settings icon
share icon
Kérdés

A Biblia valóban kölcsönzött történeteket más vallásoktól, mítoszokból és legendákból?

Válasz


Egy jó maréknyi bibliai történet feltűnően hasonlít más vallások történeteire, mítoszokra és legendákra. A következőkben cikkük két jól ismert példát a vizsgál.

Az első történet az emberiség bűnbeesésről szóló beszámoló, melyet a Mózes első könyvének harmadik fejezetében találunk. Pandora szelencéjének görög legendája, illetve annak egyes részletei első pillantásra annyira élesen eltérnek a bibliai beszámolótól, hogy talán fel sem tűnik a köztük való nyilvánvaló kapcsolat. Azonban a felszínen található jelentős eltérések ellenére lényegükben ugyanazt a valós eseményt dolgozzák fel. Mindkét történet arról szól, hogy az első nő hogyan eresztette szabadjára a bűnt, a betegséget, és a szenvedést az addig az édeni paradicsom állapotában lévő világunkba. Mindkét történet a remény megjelenésével záródik: Mózes első könyvében az ígért Megváltó eljövetelének reményével, míg Pandora legendájában maga a remény a legutolsó dolog, ami kiszabadul a szelencéből.

A világ számos özönvíz történetéhez hasonlóan, Pandora szelencéjének története is azt mutatja, hogy a Biblia hogyan állhat párhuzamban pogány hiedelmekkel. Ennek az oka egyszerűen az, hogy mindegyik ilyen történet egy valós, bekövetkezett eseménynek állít mementót. A valós eseménynek idővel számos költői leképezése alakul ki, éppúgy mint ahogyan Pandora történetét is sok eltérő változatban adták tovább a görög mondavilágon belül, melynek központi elemei nyilván változatlanok maradtak (valójában kevés olyan mondával találkozunk, amelynek csak egy verziója volna). Az, hogy egy pogány monda hasonlít a Biblia történelmi beszámolójára nem azt jelenti, hogy a pogány mondakör kölcsönzött volna a Bibliából, vagy éppen fordítva, hanem pusztán arra mutat rá, hogy mindezeknek a beszámolóknak valós és egyező történelmi alapjuk van.

Vannak persze olyan esetek is, mikor tényleges irodalmi kölcsönzéssel nézünk szembe. Ezekben az esetekben azonban a Biblia volt a forrás, és nem a pogány mondavilág, amint ezt egyes áltudományos megközelítések szeretnék velünk elhitetni. Vegyük például Sargon születésének legendáját. A monda szerint Sargont születése után anyja egy nádkosárba helyezve alábocsátotta a folyón. Egy Aqqi nevű nő meglátta őt, kimentette, és saját fiaként nevelte fel. Ez ugye nagyon hasonlít Mózes születésének történetére, mint ahogyan azt a II.Mózes 2. fejezetében találjuk? Tény, hogy Sargon 800 évvel Mózes születése előtt élt. Így tehát egy racionális következtetésre juthatunk, mégpedig arra, hogy a folyóban hömpölygő, majd kimentett és kegyesen felnevelt gyermeki Mózes története csak Sargon történetének adaptációja lehet, igaz?

Első pillantásra ez igen logikusan hangzik. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy minden amit Sargonról tudunk, az sok száz évvel halála után lett feljegyezve. Sargon életéről csak nagyon kevés korabeli beszámoló létezik. Sargon gyermekkoráról szóló ezen legenda az időszámításunk előtti 7. században lett lejegyezve olyan rovásírásos agyagtáblákra, melyet Assurbanapli (Kr.e. 668-627) asszír király könyvtára őrzött. Ezek tehát Mózes második könyve után jó nyolcszáz évvel keletkeztek. Ha valaki úgy akar érvelni, hogy az egyik beszámoló úgymond kölcsönzött a másiktól, akkor ennek csak egy módja lehetséges, mégpedig, ha a Sargon legendát (vagy annak elemeit) kölcsönözték Mózes második könyvéből.

A Biblia szerzőjének kibenléte több mint világos, mint ahogyan az is, hogy nem ember írta, az ember csak a tollat fogta. Még ha 66 különböző ember fogta is azt a bizonyos tollat, Isten Szent Lelke az egyedüli szerző. A Timótheushoz írt második levél 3:16-17-es igerésze egyértelműen azt mondja, hogy a „teljes írás Istentől ihletett". //Károli a görög theopneustos szót fordította „ihletett"-ként. Ez a kifejezés, szó szerint annyit tesz, hogy Istentől belehelt. Károli fordítói tevékenysége során Isten leheletéből alkotta meg a magyar lélek szavunkat (lélekzet-majd lélegzet). Elég világos tehát, hogy Isten Igéjét Isten Szent Lélek(zet)e jegyzi.// Isten Szent Lelke azonban nem pusztán megírta és makulátlanul megőrízte Isten Igéjét még a végső napokra is, hanem valósággal él minden jótányi pontocskájában. A Szent Lélek Isten Igéjében lakozó megváltó ereje életünkben ölt testet.

English



Vissza a magyar oldalra

A Biblia valóban kölcsönzött történeteket más vallásoktól, mítoszokból és legendákból?
Oszd meg ezt az oldalt: Facebook icon Twitter icon Pinterest icon Email icon
© Copyright Got Questions Ministries