settings icon
share icon
Kérdés

Mit mond a Biblia a nemi erőszakról?

Válasz


A Biblia a nemi erőszak témája elől sem bújik ki. Remélhetőleg senkit sem ér nagy meglepetésként, hogy az Írás testi és lelki erőszak ezen megnyilvánulására mindig mélyen megvetendő tettként hivatkozik. A nemi erőszak nyilvánvalóan teljesen szembemegy Isten azon tervével, mely az embertársainkkal való helyes bánásmódra vonatkozik (1.Mózes 34). A Biblia minden egyes esetben kárhoztatja ezt a tettet. Példaként hadd mutassunk rá egy egészen konkrét igére, amit Izráel nemzete akkor kapott parancsolatként, mikor Józsué vezetése alatt beléptek az Ígéret földjére. A szóban forgó igeszakasz (5.Mózes 22:23-27) tiltotta, és büntetéssel sújtotta, ha egy nővel akarata ellenére közösültek. Ez a parancsolat egyértelműen a nők védelmére irányult. Ugyanakkor az ilyen fertelmesség szellemileg is romboló hatású. Ebben a tekintetben nem „csak" a nő az aljas tett áldozata, hanem – szellemi szinten – Izráel teljes népe megsínyli azt.

Mózes próféta ötödik könyvének 22:25-27 igerésze a mózesi törvényeknek kifejezetten azon részét képezi, mely az eljegyzett nőt megerőszakoló férfi büntetését taglalja. Ilyen esetben a férfit halálra kellett kövezni, a nőt pedig ártatlannak kellett nyilvánítani. Míg elmondható, hogy a mózesi törvények Mózes közvetítésén keresztül első sorban Izráel nemzetének adattak, a vezérelv, mely szerint a nemi erőszak egy irtóztató cselekedet Isten szemében, több mint világos. Ezzel magyarázható az is, hogy lehető legsúlyosabb büntetéssel, azaz halállal, sújtották. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy szemben az Újszövetség királyi parancsolata alatt élő mai hívekkel, a szellemi kiskorúság állapotában lévő zsidó nemzet, még a törvény tételekben való rendeléseinek gyámsága alatt volt.

Azzal is nyíltan szembe kell néznünk, hogy találunk ebben a témában – korunk emberének szemszögéből – igencsak problémás igerészeket az Ószövetségben. Az egyik ilyen igehely az 5.Mózes 22:28-29, mely így hangzik: „Ha valaki el nem jegyzett szűz leánynyal találkozik, és megragadja azt, és vele hál, és rajta kapják őket: Akkor a férfi, a ki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst siklust, a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében." Láthatjuk tehát, hogy amennyiben az erőszak áldozata nem járt jegyben, akkor az erőszaktevőnek más retorzióval kellett szembenéznie.

Az 5.Mózes 22:28-29 igét azonban érdemes az ókori kultúrák szociális kontextusában vizsgálnunk. Korunk perspektívájából szemlélve még úgy is tűnhet, hogy az akkori kultúrák messze túlnyomó többsége nagyon cudarul bánt a nőkkel. Nem lehetett pl. ingatlantulajdonuk (ellenpéldaként lásd Czélofhád leányai — 4.Móz.27:7), és nem vállalhattak munkát, hogy egyedülállóként eltarthassák magukat. Ha egy nőnek már nem volt apja, férje, fitestvére, vagy fia, akkor jogi védelemben sem részesülhetett, pontosabban nagyobb mértékben ki volt szolgáltatva egy rossz bíró önkényének. Inkább azt mondhatjuk tehát, hogy a nők érdekérvényesítési lehetősége volt alacsonyabb, hiszen a jogszerű bánásmód őket éppúgy megillette. Ha tehát nem volt férfi hozzátartózója, akkor gyakorlatilag két választási lehetősége volt: vagy elszegődött szolgának (mai értelemben véve hat évre korlátozott idejű alkalmazotti jogviszony, melyben ma az állam által biztosított szociális háttérről a gazdának kellett gondoskodnia), vagy pedig üzletszerű paráznaságra kellett adja fejét. Ha egy házasulatlan nő már nem volt szűz, akkor különösen nehéz volt számára férjet fogni. Ugyanakkor igaz, hogy ha egy nőt előzetes paráznaság okán nem lehetett megházasítani, akkor előfordult az is, hogy apja csak teherként tekintett rá.

A szűz lányt megejtő erőszakoló büntetése életen át tartó felelősségvállalás és pénzbeni büntetés volt. Ezt azért rendelte így Isten, hogy a nemi erőszakra hajló személy, nem kétszer-, hanem négyszer is meggondolja tettét, még akkor is, ha gonosz ember lévén embertársára egyébként csak nemi vágyai kielégítésének eszközeként tekintett. Úgy is mondhatjuk, hogy mivel az erőszakos férfi tönkretette áldozata szociális érvényesülését és ezzel teljes életét (a kor kontextusában), így neki kellett gondot viselnie róla egész életében. Ha az eddig elhangzottakat modern, viszkető füleink már nehezen is veszik be, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy nem ugyanabban a kulturális környezetben élünk, mint az akkori kor emberei. Sámuel próféta második könyvének 13. fejezetében tanúi lehetünk annak, hogy Amnon herceg, a trón várományosa, hogyan betegedett bele abba, hogy nem kaphatja meg féltestvérét, Támárt. Fondorlatos cselt alkalmazott, hogy megerőszakolhassa őt, majd a „nagy szerelem" rögtön tovaszállt, és a legminimálisabb méltányosságért (a törvény által ez esetben megkövetelt házasság) könyörgő Támár alázatos kéréseit semmibe véve, úgy dobta el a megrontott szerencsétlen szűzet, mint használt papírzsebkendőt szokás. Dávid király egyik másik fia, Absalom, hírt kapván a fertelmes gyalázatról, annyira felindult, hogy – a gyilkosság jogos vádját magára vállallván – végül megölte Amnont. Ez a valós életből vett sajnálatos példa kellőképpen szemlélteti, hogy milyen hallatlan rangot és értéket tulajdonítottak egy szűz, házasulatlan nő sérthetetlenségének. A házasság kötelékébe lépve ezt a rangot és sérthetetlenséget a férj volt köteles biztosítani feleségének.

A Szentírás szellemiségét kritizáló emberek a 4.Mózes 31.-hez hasonló igerészekre mutatnak rá előszeretettel. Ezen igehely értelmében az izrealiták rabnőket vihettek magukkal a háborúban meghódított területekről. A kritikusok számára ez már bőven elég ahhoz, hogy fennhangon állítsák, hogy a Biblia szemet huny a nemi erőszak felett, sőt mit több, még valójában helyesli is azt. Azonban bármennyire is igyekeznek ezt belemagyarázni, ezen igék egy hangot sem szólnak a foglyul ejtett nők megerőszakolásáról. Azt viszont világosan megtaláljuk bennük, hogy a katonák egy többnapos folyamat keretében kellett megtisztítsák magukat és foglyaikat(!) is (19. igevers). Ezt a parancsolatot nemhogy a nemi erőszak, hanem a kétoldali beleegyezéssel létrejött közösülés is egyértelműen megsértette volna. A foglyul ejtett nők szexuális objektumként való degradálására még egy halvány utalást sem találunk. Persze az nagyon is valószínű, hogy a rabként elhurcolt nőket később feleségül vették. Azt viszont minden kritikai törekvés ellen sem lehet az igazság talaján állva kijelenteni, hogy ezeket a nőket megerőszakolták-, vagy valamiféle szexrabszolgaságba kényszerítették volna.

Az Újszövetség nem említi konkrétan a nemi erőszakot, azonban az ószövetségi rendelések alatt élő korabeli zsidó kultúra egyértelműen erkölcstelenségként, és taszító bűnként tekintett rá. Jézus Krisztus — és az Ő nyomán az apostolok is — azt tanították, hogy a szexuális bűnök, így a hűtlenség is, jogos válóok lehet (Máté 5:32).

Ezenfelül az Újszövetség teljesen világosan adja tudtunkra, hogy a keresztény híveknek engedelmeskedniük kell a kormányzó világi hatalom rendeléseinek (Rómabeliekhez 13. fejezet). Nem csak arról van tehát szó, hogy a nemi erőszak egy igen undorító bűntett, hanem arról is, hogy a legtöbb ország törvényei már akkor is tiltották azt. Ennélfogva tehát minden ilyen bűnt elkövető embernek számolnia kellett tettei következményeivel, így a letartóztatással és a bebörtönzéssel is.

A nemi erőszak áldozatait minden együttérzésünk és gondoskodásunk megilleti. Isten Igéje számtalanszor felhív minket arra, hogy segítsük a szükséget szenvedőket, és a kiszolgáltatott helyzetben lévőket. A keresztény hívők ugyanazt a szeretetet és részvétet kell tükrözzék az erőszak áldozatai felé, mint amivel az Úr Jézus Krisztus viszonyult minden emberhez.

Az embereket felelősségre vonják az általuk elkövetett bűnökért, így a nemi erőszakért is. Isten kegyelme, azonban nem csak Pál apostolnak, de minden embernek is elég. Isten a legtaszítóbb bűnök elkövetőire is képes és hajlandó kiterjeszteni irgalmát, ha megbánják tetteiket, és hátat fordítanak bűnös utaiknak (1.János 1:9). Ez még persze nem teszi semmissé az emberi törvények büntetési tételeit, azonban mindenképp magában hordozza az új élet elkezdéséhez elengedhetetlen reményt, és Bárány vérében megmosott lelkiismeret tisztaságának lehetőségét.

English



Vissza a magyar oldalra

Mit mond a Biblia a nemi erőszakról?
Oszd meg ezt az oldalt: Facebook icon Twitter icon Pinterest icon Email icon
© Copyright Got Questions Ministries