerésze. A vesztegetés a korrupt társadalom egyik biztos ismérve.
Ézsaiás Izráel gonoszsága ellen kellett prédikáljon, mikor a nép elfordult az egy igaz Istentől és hátat fordított az Ő tökéletes törvényének. A próféta Jeruzsálem városát egy hűtlen parázna asszonyhoz hasonlítja: a város, melyben egykoron igazság lakozott, a pártütés (lázadás), rablás és gyilkosság melegágya lett. Főemberei és vezetői szerették a kenőpénzt, és tudatosan arra törekedtek, hogy abból minél több legyen zsebükben (Ézsaiás 1:2-23). Izráel fiainak nem volt szabad eltanulni és követni a gonoszok útját, hanem minden ügyes-bajos dolgukban, így az egymással való bánásmódban is, „Isten utánzói"-vá kellett volna válniuk: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad" (5.Mózes 10:17).
Delilát is megvesztegették, hogy Sámsont tőrbe, azaz csapdába, csalja (Bírák 16:5). Sámuel fiai lábbal tiporták papi hivatásuk szentségét, mikor „ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet" (1. Sámul 8:3). A gonosz Hámán azon céllal vesztegette meg Ahasvérus királyt, hogy a Perzsa Birodalom minden zsidóját — teljes népként — irthassa ki (Eszter 3:9). Félix római helytartó annak reményében zárta Pál apostolt rácsok mögé, hogy az majd pénzt ad neki (Apostolok Cselekedetei 24:26). A Jézus sírboltjának őrzésével megbízott katonákat pedig a főpapok és vének fizették le, hogy hamisan azt állítsák, Jézus testét követői lopták el (Máté 28:12-15). Isten Igéjének profetikus hű bizonysága szerint ez a hazugság mind a mai napig közszájon forog, és fogadó fülekre is talál. Az összes felsorolt esetben közös vonás, hogy a megvesztegetett fél kicsit sem törődött az igazsággal, mások-, vagy saját becsületével.
English
Mit mond a Biblia a vesztegetésről / a kenőpénz adásáról és fogadásáról?
