Kérdés
Mit tanít a Biblia az önmérsékletről?
Válasz
Az önmérséklet bölcs szelleme tudatosan kerüli a szélsőségeket, gyakorolja gazdáját a önmegtartóztatásban, és karöltve jár az önuralommal. Az önmérséklet kétség kívül kívánatos dolog, azonban a mértéktartó életvitel sokszor nem kis kihívás elé állít minket. Nyugati kultúránkra kifejezetten igaz, hogy minden szegletét át- és átjárja a kicsapongás, a szóban-, tettben-, fogyasztásban való dekadens túlzás. Szentírás azonban arra tanít minket, hogy a dobzódásnak soha sincs igazán jó vége. Isten Igéje abban is segítségünkre siet, hogy hogyan-, és egyáltalán miért törekedjünk az önmérsékletre.
Az önmérséklet mind behatóbb megismerésében (is) nagyszerű könyvnek bizonyul a Prédikátor könyve. Salamon király Izráel (és a világ) valaha élt legbölcsebb uralkodója volt, így ő bátran próbálhatta meg szívét a mértéktelenségben is. A bölcs király számos megállapításából rengeteget tanulhatunk. A Prédikátor könyvének második fejezete sorra veszi mindazt a munkát és érzéki gyönyört, amivel Salamon "fárasztotta" magát a nap alatt: „Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból" (11.vers). Végül azonban csak erre a kijózanító — sőt kiábrándító — végkövetkeztetésre jutott: „És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt" (12.vers). Félreértés ne essék, Salamon nem csak a borivás „bolondságát", és az érzéki gyönyörök határait feszegette, hanem ő minden dologgal így tett, csak hogy bölcsessége tapasztalati tények féllábán álljon, és ne pedig valami elrugaszkodott elefántcsonttorony-ismeret legyen. Salamon tehát az általunk helyesnek ítélt dolgoknak is a végére járt, így a kemény munkának (Prédikátor 2:19–23), és a bölcsesség (Prédikátor 1:16–2:1) szerzésének is. Salamon végül arra a belátásra jutott, hogy minden amibe fogott önmagában véve értelmetlen, vagyis nagy hiábavalóság. Kizárólag Isten ajándéka lehet az, hogy jól éljünk a Tőle kapott javakkal, és hogy örömünk legyen földi életünkben (Prédikátor 5:18). Ha azonban a lényeget szem elől tévesztjük, és a földi dolgokat magasabbra értékeljük Istennél, akkor mindig azután az egy "dolog" után fogunk epekedni, amire valóban szükségünk van, ez pedig maga Isten közelsége.
Az ember eredendően gyarló természete miatt még az olyan dolgok is botránykővé válhatnak életében, melyek különben hasznosak és jók. Különösen igaz ez akkor, ha túlkapásokba esünk. A csokoládé kedvező élettani hatásai mellett finom is, ha azonban túl sokat eszünk belőle, akkor az már egészségtelennek számít. Az alvás életünk egyik szükséges eleme, ha azonban minduntalan csak kézösszekulcsolva ejtőzünk, akkor előbb-utóbb a szegénység is bekopogtat majd az ajtónkon (Példabeszédek 6:9-11). A gyermekek természet szerint sem képesek magukat mérsékelni: többször el kell nekik mesélni ugyanazt a mesét, túl sokat akarnak enni egy-egy ételből, és picit sem feszélyezi őket környezetük abban, hogy bárhol és bármikor kendőzetlenül kimondják véleményüket, vagy szabadjára engedjék érzéseiket. Az érett felnőttkor elérése éppen abban mutatkozik meg, hogy képesek vagyunk „nemet" mondani önös késztetéseinkre, vagyis hogy megtanuljuk mérsékelni önmagunkat.
Napjainkban a mértékletesség szó elhangzása során sokan az alkoholfogyasztásra gondolnak. Az Efézusbeliekehez írt levél 5:18-as igerésze ma is így szól hozzánk: „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel". Emellett azonban azt is figyelembe kell vegyük, hogy Jézus Krisztus sem volt teljesen absztinens (Máté 11:19), továbbá Pál apostol Timótheushoz intézett atyai jó tanácsa szerint, „Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetből" (1.Timótheushoz 5:23). Ha figyelmesen megvizsgáljuk ezeket az igéket, akkor fel fogjuk ismerni, hogy Isten Igéje engedélyezi az alkoholfogyasztást, azonban attól óvva int minket, hogy lerészegedjünk, hiszen az már a kicsapongás és a dobzódás egy minősített esete. Egyesek ebből azt vonják le, hogy lehet hogy jobb, ha egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt, és persze ez a döntés is helyénvaló.
Az önmérséklet gyakorlása nem csupán önfegyelemre tanít, hanem önmagában is egy felülről jövő bölcsesség. Az önmérséklet egy olyan gyümölcs, amit Isten Szent Lelke érlel meg a hívő ember életében (Galátziabeliekhez 5:22-23). Ha életünk egyes területein önkontroll híján vagyunk, vagyis nem vagyunk képesek önmérsékletre, akkor az jelezheti, hogy életünk ezen területe feletti irányítást is teljesen át kell még adjuk Istennek. Adjuk meg magunkat minden nap Istennek újra és újra. Ő sosem kárhoztat minket (Rómabeliekhez 8:1), és mi Jézus Krisztusban már elnyertük a minden bűnünk feletti a győzelmet (Apostolok Cselekedetei 13:38-39). Isten Szent Lelke mindemellett még arra törekszik, hogy meghozza életünkben ezt a szellemi gyümölcsöt is. Ha testünkben dicsőítjük Istent, és élő áldozatként odaszánjuk magunkat Neki (Rómabeliekhez 12:1), akkor Ő maga fogja betölteni azon szükségleteinket, melyeket eddig mi akartunk görcsösen kielégíteni (1.Timótheushoz 6:17). Az a bárány, aki ismeri pásztora hangját, és követi Őt, semmiben sem szűkölködik (Zsoltárok 23:1).
A világ mindig a test kívánságait és szemek hiúságát akarja táplálni, mikor továbbra is azt hazugságot sugallja, hogy mindig újabb, szebb és jobb dolgokat kell akarnunk, akár tárgyi-, akár kapcsolati téren. Az egyetlen azonban, „amire" valóban szükségünk van, maga Isten. Isten beleplántálta minden emberi szívbe, hogy mindenek felett Őreá vágyjunk, hogy érezzük, Rá van szükségünk (lásd Máté 4:4). Életünk minden más területén pedig erős hámot kell vessünk óemberünkre, és kordában kell tartsuk azt.
Életünk egyetlen olyan területe, mely nem szorul mérsékletre, az az élő Istennel való kapcsolatunk. Elhívásunk van arra, hogy határtalanul szeressük Őt (Lukács 10:27). Istennel sosem telhetünk el teljesen, mint ahogyan sosem leszünk képesek őt túlságosan szeretni. Minél erősebben kopogtatunk tehát azért, hogy töltsön be minket csordultig Szent Lelkével, és hogy engedetlenségünk minden sátáni bástyáját beomlassza, annál könnyebb lesz minden más dologban is állhatatosnak maradni és önmérsékletet tanúsítani.
English
Mit tanít a Biblia az önmérsékletről?
