Kérdés
Mit mond a Biblia a keserűségről?
Válasz
A keserűség olyan sértődött cinizmust rejt magában, mely heves ellenérzéseket-, majd végül ellenségeskedést szül másokkal szemben. A Szentírás ma is arra tanít minket, hogy „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt." Közvetlenül ezután pedig arra okít, hogy hogyan vessünk ki magunkból minden mérgeskedést és annak minden keserű, rossz gyümölcsét, mikor így szólít fel minket: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek" (Efézusbeliekhez 4:31-32).
A keserű szó eredeti héber változata nagyon árnyalt jelentéssel bír. A keserű melléknév jelenthet „éles hegyű nyilat" „átható csípős ízt", használatos „méreg"-ként is, és a „bántó, sértő" melléknévi igenévként is megállja helyét. Az emberi nyelv gonosz beszédét többször hasonlítja nyílhoz a Szentírás, mint ahogyan azt is mondja a nyelvre, hogy halálos méreggel teljes, és nyilván csípős megjegyzésekről is hallottunk már mindnyájan. Mózes negyedik könyvében „keserű" vizet alkalmaznak egy rituális esküvés jelképes szemléltetéséhez. A paráznasággal vádolt asszonynak „átokhozó keserű" vízre kellett esküdnie, mely „a papnak kezében" volt (4.Mózes 5:18). A keserűség olyan mentális és/vagy érzelmi állapotra is utal, ami belülről bomlasztja és „emészti fel" az embert. A keserűség olyan élethelyzetben is megnyilvánulhat, melyben mély gyászt élünk meg. A keserűség méreghez hasonló módon terjed szét a szervezetben, és hat ki annak minden porcikájára, így a tudatunkra is. A keserűség egyben egy olyan lelkiállapot, melyben az ember tudatosan ragaszkodik mérgéhez, melynek elszenvedője már csak a következő sértést várja, hogy magát megint menten felmérgelhesse.
Nagy veszély rejlik abban, ha a keserűség előtt térdet hajtva, beengedjük azt szívünk trónjára, hiszen egy olyan szellemmel van dolgunk, ami mindenfajta megbékélést elutasít. Ennek eredményeként életünkben fellobban a harag lángja, ami gyakorlatilag nem más, mint a minket emésztő a belső tűz külső kifejeződése. A zabolázatlan düh és méreg sokszor vezet „felgerjedéshez", ami nem jelent mást, mint hogy a dühös személy szüntelen csak sértettsége körül forog, és azt mindenkivel tudatja is. A keserűség másik rossz gyümölcse a rágalom. Az fenti Efézusbeliekhez írt igerészben „harag és lárma és káromlás"-ként szereplő szavak nem Isten káromlására, vagy csupán emberek elleni rágalomra vonatkoznak, hanem minden olyan indulatos dühödt beszédre, melynek egyetlen célja az, hogy (viszont) sértsen és sebezzen másokat.
Mindez pedig a „gonoszság" szellemében csúcsosodik ki, ami magával hozza a rosszindulatot, és kimondottan a gyűlöletet is. Az effajta magatartás érzéki, azaz testi, vagyis az ördög befolyása alatt áll. Ezért is mondja olyan világosan az Ige, hogy „minden gonoszsággal együtt" vessük ki azt magunkból (Efézusbeliekhez 4:31).
A keserű személy sűrűn hideg, durva, cinikus, bosszús, kérlelhetetlen és egyszerűen nem kellemes társaság. Mindezen jellemvonások elkerülhetetlenül azt vonják maguk után, hogy vétkezünk Isten ellen, hiszen ezek mind testből származnak, nem pedig Isten Szent Lelkétől (Galátziabeliekhez 5:19-21). A Zsidókhoz írt levél 12:15-ös igeverse attól óv minket, „hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek". Mindig óvatosak kell tehát legyünk és nem engedhetjük, hogy „a keserűségnek bármely gyökere" felnőjön szívünkben. Ha erre nem ügyelünk eléggé, akkor még az Isten kegyelmlétől is elszakadhatunk. Így tehát a hívő ember jól teszi, ha mindig szorgosan kémleli lelke horizontját, hogy a keserűség még távolról se közelíthesse meg őt.
English
Mit mond a Biblia a keserűségről?
